Fontos, hogy a vemhesség utolsó hetében a kutya nem kaphat Pet Phos ® kiegészítést! A növekedésben lévő kutyák esetében legalább ennyire lényeges, hogy a koruk és a felnőttkori testalakulásuk, súlyuk adta aktuális igényeiknek megfelelő táplálásban részesüljenek. Amennyiben kedvenced nem ilyen eledelt eszik, jó hatású lehet a számára a megfelelő kiegészítés. Vemhesség, szoptatás, kölyökkor: amikor a kutyáknak igazán fontos a megfelelő táplálékkiegészítés Az Én Kedvencem. Betegségből való lábadozás vagy más hátterű fokozott terhelésnek kitett kutyák meghálálják az időszakos, 7-14 napos kúraszerű kiegészítést. Ellenállhatatlanul finom A Pet Phos ® Growth Kutya termékcsalád mindkét készítménye kiválóan szerepelt egy 2015-ös kóstoltatási teszten: a vizsgált kutyák 86%-a önként elfogyasztotta a tablettát. A kedvenced számára optimális termék és adagolási mennyiség meghatározásában az alábbi táblázat nyújt segítséget. Pet Phos ® termékcsalád: A táplálékkiegészítő, ami egy életen át elkísér Élete során kutyádnak szüksége van védőoltásokra, belső és külső élősködők elleni kezelésre, továbbá kiegyensúlyozott étrendre, amely a megfelelő tápanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat a megfelelő mennyiségben és minőségben tartalmazza.
Ha nem tudja, hogyan táplálhatná a legjobban kölyökkutyáját korának és életmódjának megfelelően, forduljon állatorvosához tanácsért. Általános közérzet Újszülött A kölyökkutya Elválasztás Testreszabott táplálás kölyökkutyáknak Számos olyan formula, amely segíti természetes védekezőképességüket, támogatja egészséges növekedésüket és emésztőrendszerük fejlődését. Termékek kölyökkutyáknak
A túlsúly az ízületek deformálodásához, a csipőízület estében pld. bizonyos esetekben a csipőízületi diszplázia megjelenéséhez vezethet. A túl nagy fehérjetartalom túlzott energiabevitelt is jelent, ezért jelentkezhet pld. a csipőizületi diszplázia fehérjetúletetés esetén is, ez azonban nem a fehérje, hanem annak energiatartalma miatt alakul ki. Ennek megelőzése érdekében a nagytestű fajták kölyök tápjai alacsonyabb energia-, zsír- és fehérjetartalmúak, mint a kisebb testű fajtáké. A túlzott kálciumetetés is súlyos következményekkel járhat. A kiskutyák emésztőrendszere még nem tudja korlátozni a kálcium felszívődását, a felnőtt kutyákkal ellentétben. Ha túl magas a táplálék kálciumtartalma, vagy csonterősítő tablettákat túladagolja a gazda, akkor annak jelentős része felszívódik a kölyök bélcsatornájából. A kálcium túladagolás a csontosodás folyamatát megzavarja és pld. Szombathelyi Állatkórház - Állatorvosi tanácsok - Kell-e kalcium tablettát adnunk a kölyökkutyának?. osteochondrosishoz vezethet. Ennek megelőzésére a nagytestű fajták kölyöktápjainak pld. alacsonyabb a kálcium (Ca) tartalma, mint a kisebb testű fajtáké.
Elég nagy darab ahhoz, hogy ne tudják egyben lenyelni, ugyanakkor nagyon puha, porcos csont - ideális kiskutyáknak. Fontos, hogy minél több hús legyen rajta, soha ne adj nekik tisztán csak csontot!!! A csonton lévő hús ugyanis védi a beleket, a gyomorfalat és abban is segít, hogy ne legyen túl kemény a széklet. Számomra mindig egy csoda, amikor egy kiskutyának először adunk csontos husit – óriási élmény azt látni, ahogy az ösztönei által vezérelve szépen módszeresen elkezdi rágni. FONTOS: nagyobb darab csontos húsokat adj, amit nem tud egyben lenyelni (húsos csirke mellcsont) Ha lesben is állsz, amikor odaadod az első csontos húst, lehetőleg ne akarj ráugrani a kölyökre, ha úgy látod, túl gyorsan eszi, mert ezzel az ellenkezőjét éred el, mint amit szeretnél. Megijedhet, hogy el akarod venni a zsákmányát, és akkor tényleg egyben próbálja lenyelni, ami veszélyes lehet. Ha félsz, foghatod is a csontos husi egyik végét, így el tudod érni, hogy megszokja. Megtanulja: rágnia kell ahhoz, hogy megszerezze.
Hogy Kurt Cobain és Chris Cornell nélkül a Nirvana és a Soundgarden történetének le kellett zárulnia, az tiszta sor. És ma már legalább ennyire egyértelmű, hogy az Alice In Chains sztorija nem érhetett véget Layne Staley halával, bármily karizmatikus frontember is volt. A Black Gives Way To Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here albumok ismeretében ugyanis senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a seattle-i csapatnak a továbbiakban is volt érvényes – ugyanakkor a klasszikus lemezekhez méltó színvonalú – mondanivalója. A Rainier Fog pedig talán végérvényesen meggyőz mindenkit arról, hogy a 2018-as Alice In Chains véletlenül sem tekinthető egy egykori rocklegenda igen meggyőző utódzenekarának. Egyrészt, mert – megkockáztatjuk – az új lemez talán két elődjénél is hajszálnyival erősebbre sikeredett, másrészt, mert a 2000-es évek kiadványai közül ez az anyag érezteti leginkább, hogy a zenekar új utakon jár. Természetesen ízig-vérig Chains-műről beszélünk, hangvételében azonban mégis valamennyire más, mint a korábbi anyagok.
A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.
Megjelent az Alice in Chains hatodik nagylemeze. 2013 óta nem írt stúdiólemezt a társaság, akik amúgy sem a sorozatgyártott felvételeikről híresek. Ráadásul a Rainier Fog címre keresztelt anyag a szülővárosban, Seattle-ben lett rögzítve, külön pikantériát adva az egész cuccnak. Hogy milyen lett a végletekig profira csiszolt hangzással előrukkoló, új felvétel, megpróbáljuk elmesélni. "Nagyon nehéz annak a fickónak lenni, akinek állandóan a halott barátairól kell beszélgetnie. Miután tizenöt éven keresztül róluk beszélsz, egy ponton már csak az életre akarsz fókuszálni, tovább akarsz lépni, mert ezek azok a dolgok, amiket valóban befolyásolni tudsz. Pokolian hiányzik mindegyikőjük! " – fogalmazott egy interjúban Jerry Cantrell. Az 51 éves, tizenöt éve tiszta zenekarvezető talán ezekben a mondatokban foglalta leginkább össze, mindazt, amit én a lemeztől kaptam. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen az idő múlásával mindenki változik, extrán igaz ez egy ilyen intenzív zenei közegből gyökeredző, az évtizedek alatt számos tragédiát és kisebb-nagyobb lelki válságot megélt társaság esetén.
Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni. Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák. A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között. A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet.
Közben már új tervek cikáznak a fejében, és furcsa, nyugalom lengi körül. Nekem ilyen érzés volt végigrobogni ezen a korongon, még ha ez a dalok tempóját tekintve erős túlzás is. Megmutatták, hogy tudnak a múltjukra támaszkodva, és talán szándékosan is merítve belőle mégis valami újat, meglepőt alkotni, ami teljesen saját ízzel rendelkezik. Abban is biztos vagyok, hogy egy-két kivételtől eltekintve bármelyik dalt is vesszük elő a Rainier Fogról, nem fogunk elbizonytalanodni, melyik albumról is választottunk. A 'Rainier Fog' album dallistája: 01. The One You Know 02. Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Andicsku Krisztián
Valahogy ennek az egész történetnek a végkifejlete mindaz, ami a Rainier Fog 10 dalába bele lett sűrítve. Kiforrott, megcsiszolt, kellemesen tálalt, élét vesztett önkifejezés. Az a rengeteg érzelem, amit a dalok hordoznak elég nehezen emészthető. Még akkor is, ha az esetek nagy részében tompábbak a kifejezés eszközei. Én nem találtam azokat a vagány húzásokat, élére reszelt megoldásokat, amik jellemezték a Black Gives Way To Blue (2009) vagy éppen az utolsó The Devil Put Dinosaurs Here (2013) albumot. Ami nem feltétlenül zavar, de kellett egy kis idő, hogy megértsem, miről is van szó. Megyünk előre az időben, William DuVall tökéletesen beilleszkedett a képbe, de ezzel más irányt mutat a történet. Sokáig bizonytalanul álltam az egész hangfelvétel előtt, még akkor is, ha egy bika riffel nyit a The One You Know című dal. Vagy éppen messzire repít a Maybe felépítése és énektémája. Valahogy mégis meglehetősen nyomasztó volt napokig a benyomásom a mesterműről. Értelem szerűen nem a dalok minőségét vonom kétségbe, hiszen nagyon profi anyagot tart a kezébe, aki meghallgatja a hatodik stúdiólemezt.
És az eddig napvilágot látott kommentek alapján talán ennek köszönhető az album megosztó mivolta is. A júliusi koncerten az egybegyűltek átélhették azt a szürreális élményt, amint a Down In A Hole, No Excuses, We Die Young jellegű dalok eszeveszett energiával dörrennek meg, miközben ők maguk kollektíven feledkeznek meg arról, hogy voltaképpen nyomorúságos siratókat hallanak. A Rainier Fog dalain pedig ugyanezen lendület érződik, ebből adódóan pedig az elborultabb szerzeményekből is hiányzik a zenekar korábbi védjegyéül szolgáló depresszió. Ennek ellenére a nyitó The One You Know-t jellemző mázsás súly szinte az egész anyagot áthatja, mint ahogy jól megszokott kétszólamú ének és a slágeres dallamok is. A lebegős, szellős Fly, a Black Sabbath-os Drone és a Beatlesre hajazó Maybe első hallásra egyáltalán nem tipikus AIC-szerzemények, de egyaránt ott vannak az új lemez legjobbjai között. A Staley-korszak konzervatív híveinek visszatérő kritikája ugyanakkor továbbra is jogos: William DuVall sosem lesz olyan karakteres énekes, mint Layne volt.