Vajda János kamara kiállítása Az Újpest Galériában Megnyitó 2019. február 8. 18 óra A kiállítást Cserkuti György fotóművész nyitja meg Közreműködik Petrovics Anna szóló fuvolán, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola ifjú tanára A kiállítás 2019. február 8-március 2-ig látogatható, vasárnap kivételével 10-18 óráig. Újpest Galéria – 1042 Budapest, Árpád út 66. ———— A klasszikus magyar fekete-fehér tájfotográfián nevelkedtem, Vadas Ernő, Járai Rudolf, Nagygyörgy Sándor, Markovics Ferenc képei revelációként hatottak rám… és Ansel Adams. A mai napig ez a meghatározó vonal fotográfiai utamon. Nem is nagyon kívánok ettől eltérni, de időnként a hagyományokat is szeretem felrugdalni, ha a kép megkívánja. 2017. márciusában felvettem egy fonalat. Készült egy kép… A kidolgozáskor valami egy – nekem legalább is – új útra vezetett. Bonyolult, több lépcsős eljárás után egy high-key tájkép született. Magam is meglepődtem, hogy az általában portrékhoz alkalmazott eljárás milyen mértékben lényegítette át az eredeti képet.
Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző és karmester, Erkel Ferenc fia, bár nem Újpesten született, élete utolsó éveiben az egyik legfontosabb művészeti ág szeretetével és átörökítésével ajándékozta meg a község szárba szökkenő kulturális életét. Erkel Gyula tehetségében nem maradt el édesapja mögött, munkássága pedig érdemes arra, hogy mi is megismerkedjünk vele. Idén lesz 180 éve annak, hogy 1842. július 4-én, Budán megszületett Erkel Gyula. Nagyon fiatalon megmutatkozó muzikalitását nem csak édesapjától örökölte: édesanyja, Adler Adél zongoraművész volt, aki szintén nagy hatással volt rá. 1847-ben a Nemzeti Színház egyik előadásán, a zenekar beugró timpanistájaként, édesapja vezénylése mellett csillogtatta meg első ízben képességeit, amelyről a Honderű című lap a következőképpen számolt be: "A kis Erkel Gyula, elragadóan ledobolá dobsolóját dal és zenekar kíséretében. Rendíthetetlen nyugalommal eldobolt áriáját ismételnie kellvén, el lehet mondani, hogy a kis embrio művész első föllépése lármát ütött. "
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média És milyen szép az, amikor ezt éppen a zeneiskola tanárai mutatják meg! Hiszen bár munkaidőben tanítanak, számonkérnek, vizsgáztatnak, osztályoznak, de eközben a zene, a hangszer az ő lelküknek is a kiterjesztése. Adventkor pedig különösen értékes, hogy mindezt megmutatják, a dallamok segítségével lehalkítják bennünk a világ zajait és felerősítik a belső hangjainkat. A járványhelyzet miatt az utóbbi időszakban elmaradtak ezek az alkalmak. A Dávidné Szabó Melinda által vezetett intézmény tanárai éppen ezért advent első vasárnapján örömmel éltek a kínálkozó, bár korlátozott lehetőséggel. Hiszen a várakozás idejének nem a reklámok és a kirakatok böngészése, önmagunk túlhajszolása, hanem a belső világunkra való odafigyelés ad igazi tartalmat. advent, Dávidné Szabó Melinda, Erkel Gyula Zeneiskola, hangverseny, koncert, Újpest, városháza, zene
Ideje túlnyomó részét édesapja és a saját munkásságának rendezgetésével, a csonkán maradt zeneművek befejezésével töltötte. 1891-ben az Újpesti Zeneművelő Egyesület megnyitotta zeneiskoláját, ahol az oktatók fizetés nélkül végezték kultúrmissziójukat, és ismertették meg a település érdeklődő fiataljait a hangszerek világával. A konzervatórium alapító-igazgatója Erkel Gyula volt. Az ő munkáját és áldozatkészségét dicsérte, hogy az egyesület anyagilag annyira megerősödött, hogy fenn tudta tartani a "zenedét", és idővel már fizetni is tudta a neves szakembergárdát. Szintén az ő nevéhez fűződik az Újpesti Sakk-kör megalapítása, amelynek élete utolsó éveiben is szorgos látogatója maradt. 1908-ban utoljára szerepelt a nyilvánosság előtt a Zeneakadémia koncertjén, majd minden tisztségéből nyugalomba vonult. 1909. március 22-én, egy érelmeszesedés okozta agyvérzés ragadta el. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, síremlékét 1938-ban avatta fel a hálás utókor. Nevét és emlékét Újpesten a zeneiskola, illetve egy utca őrzi.
Tisztelt Szülők és Támogatóink! Tekintettel arra, hogy a járványhelyzet miatt a tandíj-befizetés az idei tanévben is személyes megjelenés nélkül történik, alapítványunk a következő módon kéri a Hangszervásárlási Alaphoz való anyagi támogatásukat (félévente 2000 Ft), illetve felajánlásaikat: A befizetendő összeget a főtárgytanároknak kérjük leadni, zárt borítékban, névvel ellátva. A befizetésről a kuratórium elnöke igény esetén elismervényt állít ki és küld vissza, hogyha ezt a borítékban mellékelt üzenetben kéri a befizető. A befizetés határideje: 2022. február 28. Örömmel veszünk minden, a fenti összegnél nagyobb támogatást is, hiszen a befolyó összeget új hangszerek vásárlására, a meglevő hangszerek karbantartására, hangszer-kiegészítők beszerzésére fordítjuk, s e tekintetben iskolánknak nincs lehetősége más forrásra támaszkodni. Továbbá ebben az évben is lehetőségük van az SZJA 1%-át alapítványunk számára felajánlani. Az 1%-os felajánlásokból iskolánk elsősorban a szociálisan rászoruló, illetve a magasabb tandíjat fizető, vagy felsőoktatási tanulmányaikat végző növendékeket támogatja.
A kép eleve minimalista szemlélettel készült, viszont az utómunka után azt vettem észre, hogy a színek halvány erőtlensége milyen mértékben hangsúlyozza a kép minimál jellegét. Erről az útról még két képet találtam, amik megfeleltek ennek a koncepciónak. Ekkor már motoszkált bennem a kisördög, jó lenne ebből egy kamaratárlatra való anyagot összehozni. Az azóta eltelt időben fotóztam is hozzá, és az archívumot bújva találtam is további, megfelelő nyers képeket. Jobbára olyanokat, amiket eddig még nem is dolgoztam ki, talán az ihletre vártak… Ezzel az anyaggal azt szeretném reprezentálni, hogy a klasszikus fotográfiai elvek összeegyeztethetők a mai tájkép szemlélet mainstreamjével, a szép összefér a trendi dekompozícióval vagy a nem éppen a klasszikus tájfotográfiára jellemző tájelemek kiválasztásával készült képekkel.
Egy száz évvel ezelőtti szélhámos, László László iránti tisztelete jeléül vette fel a művésznevét. 63 éves korában érte a halál. 63 évesen, váratlanul meghalt Révész László László Munkácsy-díjas festő, videós, performer, animátor, író, forgatókönyvíró, díszlettervező, a magyar neoavantgárd egyik legendás figurája, a Képzőművészeti Egyetem tanára – írja a. Révész már gimnazista korában festett, fotózott, animált és kollázsokat állított ki, illetve a barátaival utcai performanszokat csinált. A kezdetektől jellemző volt rá a félelmetes olvasottság, az irónia, és a dolgok intellektuális megközelítése. Egy 2014-es, a Balkonnak adott interjúban azt mesélte, hogy gimisként eredetileg művészettörténésznek készült, aztán egy osztálytársa elkezdett szappanból szobrokat faragni. "Egész jók voltak, de mondtam magamban, én ennél jobbat fogok csinálni. Révész László László – Wikipédia. Elkezdtem faragcsálni ilyesmiket meg festegetni, és valahogy ez maradt" – idézi a lap. Érettségi után két évvel, 1977-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol a mestere Kokas Ignác volt, a köztes időben a Pannónia Filmstúdióban dolgozott anyagelőkészítőként, közben még jobban megismerve az őt eleve érdeklő filmezést, ami később fontos szerepet játszott az életében.
2021-03-12 2021. március 11-én 63 évesen, váratlanul elhunyt Révész László László Munkácsy-díjas festő, filmes, díszlettervező, performansz művész és a Képzőművészeti Egyetem tanára. Révész László László, forrás: Wikimedia Commons Révész László László 1977-től 1981-ig tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd Angliában, Rómában, Portóban, New Yorkban, Bécsben és Budapesten dolgozott. 2009-től a festő tanszék osztályvezető mestere, docense volt. Révész László László (1957 - ) - híres magyar festő, grafikus. Révész a Pannónia Filmstúdióban is dolgozott anyagelőkészítőként, a nyolcvanas években pedig főleg performanszművészként volt aktív. Ebben az időszakban elvégezte az animáció szakot az akkor még Iparművészeti Főiskolán. Számos kísérleti filmet és videót forgatott, de forgatókönyvíróként Enyedi Ildikóval is dolgozott együtt a rendező világhírű elsőfilmje, az Én XX. századom forgatókönyvén. Mindeközben végig rajzolt és festett. Legutóbb pont egy évvel ezelőtt az Artmagazin is ellátogatott a Paksi Képtárban rendezett, Roskó Gáborral közös kiállítására, amelynek címe ez volt: A végzet hatalmas.
Az apró fekete pontok, keskeny kontúrvonalak azért megmaradtak az óriásnőn, hogy elválasszák a testrészeit. Mindezt meg is rajzoltam, három óriási méretű 114 cm x 165 cm-es papíron, amelyeket több kisebb, egyenként 38 cm x 55 cm-es rajzlapokból állítottam össze. – Miért pont ezt a méretet választotta? – Egy pisai kiállításomra készültem, amikor szembesültem azzal, hogy a repülőgépre csak 38 cm x 55 cm-es csomagot vihetek fel. Így adott volt, hogy mekkorában dolgozhatok. Sokkal bonyolultabb lett volna a szállítás, ha egyben van a kép. Egyébként pedig tetszik, jól ki lehet rakni, közeli és laza, nem akarja lenyűgözni a festékmennyiséggel a nézőt. Révész László László: MOM 2014, 150 x 100, olaj vászon – Ahogy a performanszban elhangzik, "eljött a pillanat, amikor az óriások szerepét is átvették a gépek, nemcsak az emberét. Révész László László CV – kultúra.hu. " Ez a gondolat visszaköszön a Neon Galériában márciusban és áprilisban nyílt Serviam-Non serviam című kiállításán is. Mitől egyedülálló a most bemutatott anyag? – A tárlat első, Serviam című részében találhatók a legfrissebb, 2015-ös, míg a Non Serviam részében az 1980-as években készült munkáim.
Művek közgyűjteményekben: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest, Lentos Museum, Linz, Austria, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.
Mayer Marianna; Műcsarnok, Bp., 1987 Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 35598576 OSZK: 000000020693 NEKTÁR: 157216 LCCN: nb2010031791 ISNI: 0000 0001 0779 653X GND: 131792563 SUDOC: 098879987 BNF: cb12426084v