07. 23 1059 Gr090: John Lennon: Jealous Guy Én a Roxy Music-féle verzióra gondoltam (elvégre "80's edition"), de az eredeti valóban ez. Előzmény: medvemacs (1058) 2008. 16 1055 Gr083: Tűzként éget, Annyira szeretlek Az álmok, mint angyalok, Távol tartják a rosszat A szerelem a fény, ami Elijeszti a sötétséget. Frankie Goes To Hollywood - The Power of Love S h al. felébredt Előzmény: GroundZero (1052) 2008. 06. 16 1052 Kicsit kezd leülni a topik. Felhoznám. A még elő feladványaim: És pár új: A fiúk kibiztusítják fegyvereiket. Elijeszti a sötétséget. Gr084: (Nem úgy, hehe - szerk. megj. ) Gr085: Nem tehetünk úgy nap, mint nap, Mintha lenne valaki, aki valamikor majd megváltoztatja a dolgokat Mindannyian Isten nagy csaldjának tagjai vagyunk És az igazság, tudod, az: a szerelemnél több nem kell. Elegem volt mindenből, Mikor tegnap este felhívtalak Glasgowból Eszem, iszom és éneklek - mást se csinálok És azt kívánom: bárcsak a következő koncert lenne az utolsó. Majdnem éjfél van és valami gonosz settenkedik a sötétben A holdfényben meglátsz valamit, amitől a szívverésed is kis híján megáll Sikítanál, de a félelem beléd fojtja a hangot És szinte lebénulsz, ahogy a félelem egyenesen a szemedbe néz A múltról álmodtam És a szívem gyorsan kalapált Kezdtem elvszteni az önuralmamat Nem akartalak bántani Sajnálom, hogy megríkattalak Nem akartalak bántani, De csak egy féltékeny srác vagyok Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
Ez a három tétel talán nem éri el az idei album minőségi szintjét, de érdekességként több mint megfelelnek, a Frankie Goes To Hollywood-feldolgozással (The Power of Love) pedig újfent sikerült meglepniük saját közönségüket. Utóbbi dal volt egyébként a ráadás a lenyűgözően tömény, fényben és hangban is teljes élményt adó műsor végén, amikor belül is totális vörösbe borult a Moulin Rouge, és már gondolkodás nélkül elhittünk minden szót ( "This time we go sublime / Lovers entwine – divine divine / Love is danger, love is pleasure / Love is pure – the only treasure"). A megelőző másfél óra ugyanis tömör gyönyör volt, aminek élvezeti érték a faltól falig csordultig telt klub klausztrofóbiája is csak minimális mértékben csorbította. Lézerorgia, pulzáló fények és hatalmas zenélés. Ahogy a múltkor a Laibach esetében már utaltam rá, vannak zenekarok, akik a dalaik szolgai eljátszása helyett egyedi élményt kívánnak adni a koncertjeikkel, és az Ulver is egyértelműen ilyen társulat. Aprólékos precizitással felépített, káprázatos műsort kerítettek ismét az amúgy szimpla, három-négy perces popdalok köré, aminek egyértelműen a Garm/Rygg alkalmankénti csatlakozásával immár háromtagúvá bővült ütőhangszeres brigád teljesítménye alapozott meg, a felépítményt pedig Tore Ylwizaker billentyűs/producertárs húzta fel minderre (Westerhus ügyesen a háttérben maradt, és csak a díszítésekkel foglalkozott).
Nos, a jó Stian egy noise/drone elemekből (is) építkező saját stílust visz egyetlen gitárja és tonnányi elektronikus segédeszköze társaságában, az efféle kísérleti zenék pedig meglehetősen letaglózó élményt jelentenek az olyan felkészületlen fejeknek, mint például a miénk. A művészlelkek egységesen megvető tekintetét magamon tudva bevallom, jobb esetben inkább csak mosolyogtam az úriember zajkeltési próbálkozásain és furcsa nyújtásain, pedig amikor csak szimplán énekelni akart, azt nem is csinálta kellemetlenül. Húsz-huszonöt perc persze nem az a versenytáv, ami elviselhetetlen kínokat idézhetne elő, de kimondott megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, amikor az Ulver két ütőhangszerese és a jelenkori hangzás letéteményese, DJ Halstensgård is belépett a színpadra, és belecsaptak a Nemoraliába. Kremshez képest a program annyival bővült, hogy megkaptuk a Caesar-session bónuszait, amelyekbe az egyelőre csak digitálisan elérhető, a jelen turnét mintegy felvezető Sic Transit Gloria Mundi EP-n már belefülelhettünk.
Londonban este 10-ig, Philadelphiában helyi idő szerint 11-ig tartott a koncert, ami összesen 16 órát jelent, de mivel többnyire párhuzamosan zajlottak az események, a műsorok össz-hossza ennél jóval több volt. Mindkét helyszínen a fent említett közös dallal, Londonban a Do They Know It's Christmas szel, Amerikában a We Are The World del zárult a helyi (és utóbbi esetben a teljes) program. Érdekességek [ szerkesztés] A Queen programja ( Bohemian Rhapsody, Radio Ga Ga, Hammer to Fall, Crazy Little Thing Called Love, We Will Rock You, We Are the Champions) a show vitathatatlan csúcspontja volt, Freddie Mercury élete legnagyobb alakítását nyújtotta, később több kritikus és zenész minden idők legjobb élő rock-előadásának titulálta a Queen showját. Sokak szerint Madonna és a U2 ezen a napon váltak igazi globális szupersztárokká. A U2 énekese, Bono annyira fellelkesült, hogy a közönségbe vetette magát, így az eredetileg tervezett három helyett csak két dalt adtak elő, mert nem tudott visszajutni a színpadra, hogy elénekelje azt.
Tulajdonképpen azóta is arra vártunk, hogy ne csak fesztiválkörülmények között, de egy önálló klubkoncerten is megtapasztalhassuk mindezt, kérésünk pedig meghallgattatott. Az Ulver ugyebár nem az a kimondott turnézós brigád, efféle körre, amit most tesznek Európában, legutóbb 2010-ben vetemedtek, és akkor voltunk olyan szerencsések, hogy itthon is ízelítőt kaphattunk az általuk élőben kínált produkcióból. Most sajnos úgy alakult, hogy kimaradtunk a szórásból, így törvényszerű volt, hogy utaznunk kell majd a farkasok nyomában. Áttekintve a helyszínek listáját, nem is kell különösebb indok ahhoz, hogy miért éppen Párizs és a La Machine du Moulin Rouge mellé tettük le a voksunkat. Nem arról van szó persze, hogy Ryggék a kultikus mulató színpadára kaptak volna bebocsátást, de az azzal egy épületben lévő, galériás koncertterem sem hagyott maga után kívánnivalót. Ezen a turnén állandó jelleggel a csapat része a náluk alkalmanként már korábban is kisegítő Stian Westerhus gitáros, aki amúgy felvezető jelleggel egy szűk félórás, önálló műsor bemutatására is lehetőséget kapott.
A dal egyébként a Pride (In The Name Of Love) lett volna. Furcsa egybeesés volt, hogy a The Who műsora alatt épp akkor robbant szét egy generátor és szakadt meg emiatt a műholdas kapcsolat a Wembley-vel, amikor a My Generation c. dalban Roger Daltrey azt énekelte, hogy "Why don't you all fade" (Miért nem tűntök el mindannyian). Phil Collins mind a Wembley Stadionban, mind a JFK stadionban fellépett: A menetrend szerinti szuperszonikus Concorde -dal utazott Londonból New Yorkba, onnan pedig helikopterrel Philadelphiába. Saját dalai mellett ő dobolt Eric Claptonnak és az újra összeállt, még élő Led Zeppelin tagoknak is. A Concorde-on összefutott Cher -rel, aki nem is tudott az egész eseményről. Collins magával vitte, és az énekesnő látható is volt később a színpadon a We Are The World előadói között. Az amerikai koncertet Joan Baez nyitotta meg ezekkel a szavakkal: " Ez a ti Woodstock -otok, ami már nagyon rég esedékes volt ". A koncert közben Bob Dylan -nek elszakadt egy gitárhúrja, ezért Ron Wood odaadta neki a sajátját, és amíg a technikusok hoztak neki egy másikat, jobb híján léggitározott, kifigurázva például Pete Townshend jellegzetes karkörzéses gitárjátékát.
Ayşe Hümaşah szultána Ayşe Hümaşah Hanım Sultan السيدة عائشة هوماشاه سلطان Született 1541 Isztambul Elhunyt 1594 (53 évesen) Isztambul Állampolgársága oszmán Nemzetisége oszmán török Házastársa Semiz Ahmet pasa Nişancı Feridun Bey Aziz Mahmud Hüdayi Efendi (? ) Gyermekei Abdurrahman Bey Mehmet Bey Şehid Mustafa Paşa Osman Bey Szülei Rüsztem pasa Mihrimah szultána Sírhely Isztambul Ayşe Hümaşah szultána ( Isztambul, 1541 – Isztambul, 1594) oszmán szultána, Mihrimah szultána és Rüsztem pasa lánya, I. Szulejmán oszmán szultán unokája. Élete [ szerkesztés] 1541-ben született Isztambulban Szulejmán szultán és Hürrem szultána első unokájaként, egyetlen leányuk, Mihrimah szultána és a nagyvezír, Rüsztem pasa valószínűleg első gyermekeként és egyetlen lányaként. Később egy öccse született, Osman. A szultána: Ayse szultána. Első férje Semiz Ahmet pasa nagyvezír lett (1492 körül – 1580), aki a házasságkötéskor már közel járhatott a hetvenhez. A házasságból négy fia született: Abdurrahman, Mehmet, Şehit Mustafa és Osman. Ahmet pasa halála után másodszor is házasságot kötött, de második férjét, Nişancı Feridun Beyt már egy év múlva elvesztette.
Mihrimah szultána Mihrimah szultána. Cristofano dell'Altissimo festménye a 16. századból Válide szultána Uralkodási ideje 1566. szeptember 7. – 1574. december 15. Elődje Ajse Hafsza Utódja Nurbanu Életrajzi adatok Uralkodóház Oszmán-ház Született 1522. március 31. Isztambul Elhunyt 1578. január 25. (55 évesen) Isztambul Nyughelye Szulejmán-dzsámi, Isztambul Édesapja I. Szulejmán Édesanyja Hürrem szultána Testvérei Mehmed herceg II. Szelim oszmán szultán Musztafa herceg Şehzade Abdullah Murád herceg Bajazid herceg Dzsahángír Raziye szultána Házastársa Rüsztem pasa Gyermekei Ayşe Hümaşah Sultanzâde Murad Sultanzâde Mehmed A Wikimédia Commons tartalmaz Mihrimah szultána témájú médiaállományokat. Mihrimah szultána ( Isztambul, 1522. Wikizero - Ayşe Hümaşah szultána. – Isztambul, 1578. február 4. ) oszmán válide szultán. I. Szulejmán szultán és Hürrem szultána második gyermeke. Már anyja 1558 -as halála után a Topkapı irányítója, de hivatalos válide szultána csak fivére, II. Szelim uralkodása alatt (1566-1574) volt. Mihrimah szultána volt az egyetlen válide, aki nem egy szultán anyjaként töltötte be a tisztséget.
Ayse szultána Ayse szultána alakítója Sude Zulal Güler török színésznő. Ayse szultána, Ahmet szultán és Kösem szultána lánya. Sude Zulal Güler 2001. augusztus 25-én született Törökországban.
Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.