A birodalomnak újabb seregekre missh budapest volt szüksége.
Csak az a fontos, hogy a hazai hegyeken ne jussanak túl. Ezért kell túlélnünk és hazajutunk. Hogy ha meg kell halni, akkor a hazai földért haljunk meg. Majd ott állítjuk meg őket. - Hát, attól tartok, ezek – intett István kelet felé – másképpen gondolják. - Mi meg így gondoljuk. Alezredes úr, higgye el nekem, mi már eleget járattuk a hegyekben a bolondját a fináncokkal, a csehekkel. A Don-kanyar a hadsereg fekete napjaként íródott a magyar történelembe | Demokrata. Ha engedik, majd muszkával is járatjuk egy kicsit a táncot, nem fognak áttörni. - Adja az ég, hogy úgy legyen, Iván! - Úgy lesz, alezredes úr! – tisztelgett Iván. Itt tartottak, amikor újra dörögni kezdtek az ágyúk, fedezéket kellett keresniük. Nemsokára jött a parancs: kitörnek nyugatra, hogy a saját csapatokat elérjék. Minden eddiginél keményebb harcok vártak rájuk: eddig védekeztek, jól-rosszul kiépített állásaikban, most viszont elégtelen erőikkel nekik kellett támadniuk, neki az ostromgyűrűnek, ki a katlanból. Mégis, már volt reményük, tudták, hol találkozhatnak a saját erőkkel, hogy lesznek túlélők, akik el tudják mondani, hogy helytálltak.
Az utolsó pillanatban végül bevetett német tartalékok már nem tudtak érdemben változtatni a helyzeten. De itt mindenki a vérvonalával meg a jutalmaival van elfoglalva. És ez mindannyiuk veszte. Ha van tanulsága a mi mai valóságunkban ennek a mesének, az nem az intrikák természetrajza, hiszen ez egy bukott intrikus krónikája. Nem érdemes tőle tanulni. Abba viszont érdemes belegondolnunk, hogy vajon hány keményen szolgált, kiérdemesült és tehetséges embert fordított már maga ellen "Eduárd léha udvara", a közelmúlt boldog fogyasztói kamudemokráciája. Vajon hány jóravaló embert vesztettünk el, akik azért igazoltak le a rohadékokhoz, mert azok legalább egyenesen kimondták, hogy mi az, amit csinálnak? Hány képességes, de illúzióit vesztett és megkeseredett ember ül az illiberálisok és a cukorkanácik sorozóirodáiban az asztal mindkét oldalán, akikkel lehetett volna igazat beszélni és az igazukat elbeszéltetni velük? Tőlem ezt kérdezi ez a kínjában gonosz Bordeaux-i Richárd. Persze megkérdezhetném cserébe Shakespeare-től, hogy miért bánt el ilyen csúnyán szegényt Richárddal, ha egyszer maga is jobbnak láttatja, mint amilyennek leírja.
Czibor azonban kevésbé vette komolyan az életet és éppen ez volt a jó benne. Ösztönös személyiség volt, a kiszámíthatatlanság pedig része a sármjának. A magyar Aranycsapatban több szabadságot engedhetett meg magának, mint Gento a Realban. " Jó negyedszázaddal ezelőtt így mutatta be kedves barátját, Paco Gentót Puskás Ferenc, minden idők egyik legnagyszerűbb labdarúgója. Ildomos Gentóhoz is hozzákapcsolni: ő pedig minden idők egyik legsikeresebb balszélsője, aki alapemberré vált abban a Real Madridban, amelynek Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskás, Gento csatárötösénél kevés jobbat ismert a futballtörténelem. Ha ismert egyáltalán. A nagy ötösből a tizenegyes, a balszélső töltötte a leghosszabb időt a Real Madrid fehér mezében – tehetünk hozzá egy evidens kiegészítést, meg még egyet, ami talán azért nem annyira magától értetődő: közülük ő volt az egyedüli született spanyol. A francia Raymond Kopa, az argentin Héctor Rial és Alfredo Di Stefano, valamint a magyar Puskás Ferenc mellett a santanderi Francisco Gento López.
Hetvenkilenc éves korában pénteken reggel, a Kútvölgyi Kórházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója. A világ egyik legismertebb magyar embere, a legendás magyar Aranycsapat balösszekötője 1927. április 2-án született Kispesten, és 1943 és 1967 között, 24 éven át ontotta a gólokat a világ élvonalában. 16 évesen, a Kispesti AC játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban, majd egy hónappal a 18. születésnapja előtt 1945. március 2-án a magyar válogatottban is bemutatkozott, és máris gólt szerzett Ausztria ellen. Utolsó fellépése a nemzeti tizenegyben 1956. október 14-én volt, szintén Ausztria ellen, és ezúttal is betalált, keretbe foglalva azt az egyedülálló 11 és fél évet a magyar labdarúgás történetében, amelynek a során a válogatott egyszer sem szenvedett vereséget hazai pályán. Ebben az időszakban a magyar közönség által Öcsinek becézett világklasszis csatár a Kispesttel (későbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer talált be a híres 6:3-as mérkőzésen.
A leghíresebb magyar, a valaha élt talán legnagyobb futballista hivatalos honlapja A legenda örök Puskás Ferenc már életében legendává lett, de népszerűsége halála óta sem változott. Magyarország igyekszik ápolni emlékét, méltó módon őrizni legismertebb, a magyarok hírnevét világszerte öregbítő hírességének történetét, a Real Madrid legnagyobbjai között említi a spanyol egyesület krónikáskönyveiben, és a Panathinaikosz szurkolói sem feledik. Budapesten a nevét viseli a futball szentélye, a nemzeti stadion; a főváros egyik elsőszámú látványossága, a Szent István-bazilika immár arról is nevezetes, hogy Öcsi bácsi sírhelye itt látogatható; Felcsúton labdarúgóakadémiát neveztek el minden idők legjobb góllövőjéről; Kispesten utca és általános iskola kapta a városrész hírességének nevét; a szövetség székházának falán emléktábla, Zalaszabar főterén bronzszobor emlékeztet nagyságára; és a vendégeket Pancho kedvenc fogásaival váró óbudai étterem is vezetéknevével csábítja a kikapcsolódni vágyókat.
Az pedig elég ízléstelen volt, hogy a kormány által meghirdetett nemzeti gyásznap – előtt és utána is – a sajtó egy része azon csámcsogott, mennyibe kerül a temetés. Mellesleg a költségek jó részét az önkormányzatok dobták össze. Az állam jószerével csak a díszsírhely költségével szállt be. Állítólag arról is szó volt, hogy az egyik legismertebb magyart szülőhazája helyett Spanyolországban, a lánya, unokái közelében helyezik végső nyugalomra. Szöllősi György: Ez is felvetődött, különösen akkor emlegette ezt a lehetőséget a felesége, Erzsébet, amikor el volt keseredve. Például, amikor a Real Madrid 2005 nyár végén Budapesten játszott barátságos meccset, és azzal "csalták" a szokásos tarifánál viszonylag szerényebb összegért ide, hogy Öcsi bácsi gyógykezelésére kell a pénz, holott az állam és a család is gondoskodott róla. Az sem javított az özvegy lelkiállapotán, amikor egy londoni árverésen a férje néhány emléktárgyát akarta pénzzé tenni, ám az egyik magas rangú hazai tisztviselő közölte vele, hogy kötelessége lett volna ingyen átadni az államnak.