Az elkészült kovászos kenyér megmaradt kovászával, ami nem volt nagy mennyiség, nem is tudtam mit csinálja. Kidobni nem volt szívem, hisz előtte nevelgettem, etetgettem, így valami hasznos felhasználáson gondolkodtam. Mivel kenyér már volt itthon, és a zsömlék is ott sorakoztak, gondoltam kipróbálom életem első kovászos kakaós csigáját, lesz, ami lesz. Nem hogy nem bántam meg, de a család visszajelzése alapján nem ez volt az utolsó ilyen ténykedésem. Ahogy a kovászos kenyérnél is, itt is írom az időpontokat, hogy lehessen követni és azzal számolni, hogy melyik lépés körülbelül mennyi ideig tart. 1. Kovászos kakaós csiga - Memmme. Előző nap este 21:20-kor megetettem a maradék 110g kovászt (BL55:TKTB (Teljes Kiőrlésű Tönköly Búza) = 1:1, 80%-os) 30g BL55 liszttel és 10g 40 fokos vízzel. Ment a mikróba egy meleg vizes pohár kíséretében pihenni. 2. Korán keltem, 4:50-kor a kovászom már a duplájára kelt, így el is kezdtem vele dolgozni. duplájára kelt kovász tele rengetek buborékkal 3. 4:55-kor kimértem 445g BL55 és a keverőtálba szitáltam, hozzáadtam 250ml kézmeleg tejet, 100g cukrot 155g BL80-at szintén szitálva, 1 egész tojást és 2 tojássárgáját.
1 óra elteltével a tésztát kinyújtjuk, a közepére tesszük a vajat, a tészta széleit ráhajtjuk, hogy sehol ne lógjon ki a vajlap, végül egyszer kinyújtjuk. Összehajtjuk, mint egy levelet és a hűtőbe tesszük. Fél óránként kinyújtjuk és újra összehajtjuk a tésztát, összesen háromszor, mindig ügyelve arra, hogy a tésztát 90 fokra elforgatva kezdjük a nyújtást. A hajtogatás után jó fél cm-re nyújtjuk a tésztát, kicsit bevizezzük a tetejét és megszórjuk a cukros kakaóval. ( 25dkg kristálycukor, 10dkg kakaópor összekeverve) Feltekerjük és korongokat vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és fél órát kelesztjük szobahőmérsékleten, majd 220 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük. Mondom Anyának, hogy kapcsolja be a sütőt 220 fokra. Azt mondja, ez egy ezer éves villanysütő, nincs rajta hőfok. Kovászos kakaós csiga recept. Sebaj, tekerd max-ra. Beraktam a csigákat. Elvileg 20 perc kell neki. Na ennek kellett 40, szépen kiszárította a tésztát. Mindegy, a fogaim még jók, majd elrágom A képeken látszik, hogy pedig jól indult.
Nagyon jó volt a tésztája. Ilyen szokott lenni, ha minden stimmel! :D
A honlap sütiket (Cookie-kat) használ annak érdekében, hogy még jobb felhasználói élményt és személyre szabott ajánlatokat nyújthassunk az Ön számára. Az oldal használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Beállítások módosítása Elfogadom
Ha az azonnali sütést válaszjuk, akkor egy-másfél óra kelesztés után előmelegítjük a sütőt 180 fokra és a csigákat 20-25 perc alatt pirosra sütjük. Mindkét esetben amíg a csigák sülnek egy fél pohár tejet felforrósítunk, és beleszórunk egy tasak vaníliás cukrot. 20 perc után, amikor a csigák már majdnem készen vannak, a tepsit kivesszük minden csigára locsolunk egy teáskanál forró tejet, majd a tepsit még 5 percre visszatoljuk a sütőbe. Rólunk - kovaszmuhely.hu. Végül a kakaós tekercseket rácson hűtjük ki és porcukorral megszórva tálaljuk. Az egyszerűbb, élesztős verzió itt található
Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre, s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Baba fekete fehér movie. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtül. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, bármily ijesztő nagy leszek s fehér, zárj a karodba, ne keresd a szívem, melyet elönt a csúf, fekete vér, csak nézd kialvó, fénytelen szemem, csak símogasd a főmet csendesen. Én sem mesélem el neked, hogy éltem fekélyes csókok közt, világos éjben, csak nézlek egyre, mint a múltba rég, akkor megértem majd, te vagy a kezdet s te vagy a vég. Némán lefekszem a fehér, nagy ágyba, én, szólni nem tudó öreg baba, és a szivemből ajakamra reszket az életem eltűnő dallama. Te hallgatod, mint bölcsőnél virasztó, merengve, mosolyogva, szomorún, s koporsó és bölcső közt tétovázva fonod fehér halotti koszorúm. Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt, gyógyítva rebben áldott mosolyod, s könnyel, virággal, régi-régi dallal szegény fiad halálba dalolod.
A vármegye legnagyobb ura is bezárkózott ijedten. Hát még annak is te parancsolsz, hatalmas fekete asszony! Meg sem álltam, tovább siettem a mi falunk felé, ahol nagy volt a panasz néhány hét előtt, hogy így, hogy úgy, rossz esztendő lesz, a búza is vékony, krumpli, kukorica, káposzta nem lesz, miből élünk meg a télen? Hogy megfordult ez a panasz azóta! Ki eszi meg azt a keveset is, ami termett? Minél tovább mentem, mindig rémletesebb lett az édes ismerős tájék. Sokat tett hozzá a képzelődés is. Fehér, foszlányos felhők úsztak az égen. Megannyi lepedős kísértetek, hosszú öles kaszákkal. A levegőben békanyálak szállongtak, s apró legyeknek egész tömege szedte fel szárnyaira. S ezek a fehér fátyolos legyek mintha őrült táncot járnának, úgy keringtek körbe. Zebra – Wikiszótár. Némelykor megcsapta könnyektől nedves arcomat a szélfuvallat, s úgy rémlett nekem, mintha halotti szagot hozna. Izgatottan vettem ki minduntalan a koleracsöppes üveget. A kis Szele községben, mely útközben esik szülőfalum felé, kátrányos tüzek égtek kísértetiesen.
- És nem tudtál elmenni, szegénykém, valamelyik rokonunkhoz? - Sehol sem eresztenek be. Félnek tőlem. - Hát nincs senkid? - Nincs, csak a kutya. De annak is én adok enni. - Legalább a szobákban tartózkodnál. - Ott meg én félek. Mindenikben meghalt valaki. Leültem én is a tűz mellé; a »kis öreg« elkezdte újra a nyársat forgatni, a kutya gödröt kapart az egyik első lábával. - Csiba te, Ipoly! - kiáltá rá öcsém haragosan. - Hát nem elég volt? Még egy sír kell, még egy sír. - Csak talán nem azt akarod ezzel mondani... - Azt, azt. Az Ipoly mindig tudja, mindig gödröt kapar, ha valamelyikünknek meg kell halni. Kínos csendesség következett, melyet én törtem meg, mintegy magamhoz szólva: - Nem sokat kaparhat már! Öcsém, a még csak három hét előtt csacsogó gyermek, nem felelt semmit, csak a nyársat forgatta és a tüzet nézte. Én közelebb csúsztam hozzá, s megsimogattam szőke fejét. - Kedves kis árvám! Mondd csak, mikor halt meg a mamácska? Baba fekete fehér isten. - Nem tudom - szólt egykedvűen -, nem számítom azóta a napokat.