A Pain & Gain külsőségeiben már az első percekben definiálja magát, s Michael Bay sem hazudtolja meg a róla kialakított képet. Kézikamera, testre rögzített kamera, szuperlassítások, iszonyatosan harsány színek, tettetett belevalóság, öncélú snittek, kúlság mindenek felett - amire a közönség számít és amit elvár, az jelen van. És mindez nagyon is működik, rettenetesen sokat tesz hozzá a filmhez a rendező egója. Mindez persze nem csoda, hiszen a Pain & Gain Michael Bay szerelem projektjének mondható, kifejezetten alacsony költségvetésből készült el, a rendező és sztárjai is lemondtak kiemelt fizetésükről. Sőt, Bay még arra is hajlandó volt, hogy elhatározása ellenére bevállalja a Transformers negyedik részének rendezését, hiszen a Paramount csak ez esetben biztosította a 20-25 millió dolláros költségvetést. Sokakat tehát már a film vizualitása megfoghat, ami különösen akkor hatásos, ha az ember át tudja érezni a kilencvenes évek látványvilágát, az akkori divatot, illetve szokásokat, a világot, melyben még nem mindenható az internet, illetve a drót nélküli kommunikáció.
). Az Apave, mint tanúsító Az Apave mint a legrégebbi brüsszeli vizsgáló intézet egyike a vezető tanúsító testületeknek. A "mindent egy helyen" elv jegyében integrált megoldásokat kínál minden szolgáltatási területén. Az Apave nemzetközi szinten 140 éve, Magyarországon több mint 10 éve szolgálja elkötelezetten partnereit a minőség, a környezetvédelem és a biztonság területein nyújtott szolgáltatásaival. Nemzetközi jelenlétének köszönhetően valamennyi ország vállalati kultúrájának és a különböző iparágak speciális elvárásainak, szabványainak szakértője. Mint pártatlan, független szolgáltató, professzionális és innovatív megoldásokat kínálunk az auditálás területén is. A tanú elemzés szempontok. Ügyfeleink kiválósága a mi kiválóságunk. Teljes körű rendszerirányítási szaktudás Az Apave – mint akkreditált tanúsító testület – magas szakmai színvonalon - nemzetközi háttérrel és kiváló, minden iparágat lefedő tapasztalatokkal rendelkező auditorcsapattal - a cég igényeit figyelembe véve végez auditokat számos nemzetközi szabvány és egyedi igények szerint.
A regény egy pontján Viola Mihály szolgálóbíró annak a lehetőségét vizsgálja, hogy a régóta keresett Eszter valójában a Holdon van. Ehhez segítségül hívja Verne Utazás a Holdba című regényét, ám csalódnia kell a Szathmáry H. Gyula által lefordított magyar változatban, mert egyetlen Eszter nevű szereplőt sem talál benne. A tanú elemzés angolul. Elhangzik az állítás, mely szerint "[e]zek a műfordítók sokféle alávalóságra képesek", Viola pedig arra gyanakszik, hogy fordítás közben Szathmáry talán elszöktette Verne könyvéből az Eszter nevű női mellékszereplőt, és most együtt él vele. Össze kéne vetni a fordítást az eredetivel, ez utóbbi azonban nem áll rendelkezésre, így Viola továbbra is gyanakodhat. Ebből a körülbelül másfél oldalas részből szinte önleleplező módon világlik ki a Hamis tanú elbeszélési technikájának leírása: a regény hemzseg a valóság és a fikció műfordítói bravúrral elkövetett összemosásától. Mintha maga a könyv is egy nagy műfordítás lenne, magyarról magyarra, a fordítandók között irodalmi és történelmi anyagokkal egyaránt: Ludas Matyitól és Gányó Julcsától kezdve Petőfin és Gudbrand Gregerssenen keresztül nagyjából Horthy Miklósig bezárólag.
Az 5. egység (11. versszak) a zárlat, amely úgy hangzik, mintha Arany levetné az álarcot, és azonosulna a vers beszélőjével: " Szegény zsidó… Szegény szivem… " Az utolsó sorokban felvillan a remény, hogy a rohanásnak egyszer vége lesz, hogy lehetségessé válik a megpihenés. Egyfajta kiengesztelődés érződik a zárlatban, de a vágyott pihenés itt a halált jelenti, ezért a befejezés kesernyésen ironikus. A vers lezáratlan, mert nincs válasz arra, hogy ez a vég, a halál adhat-e egyáltalán értelmet az életnek. Minden strófa végén refrén található, mely maga is ismétlésre épül: " Tovább! tovább! " A refrén megakasztja és újra továbbgörgeti a monológot, amely zaklatottan hömpölyög előre. Adatelemzés a kártérítési ügyekben - Jogászvilág. Az előadásmód tehát a helyzet és a lelkiállapot tükre: a beszélő feloldhatatlan monotóniával halad előre térben, időben és befejezhetetlen sorsában. Keresztury Dezső szerint a refrénben a hivatástudat sürgető hangja szólal meg, amelyet a költő időről-időre elnyomott magában, de amely mindig újra és újra feltört benne.