Január 27-én lesz száz éve, hogy meghalt Ady Endre, az egyik legnagyobb magyar költő. Az évfordulóig naponta jelentkezünk egy Ady-verssel, művészek és más ismert emberek előadásában. A sorozat harmadik részében Müller Péter író mondja el legkedvesebb Ady-versét, amely a napokban megjelent, Vallomás a szerelemről című új könyvében is központi szerepet kap. "Ez a vers könyvem szívét mondja el. Vallomás a szerelem titkairól, melyet 62 éve, vénen is élek és őrzök. " Őrizem a szemed Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet. A sorozat további részeit erre találja.
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet.
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Ady Endre Őrizem a szemedet című versét Menszátor Héresz Attila adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
Őszülő költők szerelmes versei Havas Katalin ezen összeállításában a szerelmi líra gyöngyszemeit rendezi ciklusokba, azon költőket sorakoztatja fel, akik "öregkori" szerelmes verseket írtak. "Öregkoriakat"? Hány éves is volt Ady Endre, mikor "már vénülő kezével" vetette papírra Csinszkának írt halhatatlan sorait? A gyűjteményben szerepelnek olyan alkotók, akik ötvenen túl megérték, hogy együtt öregedjenek meg párjukkal, vagy éppen ötvenen túl lobbantak lángra, vagy öregen, magányosan idézik fel az elmúlt szerelmeket, vagy önző-gyengén azt sem viselik el, ha a másik a szomszéd szobában van, és azokat, akik a halálból is visszaidéznék szerelmüket, a nélkülük távozót. A válogatásba természetesen belekerültek fiatal költők művei is, előre vetítve a jövendőt, a majdani éveket, a lecsendesülést, a harmóniát. 25% kedvezmény 1 700 Ft 1 275 Ft Adatlap Szerző: Havas Katalin (szerkesztő) Cím: Őrizem a szemedet Alcím: Őszülő költők szerelmes versei Kiadó: Fekete Sas Kiadó Megjelenés éve: 2008 Formátum: A/5 Oldalszám: 192 Kötészet: Kartonált, ragasztott ISBN: 978 963 9680 22 7
Az Őrizem a szemed típusa szerelmi költemény (Csinszka-vers). Hangulata elégikus, lemondó, rezignált, egyrészt a kiszolgáltatottság, a szorongás érzését sugallja, másrészt érezni a megható gyöngédséget, a ragaszkodást is, a megtalált boldogság által adott bensőségességet és nyugalmat, a meghittséget és az ezért érzett hálát. Hiszen az alapkép az egymást fogó kéz és az egymásba néző szem, ami biztonságérzetet áraszt és az összetartozás érzését emeli ki. És ez az érzés kölcsönös: egymást védő, becéző, szeretgető, egymásról gondoskodó szerelmespár képét látjuk. A vers témája: kitartás a szerelemben az arra való méltatlanság és a körülmények ellenére. Ez egy kései szerelem volt, mellyel kapcsolatban Adyt sok kétség gyötörte: nem volt biztos benne, hogy öregedő, beteg férfiként joga van-e magához láncolni egy olyan fiatal lányt, mint amilyen Boncza Berta volt. Méltatlannak érezte magát felesége szerelmére, ez adja a vers első jelentésrétegét. Ugyanakkor Ady a kései szerelem beteljesülésének motívumát összekapcsolja a történelmi menekülés motívumával, hiszen a világesemények is fenyegetőek voltak körülöttük, kitört az első világháború, a magyarság sorsa bizonytalanná vált.
ennyi kell, semmi más Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. Garai gábor jókedvet adjoint. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan - ahhoz is csak jókedvet adj, Uram. 1978
Nincs áhitat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival? Lehet, hűséged, vadságod csupa varázsolt rongy volt, festett glória: én rádbűvöltem rajongón – te csak eltűrted jámbor hóbortjaimat? Lehet, hogy így volt. Akkor is neked köszönök mindent – s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. Immár aligha változom meg: minden vonásom végleges. Mi eddig eszmém s mámorom lett, eztán sorsom törvénye lesz. Aláaknázott terepen lépkedek feszes nyugalomban. Dühöm csak jelentéktelen legyek dünnyögésére robban: a folytonos életveszély morajától szemem se rebben; minden reményem benned él, halálomnál véglegesebben. Garai gábor jókedvet adj 4. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mammut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.
Ne hagyd el őket, akik téged hívnak A mélységből kiáltva szent neved. Megváltást váró rongyos rabjaidnak Add meg, Uram, a napi kenyeret. Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek, Kiknél az éhség elsőnek kopog, Mert áldásodból csak akkor ehetnek, Ha a zsarnok vérebje jóllakott. Takard be őket tél hidege ellen! Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel Bő szüretet és gazdag aratást! Légy velük, akik verejtékben ázva Az új Bábelhez hordják a követ, S mentse meg őket irgalmad csodája, Amikor a torony mindent eltemet. Minden áldásod, amit nékünk szántál Oszd ki közöttünk az újév során, Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán Élőket köszöntsön a napsugár. Garai gábor jókedvet adj. Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek, Keresztre verték, adj hozzá erőt. Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél Fénylőbb csillagot, égi vezetőt. Vezesd őket, hogy soha, soha többé El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. Légy velük, Uram, most és mindörökké, Akkor is, mikor mi már nem leszünk. Akkor is, mikor jő a boldog holnap, S parányi sorsunk emléke sem él, Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad, Szívünk porával messze szállt a szél.