Mint A Violák (Válogatás Szécsi Pál Örökzöld Dalaiból) by Szécsi Pál on Apple Music
A Szécsi-változat felzárkózott a Yesterday, a Besame mucho, a Strangers in the Night vagy a The Girl from Ipanema mellé, bár az utóbbi vizsgaverzióról az OSZK korifeusai úgy számoltak be, hogy "a középrésznél a billentyűsök és gitárosok elmentek az erdőbe, vagyis keresték, de nem találták a harmóniákat". Az "özönvíz előtti foxok", továbbá a "kombinés jellegű darabok" megszólaltatása jobban sikerült, ám összességében az volt a központi vélemény: "Sok a felkészületlen, nemtörődöm, pontatlanul zenélő, elavult repertoárral bűvészkedő »muzsikus«. De talán az a legszomorúbb, hogy ha szakmailag úgy-ahogy meg is felelnek az »ideiglenesek« (akik átmenetileg bazseváltak füstös presszókban vagy a szabadtér ellenére is fülledt kerthelyiségekben – a szerk. ), kihalt belőlük a muzsikálás öröme. Mint A Violák (Válogatás Szécsi Pál Örökzöld Dalaiból) by Szécsi Pál on Apple Music. " Úgy tetszett, Szécsi imádja a nótát, és a nagyközönség nemcsak itthon lehetett abban a tévhitben, hogy élvezi az életet, mert az Amadeo osztrák cégnél sorra jelentek meg lemezei Paul Moro művésznéven. Hátborzongató, de igaz: 1974 áprilisának közepén a SZÚR szervezői közzétették, hogy Szécsi szerepel a Népstadionban rendre telt házat vonzó színész–újságíró "rangadót" megelőző esztrádműsorban, majd a kiszámíthatatlan hónap utolsó napján – alig 30 éves korában – öngyilkos lett.
Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel, halkan suttogtam, nevét suttogtam, Carolina. Arra gondoltam, milyen jó lenne, Carolina, hogyha itt lenne, mindig velem, ó Carolina. Vele alszom el, vele ébredek, Carolina, Ilyen szép kislány nincs a világon, mint Carolina. Carolina, Carolina, úgy várlak, Carolina, Carolina, úgy várlak. Szécsi pál karolina. Gyere el hozzám, gyere el hozzám és soha többé ne hagyj el, Carolina, Carolina jöjj el! Carolina, Carolina jöjj el!
28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. 29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt. 30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem. 31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, amint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, amelyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról. 32 És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, amiért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét.
Azt se tudta, mit csináljon. Mert a kutyának a neve Félsz volt. A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Hej, de mikor elment az inas, nagy méregbe keveredett a király, s azt mondja a leányának: - Mit beszélgettél te az inassal? - Hát, édesapám, ezt én meg nem mondhatom. - Hát ha nem mondod meg, akkor eltakarodj az országomból, hogy ne is lássalak! Nagy sírás, s keserves könnyhullatások között a királykisasszony összeszedte magát, s elment. Elment a szomszéd ország királyfiához, aki a vőlegénye volt. Na oda jó helyre ment, a királyfi egy csöppet se haragudott. Hanem egyből nagy lakodalmat csaptak, megesküdtek. Telt-múlt az idő. A királykisasszonynak született egy erőst szép gyermeke. Gondolta magában az öreg király, jó lesz, ha kibékülök a leányommal, s meglátogatom. Beleültek a feleségével egy szélhintóba, s elmentek, hogy meglátogassák a lányukat, s mikor a leányát meglátogatta, akkor látta meg, hogy ott van a legkedvesebb kutyája. Azt mondja a királykisasszony: - Na, édesapám, most már úgyis mindegy, megmondom, hogy mit mondtam az inasnak.
Hát biz' én csak azt bámulom, – felelé emez, – hogy te miért rugdosod ezt a nagy fa tetejit. Erre a sas király azt mondja: Ládd-e, én arra vagyok kárhoztatva, hogy se én, se semmi hezzám tartozó zelletségöm meg ne halhassunk addig, valameddig ezt az élőfát innét tőstőből ki nem rugdosom vélle; de már este van, ma többet nem dógozom, hanem haza mönyök s tégödöt is, mint utazót, jószüvel látlak szegény házamhoz hálóba. A királyfi erre el is igérközék s együtt elsétáltak a saskirály rezsedencziájába, – hát a saskirálynak egy gyönyörüségös szép leánya vagyon, ki el is fogadta az apját s a vendég királyfit s azonnal asztalt terittetött s vacsorával ellátta. Vacsorálás közbe kérdé több szóváltások között a sas király az utazó királyfit, hogy mi czélja lenne utazásának? A királyfi pedig kinyilatkoztatá, hogy addig akar éppen utazni, hol olyan birodalomra talál, melybe a halálnak ne lögyön hatalma. No édes öcsém, – mondá a sas király – úgy éppeg jó helyen jársz; nem hallád-e, hogy addig rajtam, és a hozzám tartozóimon a halálnak semmi hatalma nincs, a mig azt a nagy fát tőstől, gyökerestől ki nem rugdalom; addig pedig eltelik 600 esztendő is.
33. Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké. 34. És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában. 35. Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett. 36. És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova. 37. Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden. 38. És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben. 39. Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vannak.
13 De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes. 14 És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj. 15 Akkor monda [Adónia:] Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tõlem, és lõn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki. 16 Most egy kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj! 17 És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert õ a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnembõl való Abiságot feleségül. 18 Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak. 19 És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát elõtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az õ jobbkeze felõl. 20 És monda [Bethsabé]: Egy kis kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.
A kis tövismadár szintén egy szép leánnyá változott; az üveg vár egy szép arany várrá. A volt üveg király most megköszönte szívességét az idegen királynak, s így beszélte el egész történetét: - Ez a vár az enyém volt mindig, s ilyen állapotban, a milyenben most látod. A vár alatt egy kis kunyhó volt, abban egy vén boszorkány lakott. Volt a vén boszorkánynak egy leánya, kit én hozzám sietett volna férjhez adni, de nekem nem kellett. Én a tündérvárból házasodtam, onnan vettem el feleségemet, kit nem adnék e világért. A boszorkány ezen nagyon megboszankodott s engem üveggé változtatott, leányát dongóvá, hogy mindig rágódjék bennem. Csak ugyan egy hét alatt keresztül is rágott volna már. Maga egy nagy pókká változott, hogy feleségem rózsaruháját pókhálóval rútíthassa; a szobaleányt pedig egy kis tövismadárrá változtatta, a mely mindig tépje a pókhálót ruhájáról, hogy ő újra beköthesse. De előbb táltosomat kellett meglőnie. Te húztad ki belőle a nyílvesszőt, te szabadítottál meg a kínoktól; mondd meg már most, mit kivánsz jó tettedért?
1 A hetedik esztendőben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával; 2 Akik Júda országát körüljárván, összegyűjték Júdának minden városaiból a Lévitákat és az Izráel családfőit, és jövének Jeruzsálembe.