Hirdetés Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. - ArtDelineo -: Áprily Lajos - Tavasz a házsongárdi temetőben. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő - szól a régi fáma - urát keresve, sírba ment utána... A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem. S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem. vissza a címoldalra
Nedves, hideg, télvégi idő volt, az a csontig hatoló, az a lelket felmaró. Nyáron, az árnyas fák alatt itt versek születnek, de a téli temető más: kopár, szinte kegyetlen kővilág, valahogy összehúzza ott magát az ember, összekuporodik benne hirtelen a magabiztosság. Kallós Zoltánt sokan elkísérték utolsó útjára: tanítványai, tisztelői. Jó volt ismerős arcokat látni. Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben - diakszogalanta.qwqw.hu. Jó volt hallgatni a méltó búcsúztatót. Válaszúton kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódallal búcsúztatták népzenész társai, akik a sír mellett is folytatták a muzsikálást. Kifelé, a temető kapujában viseletbe öltözött legények és leánykák kínálták fonott kosarakból a diós és mákos kalácsot, apró poharakban az erdélyi gyümölcsfák adta pálinkát. Vettem mindkettőből, mert addigra átfagytam, jólesett a falat étel, a korty ital. Megértettem a jelentőségét is ennek: akik itt maradnak, azoknak talpon kell maradniuk. Nem is a temetésről szerettem volna írni, inkább a temetőről. A Házsongárdi temető nem véletlenül vált zarándokhelyévé azoknak, akik a magyar Erdély szellemi múltjával szeretnének együtt lenni.
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kísérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. Tavasz a házsongárdi temetőben szöveg. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána... A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. Tavasz a házsongárdi temetőben. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista:
A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Tavasz a házsongárdi temetőben | Vers videók. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő - szól a régi fáma - urát keresve, sírba ment utána... A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
( Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének) A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő –szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána … A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
Ferenc beleszeret a lányba. Swanilda és a lányok egy elhagyott kulcs segítségével bemerészkednek Coppelius házába, és rájönnek, hogy a bábkészítő mester felhúzható, zenélő, táncoló babákat alkot, és egyik remeke éppen Coppelia… Lili Hervé Lili című művét Az ezred trombitása alcímmel játszották sokáig, s nem véletlenül. A romantikus történet 1815-ben kezdődik: Amelie kisasszony, akit csak Lilinek hívnak, beleszeret Plinchard ezredtrombitásba. S ez a plátói szerelem végigkíséri egy életen át, nagymama koráig. Zenés TV Színház: Mirandolina | MédiaKlikk. Természetesen a humor sem hiányozhat a történetből, és erre a Gálvölgyi János által megszemélyesített Saint Hypothése gróf alakja a garancia. 8. rész Leányvásár Egy San Francisco környéki faluban leányvásár van. A vendég milliomos, Harrison szenátor lánya, Lucy mindenkit kikosaraz, ezért, a hagyományoknak megfelelően, jelképesen hozzáadják a falu "utolsó" legényéhez, Tom Miggles-hez. Tom apját, Fleetwoodot Harrison tette tönkre, ezért bosszúból Tom ráveszi a seriffet, hogy az esketés igazi legyen.
Bánk feleségét, Melindát aljas módon elcsábítja Ottó,... A sevillai borbély Almaviva gróf Sevillában beleszeret egy szép lányba, Rosinába, aki gyámjával, Bartolo doktorral él. A doktor feleségül akarja venni gyámleányát, ezért minden udvarlót távol tart tőle. Almaviva azonban Figaro borbély segítségével mindent megtesz azért, hogy meghódítsa a lányt. Figarót, a cseles borbélyt a zseniális Melis György, Almaviva grófot Berkes János, Rosinát Ötvös Csilla, Basiliót Gregor József kelti életre a stúdióban abban az operaelőadásban,... 10. rész Szöktetés a szerájból Belmonte menyasszonyát, Konstanzát, valamint annak komornáját, Blondét és szolgáját, Pedrillót kalózok ejtették foglyul, és eladták a török Szelim basának. A basa szerelmes lesz Konstanzába, de a lány visszautasítja közeledését. Eközben Belmonte rájuk talál és Pedrillo tanácsára építésznek adja ki magát, így jut be a basa palotájába. Az újra egymásra lelt szerelmesek szökést terveznek. Pedrillo leitatja Osmint, a török őrt, de a szöktetés mégsem... A galamb Horace szegényes körülmények között él egy erdei faházban, és minden gondolata egykori kedvese, Szilvia grófnő körül forog.
Mivel még másodéves főiskolás voltam, mindent el kellett vállalnom, ami egy kis plusz jövedelmet biztosított. Kazán István, főiskolai osztályfőnököm volt a darab rendezője. Megható és megrázó történet a havason dolgozó favágókról. A Jurta Színház akkori fél-ellenzéki, tűrt-tiltott helyzete furcsa munkahangulatot teremtett. Itt tanultam meg, hogy a színház nem csak szerepekből áll: magunk építettük a díszletet. Sokat tanultam Keres Emiltől és a főszereplőtől, Dózsa Lászlótól. Népliget story / Gála / Jurta Színház A Jézusfaragó ember bemutatója után rögtön elkezdtük próbálni a Népliget storyt. Népligeti melódiák egymásra fűzött változata volt sok tánccal. Szintén Kazán István rendezése. Itt már koreográfusként is dolgoztam. A gázsink nem volt magas, nem is kaptuk meg! Ezért egy kis cselhez folyamodtunk. A színház igazgatója /lényegtelen a neve, de hírhedt ember volt; önbíráskodásért el is ítélték/ kereken megtagadta, hogy fizessen. De ami jár, az jár! Színművészetis osztálytársaimmal mosolygósan közöltük a pénztáros nénivel, hogy a direktor úr engedélyezte a kifizetést.