Mint a kurátorok kiemelték, Szinyeit munkássága korai szakaszában sokat támadták "színezési őrülete", vagyis élénk színei miatt. A festő valóban újítónak ható kolorizmusának hátterébe külön szekció vezeti be a látogatót Szinyei munkáinak színelemzésén keresztül. Máig vitatott, hogy Szinyeit lehet-e impresszionistának tekinteni, ezért a kiállítás a látogatóra bízza a kérdés eldöntését, több párhuzamot is bemutatva Sisley, Monet és Raphael Collin munkáival, emlékeztetett a Travelo. Széles kontextusba helyezve, mások mellett Gainsborough, Székely Bertalan, Bastien-Lepage és Gustave Doré női portréi között kapott helyet a tárlatban az emblematikus Lila ruhás nő, Szinyei talán legismertebb alkotása, a Majális keletkezésének körülményeiről pedig egy filmet is megtekinthet a közönség. Gazdag válogatás mutatja be Szinyei Merse Pál müncheni tanulóéveit, a fiatalkori Szinyei-képeket Courbet, Mackart, Böcklin, Benczúr Gyula és más kortársak alkotásai mellé helyezve. A tárlat külön szekcióban hívja fel a figyelmet a festő még lappangó műveire, majd Szinyei kortársakra gyakorolt hatását is vizsgálja Konkoly Gyula, Tót Endre és Szabó Ábel munkáit felvonultatva.
Ilyen eszmefuttatásokra persze kortárs kultúrpolitikusaink is képesek – nincs új a nap alatt. Infó: Kép és kultusz – Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete Magyar Nemzeti Galéria, február 13-ig Kurátorok: Hessky Orsolya, Krasznai Réka, Prágai Adrienn
A mintegy 120 művet felvonultató kiállítás magyar és nemzetközi kontextusban, az egykorú rokon törekvések és tematikus összefüggések tükrében mutatja be a magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának fő műveit - közölte a Nemzeti Galéria. A tárlatra több mint 20 külföldi festmény, köztük Monet, Sisley, Corot, Courbet remekművei érkeztek neves köz- és magángyűjteményekből. Nemcsak a Szinyei-életműből tekinthet meg a közönség számos ritkán látható művet felvonultató, gazdag válogatást, hanem Szinyei kultuszával is eddig példátlan részletességgel ismerkedhet meg - hangsúlyozza az MNG közleménye. Budapest, 2021. november 11. Szinyei Merse Pál Lila ruhás nő (1874) és Majális (1873) című festményei (b-j) a Kép és kultusz - Szinyei Merse Pál (1845-1920) művészete című kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Galériában 2021. november 11-én. MTI/Szigetváry Zsolt A nagy érdeklődésre tekintettel a kiállítás az utolsó két hétvégén, szombaton és vasárnap (február 12-13-án és 19-20-án) 20 óráig látogatható.
Nemrég adtunk hírt róla, hogy a Szépművészeti Múzeum Rubens-kiállítása immáron átlépte a százezer látogatót, ami elképesztő szám idehaza. Szerencsére nem ez volt idén az utolsó nagy volumenű tárlat Budapesten, hiszen a fővárosban nemsokára Cézanne és Szinyei Merse Pál műveiből is átfogó tárlat nyílik. Szinyei Merse Pál és Cézanne kiállítás 2020-ban a fővárosban A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria nemrég közzétette, milyen kiállításokra készülhetnek idén a múzeumlátogatók, melyek közül vélhetően az egyik legnépszerűbbnek egyértelműen a három évtized után végre ismét átfogó koncepcióval bemutatandó Szinyei Merse Pál műveit felsorakoztató kiállítás ígérkezik, melynek apropóját a festőművész halálának 100. évfordulója adja majd. A tárlat a Magyar Nemzeti Galériában lesz látogatható. A Szépművészeti Múzeum 2013 után ismét Cézanne-t hozza el a magyar műkedvelők számára, mely kiállítás október végén nyílik, és a művész az absztrakcióra mért hatásait vizsgálja és köré építi a koncepciót, ám ez a tárlat nem csupán az ő, de számtalan kortársa munkáját is bemutatja majd, köztük lesz Piet Mondrian, vagy az az orosz avantgárd művész, Kazimir Malevics.
A lábvégek és a pata szintén fekete. Mindkét nem erőteljes növekedésű, csavart szarvat visel. Aszezonálisan ivarzik és gyakori az iker, sőt a hármas ikerellés is a fajtánál. Kiváló nevelő tulajdonságai mellett a hármas ikerellések esetén szükséges a bárányok tejpótlásáról gondoskodni. A fajtára jellemző a nyugodt kiegyensúlyozott viselkedés, a gondozójával szembeni teljes bizalom. Az alpesi legelők mezőin edződött fajta remek alkalmazkodóképességű, hiszen gyakran 4-5 hónapot kénytelen karámban tölteni az Alpokban gyakori elhúzódó tél miatt. Ott évente egyszer, áprilisban nyírják az állományt, de hazánkban a magasabb nyári átlaghőmérséklet miatt érdemes a tavaszi nyírást júliusban megismételni. A fajta elterjedése és hobbiállatként való tartása csak az elmúlt pár évben kezdődött. Hazánkba az első példányok tavaly decemberben, Angliába pedig idén februárban érkeztek meg. Az amerikai kontinensen még nincs a fajtából számottevő állomány. Remélhetőleg egyre több kisgazdaság és hobbitenyésztő figyel majd fel erre az exkluzív külsejű, számos jótulajdonsággal bíró fajtára és az Alpok meredek legelői után, itt a Kárpát-medencében is gyönyörködhetünk a wallisi feketeorrú juh szépségében, gyapjának sokrétű feldolgozási lehetősége pedig az egyre népszerűbbé váló kézműves termékek kedvelt alapanyagává válhat.
Amikor Pimpát és Lipótot Magyarországra hozták, egy angol tenyésztő horribilis összegért 3 kamionnyi feketeorrút vásárolt az Alpokban, s szállította azokat a Ködös Albionba. Örömünknek a legnagyobb közösségi portálon létrehozott wallisi feketeorrú juh oldalunkon is hírt adtunk – mondja Zsoldos Árpád. – Legnagyobb meglepetésünkre rövid időn belül érdeklődők sokasága árasztott el levélben, vásárlási szándékát közölve Európa szinte minden országából, de például Izraelből, Dél-Afrikából és Új-Zélandról is. Természetesen itthonról is akadtak gyorsan érdeklődők. A wallisi feketeorrú juhok külseje egy kismedvére emlékeztet leginkább, mivel a közismert juhfajtákkal ellentétben egész testét, beleértve a lábait, füleit és a pofáját is vastag gyapjú fedi, ami különleges tulajdonságának köszönhetően keresett a kézművesek körében. A tanyán évente négyszer nyírják a felnőtt állományt. Gyapját szelektálják, s mivel a házaspár az évek során elsajátította a gyapjú feldolgozási technikáját, gondosan ügyelnek arra, hogy minőségi alapanyagot kínáljanak vásárlóiknak.
Kiválóan alkalmazkodott a magashegyi körülményekhez. Kis igényű és jól mászik, így a meredek, köves lejtőkön is legelhet. Tartózkodási helyét nem nagyon változtatja. Nyugodt, de nem ijedős és ragaszkodó fajta. A nyájban világos a hierarchia. A nyájat egyik legelőhelyről a másikra a legtöbbször az idősebb állatok vezetik. A pihenő- és legelő fázisok között gyakran nagy távokat tesznek meg. Mivel nagy területet járnak be, nincs szükség a rétek felosztására. Ausztriában, Bajorországban és más svájci kantonokban is tartanak ilyen állatokat. Tizennégy ezer regisztrált jószág van Svájcban. A faj első írásos említése a 14. századból, a wallisi szabadságharcok idejéből maradt fenn. Valószínűleg a rá hasonlító vispertali juhból tenyésztették ki. Lehet, hogy keresztezték az észak-olasz "Bergamasker" hegyi juhfajtával. 1887-ben keresztezték valószínűleg Angliából és Németországból származó Cotswold-kosokkal is. 1938-ban tisztították a fajt, de nem határoztak meg fajstandardot vagy tenyésztési célt.