Felhasználás helye Kül-és beltéri Felhasználás szerint Fára Fényesség Selyemfényű Festék fajta Lazúr Festék típusa Vékonylazúr Higítás Oldószeres
Termékkínálat Szolgáltatások Az én áruházam Budapest, Fogarasi út Fogarasi út 28-54. 1148 Budapest Áruház módosítása vissza Nem sikerült megállapítani az Ön tartózkodási helyét. OBI áruház keresése a térképen Create! by OBI Hozzon létre valami egyedit! Praktikus bútorok és kiegészítők modern dizájnban – készítse el saját kezűleg! Mi biztosítjuk a hozzávalókat. SUPRALUX XYLADECOR CLASSIC - vékonylazúr - fenyő 5L. Create! by OBI weboldalra Az Ön böngészőjének beállításai tiltják a cookie-kat. Annak érdekében, hogy a honlap funkciói korlátozás nélkül használhatóak legyenek, kérjük, engedélyezze a cookie-kat, és frissítse az oldalt. Az Ön webböngészője elavult. Frissítse böngészőjét a nagyobb biztonság, sebesség és élmény érdekében! Nyitóoldal Lakáskultúra Festékek & lakkok Lazúrok & fafestékek Időjárásálló festékek Cikkszám 3998838 Még több ebből a márkából Cikkszám 3998838 Az új Supralux Xyladecor Classic Aqua vizes bázisú vékonylazúr összetétele révén védi a felületet a gomba és alga terjedésétől, és így normál igénybevételnek kitett felületen alapozó nélkül is használható.
Kiemeli a fa természetes erezetét. Oldószeres, selyemfényű vékonyrétegű impregnálólazúr. Natúr és korábban impregnált fafelületek bevonására. Vízlepergető, UV álló filmet képez a fa felületén, véd a nedvesség és az időjárás hatásai ellen. A későbbi színreklamációk elkerülése érdekében használat előtt minden esetben végezzen próbafestést. A végleges színt a száradás és a javasolt rétegszám után éri el. Mélyen beszívódik a fába, szerkezeti védelmet ad. UV álló pigmentet képez a fa felületén, ezéltal véd a nedvesség és az időjárás hatásai ellen. Xyladecor vékonylazúr színek németül. Vízlepergető hatású. Különösen jól alkalmazható fűrészelt felületekre is. Színek egymással keverhetők, a keverék legfeljebb 30% színtelen Supralux Xyladecor Classic -ot tartalmazhat. Több réteget felhordva a színek sötétebbek, fényesebb és tartósabb bevonatot kapunk. Kültéren utolsórétegként nem ajánlott Supralux Xyladecor Classic színtelent használni. Használat előtt alaposan fel kell keverni, amit használat közben időnként megismételhetünk. Ecsettel hordjuk fel szálirányban, a fa telítéséig.
Galéria Vélemények Kérdezz felelek Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat. Supralux XYLADECOR Classic vékonylazúr - Homoksori Festékbolt. A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
Oldószeres, selyemfényű, vékonyrétegű impregnálólazúr. Mélyen beszívódik a fába, így tökéletesen kiemeli a fa természetes erezetét. Natúr és korábban impregnált fafelületek bevonására alkalmas. Supralux Xyladecor Classic oldószeres vékonylazúr - Festékstúdió. Vízlepergető, UV-álló filmet képez a fa felületén, ezáltal véd a nedvesség és az időjárás hatásai ellen. Száradás után szagtalan. Mélyen beszívódik a fába Véd az UV-sugárzás ellen Időjárásálló Vízlepergető hatású Könnyen felvihető Kiadóssága: 10-14 m2 / Liter Száradási Idő: 12-24 óra Javasolt Rétegszám: 2-3 Selyemfényű Oldószeres bázisú
A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.
A seattle-i banda legutóbbi lemeze még 2013-ban jelent meg The Devil Put Dinosaurs Here címmel, ami a második volt William DuVallal a frontvonalban. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy 5 éves csendet tört meg az Alice In Chains a napokban kiadott Rainier Foggal, hiszen folyamatosan turnéztak, július 1-én pedig Magyarországra is visszatértek szűk 9 év elteltével ( koncertbeszámoló itt), nagyon vártunk már egy új anyagot. Az előző kettő után a jelenlegi felálláson lehetett érezni, hogy van még bennük energia, van még mit mondaniuk. S bár az eltelt idő nem volt kevés, azért nem emelkedett a Rainier Fog Chinese Democracy féle magasságokba, hogy az új Tool lemezről már ne is beszéljünk. Májusban kaptuk meg az első ízelítőt, a The One You Know ismerősen beteg nyitóriffje és a refrén harmóniái kb. olyannak hatottak, mint az első korty víz egy sivatagi túra után. Majd később a So Far Under - ami leginkább a The Devil Put Dinosaurs Here hangulatát idézte fel - csak tovább erősíthette bennünk azt az érzést, hogy nincs mitől félnünk.
Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.
megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )
Közben már új tervek cikáznak a fejében, és furcsa, nyugalom lengi körül. Nekem ilyen érzés volt végigrobogni ezen a korongon, még ha ez a dalok tempóját tekintve erős túlzás is. Megmutatták, hogy tudnak a múltjukra támaszkodva, és talán szándékosan is merítve belőle mégis valami újat, meglepőt alkotni, ami teljesen saját ízzel rendelkezik. Abban is biztos vagyok, hogy egy-két kivételtől eltekintve bármelyik dalt is vesszük elő a Rainier Fogról, nem fogunk elbizonytalanodni, melyik albumról is választottunk. A 'Rainier Fog' album dallistája: 01. The One You Know 02. Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Andicsku Krisztián
Hurrá! Hurrá! Hurrá! Igen, én még így tudok lelkendezni, ha egy Top 3-as kedvencem új albumot ad ki. Márpedig a "Csénsz" nálam kb. 1992 óta Top 3-as kedvenc. Emlékszem, a '93-as budapesti Metallica-koncertet is nagyobb részben miattuk vártam, annyira belehabarodtam a Dirt albumba. Ám végül, ahogy az ismert, a Megadeth ugrott be az AIC helyett a betegeskedő Layne Staley miatt lemondott turnéra. Én pedig 2009-ig vártam, hogy végre élőben láthassam a zenekart. Előrebocsátom: ez az album hatalmas 5/5. Pont. Oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló! Na, jó, nézzük egy kicsit bővebben! Ez már a harmadik sorlemez a zenekar visszatérése óta, tehát William Duvall énekes immár éppen annyi AIC-albumon énekel, mint Staley. Azonban semmiféle összehasonlításnak nincs értelme, annyira két különböző karakterről beszélünk. Felesleges a korábbi Duvall-albumokkal való összevetés is; a visszatérő Black Gives Way to Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here is kiváló a maga nemében. Talán a Devil… a hossza miatt egy kicsit gyengébb, ott beleestek abba a hibába, amibe sokan mások, 67 perc ugyanis sok egy albumból.
A következő Red Giant az egyik olyan tétel, amelyet a harmadik, sokak által (általam is) "kutyás" albumnak hívott lemezen is simán el tudtam volna képzelni. Kezdő riffje miatt magamban ezt inkább Red Granit-nak hívom, olyan súlyos, gránitkeménységű témával indít. Ez az a dal, amelyet az első 5-6 hallgatás során nem szerettem, de belül már akkor is tudtam, hogy az egyik kedvencem lesz, és ez mostanra be is igazolódott. Kapunk egy nem tolakodó, de ízes szólót is benne Jerry mestertől. A Fly hangulatában nálam a Your Decision-t és a Voices-t idézi meg a Duvall-korszakból. Jó helyre tették az albumon, lehetőséget ad egy kis fellélegzésre. Nyugis, hátradőlős hallgatnivaló, nem mellékesen pedig egy pozitív hangulatú dal. Egyébként is jellemző az egész lemezre, hogy nagyon pozitív a kicsengése. Szó sincs már itt az egykor a grunge zenekarokra sütött cipőbámulásról, depis témákról. A szóló itt is hatalmas! A következő nóta, a Drone képében kapunk egy jó adag Black Sabbath feelinget. Mint megannyi zenekarnak, nyilván a Chains-nek is az egyik példaképe volt a kultikus birminghami négyes.