Hölgyeim és uraim, tisztelt nagyérdemű publikum! Köszöntjük cirkuszunkban, ahol bűvészeink bemutatják a "rövid idő alatt nagy mennyiségű pénz elégetése" nevű attrakciót! El a kezekkel a papámtól! kritika. Hamar megszületett a paródia. Olyan színes, hogy a pride-zászló és József szélesvásznú álomkabátja is elszégyellné magát mellette.
Mégis, ha az ember elmúlt 14, nagyon bele kell helyezkednie egy gyermek helyébe, hogy úgy igazán élvezze. Egyébként szórakoztató, aranyos és kedves film, minden gyerek imádni fogja, a plakát és az előzetes alapján egy pozitív meglepetés. Ám ez se elegendő ahhoz, hogy az El a kezekkel a Papámtól maradandó, vagy emlékezetes, vagy az átlagosnál több legyen. Ha azonban karácsonyi bevásárlás előtt/után/helyett valamire az ember beülne kisgyerekekkel, arra ez tökéletes választás.
És így, még ha a film nem is akar továbbmenni egy egyszerű tündérmesénél, nincsenek olyan szép és emelkedett szándékai, mint hogy az egyik szülő valamilyen okból való elvesztése miatt összezavarodott gyerekeknek nyújtson segítő kezet, akkor is a bája és kedvessége az, ami megmenti az El a kezekkel a papámtól! -t. Mert az El a kezekkel… -t át- meg átjárja a jóindulat, és ezzel tudnak bevonzani az alkotók: hogy akármi is történik a filmben – és ami történik, hát az nem mindig habos kakaó pilóta keksszel –, végeredményben csakis azért szorítunk, hogy a főhős kislánynak jó legyen a végén, ne bánjanak vele igazságtalanul, ne árnyékolják be a boldogságát, és az isten szerelmére, csak szeressék azt a gyereket! Szóval akármit is gondoljunk a filmről, a legfontosabb célkitűzést sikerül megvalósítani: együttérzünk a főhőssel, izgulunk érte, és végül örülünk a boldogságának. Kell más is? Kell, persze, hogy kell, de azért még mindig jobb, hogy ez legalább megvan. És van még egy nagy trükkje az alkotóknak: a látványvilág egészen lenyűgöző, és bár nem teljesen igaz, hogy bejött ez a "magyar vászonra magyar Disney-t" gondolat, de ez sokkal inkább előny, mint hátrány: a hasonló hollywoodi filmek hideg profizmusánál barátságosabb ez a kicsit kézműves jelleg, sőt talán még szándékos is, hogy a magyar szocializmus divatját, tárgyi és formavilágát ötvözik a mesefilmek habos-babos vattacukrával.
Magyar családi filmekből nem lesz hiány az ünnepek alatt, erről a Nagykarácsony mellett Dobó Kata legújabb meséje, az El a kezekkel a papámtól! is gondoskodik, ám impozáns látványvilágán kívül nem sok jóval kecsegtet. 0 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók
Dobó Kata a Kölcsönlakás után másfél milliárdból rendezhetett újra filmet: az El a kezekkel a papámtól! sok eleme büntet, de mégis van, ami megmenti a kudarctól. Az, hogy a filmet át- meg átjárja a jóindulat, és ezzel tudnak bevonzani az alkotók, még akkor is, ha a sztori inkább egy ötletbörze, a dalokról pedig inkább ne is beszéljünk. Van a nemzeti konzervativizmusnak és a magyarságtudatnak sok eleme, amivel vitába lehet szállni, és ezek közé tartozik az is, amit a most épp Nemzeti Filmintézet (NFI) névre hallgató magyar állami filmhivatal képvisel, vagy ha tetszik, erőltet: hogy "olyanunk legyen nekünk, magyaroknak is! " Legyen saját horrorunk, legyen saját karácsonyi limonádénk, legyen saját Disney-mesefilmünk: így lett – sorrendben, hogy a kedves szülők össze ne keverjék – a Post Mortem, a Nagykarácsony és most az El a kezekkel a papámtól!, Dobó Kata második saját filmrendezése, a Kölcsönlakás után. A műfaji filmeknek jól kitalált szabályai vannak, amelyeket nagyon jól kell ismerni, hogy hatásos legyen a végeredmény, márpedig ehhez hatalmas tapasztalat, biztos kéz és rengeteg pénz kell.
277 Békeidő, rendező: Hajdu Szabolcs, szereplők: Sárosdi Lilla, Szabó Domokos, Török-Illyés Orsolya, Hajdu Lujza, magyar játékfilm, 93 perc, 2020. Tüske a köröm alatt Hajdu Szabolcs filmje nem várta meg a fesztiválszezont, a járvány végét és a mozik újra nyitását, a Vimeon debütál, ahol egy mozijegy áráért tudjuk megnézni. Akinek bejöttek az eddigiek, az ezt is szeretni fogja, aki még nem ismeri, annak ez a tökéletes alkalom erre. Mit tehet az ember egy flegma bolti eladóval, a hatalomnak felesküdött rendőrrel, egy furcsa pincérrel, egy kiégett férjjel, egy zaklató rendezővel vagy a lázadó kamasz punk fiával. Az élet békeidőben is állandó harc, egyben a legjobb méreg. Az önuralom elvesztésének számtalan kiváltó oka lehet és több fokozata van. Az embert nap mint nap érik igazságtalanságok, ezeket legtöbbször egyszerűen lenyeli és tovább lép. Neveltetésünk, életkörülményeink, személyiségünk alapvetően meghatározzák a mindennapokhoz való viszonyunkat, hogyan reagálunk bizonyos dolgokra, hogyan viselkedünk másokkal a munkahelyen, az iskolában, az utcán vagy éppen otthon.
Ezek közül kétségtelenül a leglátványosabb tévedés Bokor Barna apakaraktere. Nézőként elvileg azért kéne szurkolnunk, hogy a végére összejöjjön a Csobot Adél által játszott Eszterrel, és így a kis Dorkának egy igazi, kedves, szerető pótmama jusson a gonosz mostoha helyett, csakhogy Andrást egy annyira szürke, minden életörömtől mentes karakterré változtatták, hogy egyszerűen nem akarunk annyira rosszat szegény Eszternek, hogy egy ennyire unalmas ember mellett élje le az életét. És ez nem Bokor Barna hibája, hanem érezhetően rendezői/forgatókönyvírói aránytévesztés: egy szürke könyvelőt is be lehet úgy mutatni, hogy azért szerethető tulajdonságokkal is felruházzák, csakhogy itt meg se próbálják ezt, így pedig semmi okunk nincs szorítani érte. Értem, hogy mesefilmről van szó, de azt is problémásnak éreztem, hogy a Csobot Adél játszotta Eszter is túl egyszerű figura, aki mintha csak azért született volna erre a világra, hogy énekelgessen/zongorázgasson, meg kedves legyen a gyerekekkel. Egyszerűen elfelejtették rendesen megírni őt, az meg csak hab a tortán, hogy Bokor Barnával körülbelül annyira illenek össze, mint Ryan Gosling Ciccioliná val.
Feliratkozom a hírlevélre
A napot – és a három napos Garda Fesztivált – pedig koncertek zárják majd. Fellép majd Szirtes Edina Mókus is, de ezt követően is lehet kóstolni a finomabbnál-finomabb halételeket. A programok egy része a Visszhang-dombon felállított rendezvénysátorban lesz, ide védettséget igazoló kártyával és fényképes igazolvánnyal lehet belépni. A részletes programot itt találod
A Hangvilla-botrány országossá duzzadt Fotó: Horváth Virág/ A nagy port kavart eset után kedd délután körbejártuk a veszprémi vendéglátóhelyeket, hogy ők hogyan tudnak megfelelni a kormány által meghozott rendeletnek és a "nép akaratának" egyidőben. Átlagos vendégként igyekeztünk beolvadni a környezetünkbe, hogy egyáltalán megállítanak-e bennünket, és kérik-e az igazolványt? Kérik bizony! Veol veszprém gyászhírek baon. A Kossuth utcai fagyizó például mindenkit arra kér: oltási igazolvány ide vagy oda, inkább mindenki a teraszon foglaljon helyet. "Nem akarunk a Hangvilla sorsára jutni" – hangzott el egy félmondat az egyik ott dolgozótól. Kérni lehet a pultnál, de leülni odakint kell – figyelmeztettek, amint beléptem az épületbe. A cukrászda teraszán kell helyet foglalni Fotó: Horváth Virág/ Az Kávé-és Teaház az Íródeákhoz terasza is a rendeletnek megfelelően van berendezve, arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak az oltási igazolványhoz Babják Tamás, a hely tulajdonosa elmondta, a teraszon dolgoznak, azt preferálják.