Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben c. versét Darvas Iván adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
Hirdetés Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
"A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben" − Áprily Lajos sorai futottak át a fejemen, amikor megtudtam, hogy február 16-án, szombaton úgy hozza a sorsom, hogy Marosvásárhelyről, ahol egy kiállítás-megnyitó kapcsán jártam, Kolozsváron keresztül fogunk hazajönni. Éppen aznap lesz Kolozsvár történelmi temetőkertjében, a Házsongárdi temetőben Kallós Zoltán néprajztudós, népzenegyűjtő temetése. Éppen akkor leszünk éppen ott. Forróság ömlött végig bennem, mint amikor láz üti ki az embert, vagy hirtelen tavaszt érez. Nem értettem először ezt, szégyelltem is magam érte. De mert hajlamos vagyok amúgy is túlzott jelentőséget tulajdonítani minden kis részletnek, a részletek egybeesésének pedig kiváltképp, így azt éreztem: velem most valami hatalmasan nagy dolog történik, ami nem lehet véletlen, s éppen ezért nagyon meg kell becsülnöm. A Válaszúton tartott búcsúztatót már lekéstük volna, így egyből a Házsongárdi temetőbe mentünk. Még volt szűk órácskánk háromig. Vettünk egy csokor fehér virágot, és elindultunk a lejtős hegyoldalon felfelé, a síremlékek között.
A lakosok viszont ettől függetlenül fizetnek a temető-takarításért, karbantartásért. És ezért a pénzért elvárják azt is, hogy az illetékesek őrizzék a sírokat, és ha vandalizmust tapasztalnak, legalább értesítsék a sírhely-bérlőt, ha már megakadályozni nem tudják. Ráadásul az is felháborított, hogy november elsejére tanácsülést hirdettek meg. Ez Mindenszentek ünnepe, a halottakra való emlékezés napja. Miért kellett pont erre a napra összehívni a városi tanácsot? A városi tanács ülésén az is elhangzott, hogy jövő év folyamán befejeződik a temetői sírjegyzék digitalizálása, és akkor nem kell sorban állni. Állítólag idén márciustól már a sírhely-megváltást is ki lehetett fizetni online. Mit is akarok? Tisztaságot, rendet, és horribile dictu: a vandálok megbüntetését, a megrongált sírok helyrehozatalát a rongálók költségén. Vajon ebben az ötcsillagos városban a temetők és a temetőigazgatóság mikor éri el az ötcsillagos színvonalat?
Cím: Házsongárdi temető Típus: Skandináv keresztrejtvény Ismertető: A kolozsvári Házsongárdi temető az erdélyi magyar történelem kövekbe, síremlékekbe ágyazott, szemmel látható és szívvel érzékelhető emlékkönyve. A temető neves halottainak listája szerint több száz híres író, költő, tudós, művész, orvos, közéleti személyiség és még sok, más területen maradandót alkotott kolozsvári ill. erdélyi származású magyar, román, németajkú ember teste talált itt nyughelyre. 2011-ben – az erdélyi magyarok kezdeményezésére 394 sír lett műemlékké nyilvánítva. A "Házsongárd" név régebbi, mint a temető. Eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn, a szakirodalom a nevet német eredetűnek tartja, de az nem tisztázott, hogy a Haselgarten (mogyoróskert) vagy Hasengarten (nyúlkert) erdélyi szász változatából származik. A házsongárdi temetőt 1585. május 11-én alapította a kolozsvári közgyűlés, azaz a százférfiak és a tizenkét esküdt együttes ülése, a pestisjárvány kezdetén.
L. I. Brezsnyev teljes harci díszben Brezsnyev a tükör előtt Bővebben: Leonyid Iljics, szűkebben: elvtárs, viccesebben: Лёнин Ильич Брежнев, (1907. január 1., a régi naptár szerint 1906. december 18. – 1982. november 10. ), Brezsnyev-díjas [1] szovjetorosz értelmiségi. [2] Bevezető helyett [ szerkesztés] Bevezető helyett álljon itt egy kedves történet... Egyszer Brezsnyev bevezetőt kért könyvéhez, a Történetek szeretett vezetőnkről, Brezsnyevről címűhöz, egy nagynevű (ma már feledésbe merült) írótól. Az megírta, és a könyvből nyomtattak egy próbapéldányt a vezérnek. Leonyid Iljics Brezsnyev – Köztérkép. Brezsnyev azonban utólag mégis kifogással élt a könyvvel kapcsolatban az írónak, és elrendelte a megsemmisítését (mármint a könyvét, szerencsére csak). "Ön huncut ember" – így Brezsnyev üzenete – "de máskor ne próbáljon meg becsapni. Ön, hacsak nem történt hiba véletlenül, akkor valószínűleg lecsalt két oldalt a bevezetőből, mert az a harmadik oldalon kezdődik. " A történet igazságáért nem kezeskedünk, de Brezsnyev rendelete a bevezető megsemmisítéséről magyarázatot ad rá, miért csak egy utóbbi (mégpedig a jelen) kiadásban tudtuk ezt pótolni.
címmel egy egész kis fejezetet szentel neki. Aki még nem olvasta, annak a lényeg röviden összefoglalva: Sugár a saját emlékei szerint nem sírt, röhögve meg mégsem közvetíthette a temetést.
Középütt pedig a felirat: "Tessék választani". Fotó: Fortepan /szitakri Kádár fanyar humora Hruscsov ölelgetett és vállon veregetett, Brezsnyev szájon csókolt, így működött a sajátságos csendőrpertu Moszkva és a kelet-európai vezetők között még akkor is, ha nekik ez nem igazán tetszett. Főleg Kádárnak, aki "magánemberként" diszkrét volt, visszahúzódó, magába forduló, irtózott a teátrális, nagy jelenetektől. A magyar politikustól idegen volt a szovjet vezetők sokszor bizáncias, giccses világa, ide értve Brezsnyev csókjait is. Ennek persze nem adott hangot, mégis közvetett bizonyítékunk van rá. Medgyesi Konstanin egy Berecz János által írt visszaemlékezésből említ példát, ahol az MSZMP KB egykori titkára Kádár fanyar humorára utalva mesélt el egy 1968-as esetet. A prágai események miatt feszült légkör alakult ki a kommunista vezetők egyeztetésén, amit Kádár munkatársnője, az orosz tolmácsként segítő Bartáné Nagyja egy szűkkörű belső egyeztetésen ártatlan "csevegéssel" próbált oldani: "Nahát, nekem nem csókolt kezet Brezsnyev elvtárs, ahogy mindig szokott".