A következő napokban akár fagyhat is, ezért a virágzó gyümölcsfák, bogyósok és szőlő fagyvédelmére gondolni kell. Fagyvédelmi öntözéssel a fagy ellen A Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. (MKSZN) tudományos tanácsadója felhívta a figyelmet a fagyveszélyre és lehetséges védekezési módként említette a fagyvédelmi öntözést: " a fagyvédelmi öntözés során kis intenzitással kell permetezni a gyümölcsfákra fölülről, hogy a víz ráfagyjon a virágokra és védőpáncélt képezzen. Amíg a víz és a jég jelen van a fákon, addig nem fagynak meg a virágok. Jablonowski József: A gyümölcsöskert védelme az élősködők ellen (Országos Magyar Gazdasági Egyesület Könyvkiadóvállalata, 1921) - antikvarium.hu. Az öntözést mindaddig folytatni kell, amíg a jég le nem olvad a fákról. Azonban, ha túl hosszú ideig kell használni a mikroszóró fejeket, túl sok jég képződhet, amelytől az ágak letörhetnek, de ez még mindig a kisebbik kár, hiszen meg tudtuk védeni a termést" – tette hozzá. Így működik ez a valóságban: (egy perc után kezdődnek az "izgalmak") És egy lenyűgöző gyorsított felvételen: Fagyvédelem paraffin gyertyával A fagyvédelem másik módja, amikor fémkannákban kapható paraffint égetünk.
Le kell választanunk a kéregpikkelyeket és a kéregfoszlányokat, majd le kell takarítani a fákra rakódott szennyeződéseket. Nagyon fontos, hogy az eltávolított részek ne maradjanak a talajon, és a komposztba se kerüljenek! Gyűjtsük össze, és semmisítsük meg, leginkább úgy, hogy zsákba téve elszállíttatjuk a zöldhulladékként. Kapjuk elő a metszőollót, és tegyük termővé a fákat. Fotó: Pixabay 2. A tavaszi metszés Nagyon fontos teendő a gyümölcsfák ritkító metszése. Így sokkal átláthatóbb lesz a korona, és minden gyümölcsöt kellő mértékben fog érni a napfény. Fontos, hogy ne csak a fa tetején legyenek virágok, hanem a teljes koronában. Emiatt ki kell metszeni az egymást keresztező, sűrűn nőtt ágakat, és a beteg, törött részeket is el kell távolítani a fákról. Ezen kívül meg kell szabadítani a fákat a törzsön, a törzs tövén, vagy a gyökereken keletkezett sarjaktól, amelyeket tőből ki kell metszeni. A gyümölcsfák körül távolítsuk el a füves, mohás réteget, hiszen ez megakadályozza, hogy az esővíz lejusson a fa gyökeréig, és a tápanyagok egy részét is elvonja a fától.
A folyamat során felszabaduló hő az, amivel emelhetjük a gyümölcsös hőmérsékletét. A módszer csak akkor működik, ha szinte teljes szélcsend van, mivel a légmozgás levinné a területről a termelt hőt. A módszer jó akár 5–6 °C-kal is képes emelni az ültetvény hőmérsékletét. Hátránya viszont, hogy a legdrágább módszer. Fagyvédelem füstöléssel Az egyik legismertebb fagyvédelmi módszer a füstölés, amelynek lényege egy nem égő, csak parázsló anyag (pl. szalmabála) begyújtása. A folyamat során képződő füst megakadályozza a talaj- és növényfelszín erőteljes lehűlését. A módszer hőmegőrző képessége meglehetősen kicsi, mindössze 1-2 ºC-os védelmet nyújt, és csupán kis területen hatékony.
114 éve, 1907. február 2-án halt meg Dmitrij Ivanovics Mengyelejev orosz vegyész, a periódusos rendszer kidolgozója. Tiszteletére nevezték el a periódusos rendszer 1955-ben felfedezett, 101-es rendszámú elemét mendeléviumnak. 1834. február 8-án született Tobolszkban a helyi gimnázium igazgatójának tizenhetedik (és tizenharmadik életben maradt) gyermekeként. Nagyapja vitte az első nyomdagépet Szibériába, és ő adta ott ki az első újságot. Apját szembaja fiatalon nyugdíjba kényszerítette, a család megélhetését ettől kezdve az anyja által alapított üveggyár biztosította. Mengyelejev is dolgozott itt, s első kémialeckéit egy száműzött politikai fogolytól kapta. Tizenhárom éves volt, amikor apja meghalt, a gyár leégett, az elszegényedett család Moszkvába költözött. Itt nem sikerült egyetemre bejutnia, végül Pétervárott végezte el a tanárképző főiskolát. Diplomájának megszerzése után tüdőbajt fedeztek fel nála, ezért az orvosok tanácsára a Krím-félszigeten helyezkedett el. 1856-ban gyógyultan tért vissza a fővárosba, ahol fizikai-kémiai értekezésével magiszteri címet szerzett, majd egy év múlva egyetemi oktató lett.
A család kissé felturbózott szabályokkal játssza a torpedót, hogy könnyebben belemenjenek a gyerekek fejébe a kémiai elemek. Egy négygyerekes anyuka frappáns módszert talált ki, hogy megismertesse a gyerekeivel a periódusos rendszert. Torpedójátékot játszanak otthon a táblázattal, és a hajók elsüllyesztéséhez a kémiai elemek koordinátáit kell kimondaniuk. A játékhoz valójában nem kellenek természettudományos ismeretek; már a kisebbek is ismerkedhetnek ilyen módon a periódusos rendszerrel– véli Karyn Tripp. Trippa home schooling mozgalom elkötelezett híve: mind a négy gyereket otthon tanítja és a módszereiről terjedelmes blogot is vezet. [cikk=44868] via
Szeretett periódusos rendszerünk új tagokat kapott. 2015. december 30-án (a vegyészek sosem pihennek? ) a kémia legfőbb névadó szervezete, a IUPAC bejelentette négy új elem felfedezését. Ezzel a mindenki által szeretett periódusos rendszerünk hetedik sorából végre eltűnt a tátongó lyuk. Tények a periódusos rendszer új elemeiről A 113-as rendszámú, átmenetileg ununtrium névre hallgató elemet egy japán kutatócsoport fedezte fel még hét évvel ezelőtt, azonban utána még sokáig nem sikerült újra előállítaniuk. Mostanra azonban bebizonyították, hogy az Uut vegyjelű anyag tényleg létezik. Hurrá! 🙂
Egy nemzetközi tudósokból álló kutatócsoport az ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete egyik sikeres munkatársának vezetésével azt vizsgálja, hogy 4, 6 milliárd évvel ezelőtt milyen körülmények között keletkezett a Naprendszer. Legújabb felfedezésükről, hogy miként képződnek a periódusos rendszer legnehezebb elemei, az egyik legrangosabb nemzetközi tudományos folyóiratban, a Science-ben olvashatunk. Az elmúlt évtizedek fontos megoldatlan kérdése, hogy milyen esemény hozza létre az univerzum legnehezebb elemeit, például a jódot, a platinát, az uránt és az aranyat. Azt már tudjuk, hogy ez egy gyors neutronbefogódással járó folyamat – röviden r-folyamat. Idáig úgy vélte a tudomány, hogy az r-folyamat vagy két neutroncsillag, vagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk ütközéséhez, vagy pedig egy ritka szupernóva-robbanáshoz köthető, amely különleges típusú, nagy tömegű csillagok fejlődésének a végén következik be. Az r-folyamat során képződő atommagok közül néhány radioaktív, és évmillióknak kell eltelnie ahhoz, hogy stabil atommagokká alakuljanak át.
Idáig úgy vélték, hogy az r-folyamat vagy két neutroncsillag, vagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk ütközéséhez, vagy pedig egy ritka szupernova-robbanáshoz köthető, ami különleges típusú, nagy tömegű csillagok fejlődésének végén következik be. Az r-folyamat során képződő atommagok közül néhány radioaktív, és évek millióinak kell eltelnie ahhoz, hogy stabil atommagokká alakuljanak át. A jód-129 és a Curie házaspár után elnevezett kűrium-247 pont ilyen izotópok, melyek Naprendszerünk kialakulásakor a meteoritok anyagába kerültek. E két atommagnak van egy közös és igen jelentős tulajdonsága: majdnem ugyanolyan a felezési idejük. Ez azt jelenti, hogy a jód-129 és a kűrium-247 aránya nem változott a több milliárd évvel ezelőtti képződésük óta. Tehát a meteoritok megőrzik az ősi csillagrobbanások körülményeinek emlékét. "A kezdeti jód-129 és kűrium-247 arány befagyott az idő múlásával, mint egy fosszília megőrződött, és ennek segítségével közvetlenül vizsgálhatjuk azt a legutolsó csillagászati eseményt, ami nehéz elemeket szállított a Naprendszerünket kialakító anyaghoz" – idézik a közleményben Benoit Cotét, az ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársát, a kutatás vezetőjét.
A munka során a kutatók megvizsgálták, hogy a két neutroncsillag, illetve egy neutroncsillag és egy fekete lyuk ütközése során milyen arányban képződik a jód-129 és a kűrium-247, és a számításokból kapott eredményeket összehasonlították a meteoritokban mérhető értékekkel. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer születése előtti utolsó r-folyamat nem játszódhatott le túlságosan nagy neutronsűrűségű közegben, mert akkor jóval több kűrium képződött volna a jódhoz képest. Ez azt is jelenti, hogy a nagyon nagy neutronsűrűséggel járó folyamatok, mint például amikor két neutroncsillag nagy energiájú ütközésekor az anyag kiszakad a neutroncsillag felszínéről, nem játszhattak fontos szerepet. Ellenben egy közepesen neutronsűrű környezet, mint például a két összeolvadó csillag körül formálódó diszkből kilökődő anyag már jó egyezést mutat a meteoritokban mért adatokkal. (Ez is érdekelheti: Óriási meteor égett el a levegőben Nagy-Britannia felett – videó) Mivel az anyagképződés, vagyis a nukleoszintézis jóslata sok bizonytalan nukleáris tulajdonságon és csillagfolyamaton alapszik, a válasz arra, hogy egészen pontosan mi volt az az utolsó csillagászati objektum, amely nehéz elemeket szállított a Naprendszerünkbe, még mindig bizonytalan.