Rosencrantz a filmadaptáció során felfedezi többek között a gravitációt, a valószínűségszámítás elméletét, valamint a hamburgert, ám hosszú távon nem időznek el egyetlen jelenség megfejtésén sem. A darab során változik a szerepük is, olykor egyikük a felvilágosultabb, később a másik, a darab során még a saját identitásukat is elveszítik, maguk sem tudják, melyikük Rosencrantz és Guildenstern. Források [ szerkesztés] m v sz William Shakespeare Művei Komédiák Ahogy tetszik A két veronai nemes Lóvátett lovagok A makrancos hölgy A velencei kalmár A windsori víg nők Sok hűhó semmiért Szentivánéji álom Tévedések vígjátéka Vízkereszt, vagy amit akartok Tragédiák Antonius és Kleopátra Coriolanus Hamlet, dán királyfi Julius Caesar Lear király Macbeth Othello Rómeó és Júlia Titus Andronicus Athéni Timon Királydrámák János király II. Richárd III. Richárd IV. Henrik (I. rész) IV. Henrik (II. rész) V. Henrik VI. rész) VI. Rosencrantz és guildenstern halott. rész) VIII.
Amolyan művészetfilozófiai, színházelméleti szemeszter kerekedhetett volna mindebből, meghalási mesterkurzussal Haumann (Ma este improvizálunk) és Végvári (Rosencrantz... ) professzor urak előadásában, gyakorlati foglalkozásként, demonstrációs jelleggel pedig Halász Péter színházával kiegészítve. Mert valamilyen módon mindegyik produkció egyben önmeghatározási kísérlet is (volt): a színház helyének értelmezése a világban, s a világ értelmezésének lehetősége a színházban. Fidelio.hu. Utóbbi némileg aggályos, már ha a világ, adott esetben a Dániának nevezett börtön Rosencrantz és Guildenstern, két jelentéktelennek mondható mellékalak szemszögéből láttatik, mi-ként Stoppard Hamlet-parafrázisában. Nem mintha objektíve, a történések szintjén nem ugyanarról a drámai valóságról volna szó, mint Shakespeare-nél,, hanem mert a nézőpont a drámán belülre került, s ezzel megszűnt a rálátás lehetősége. "Olyan, mintha néző volnék" - fészkelődik a lelátók egyikére elégedett mosollyal Tóth József Rosencrantza, ám ez a perspektíva most nem nyújtja a nézőnek azt a kettősséget, amit egykor a Hamletet szemlélőnek; azazhogy részese is lenne á játéknak meg nem is.
Olyan élettel töltik meg ezeket a karaktereket, hogy az hihetetlen. Oldman zseniális a kissé lökött Rosencrantzként, Roth pedig szintúgy brillírozik Guildensternként. Párbeszédeik pörgősek, rengeteg humort tartalmaznak, de emellett nagyon érdekes gondolatokat is felvetnek, mint például Rosencrantz koporsóról szóló eszmefuttatásában. A cselekményt egyébként nagyon érdekes volt látni úgy, hogy két mellékalakot hoztak be főszereplőnek, akik a kulcsmomentumoknál meg-megbújnak a háttérben, s várják a pillanatot, hogy elmondhassák a dráma szövegkönyvéből részüket, majd ezek után folytathassák egyéb elfoglaltságaikat. A szinkron pazar lett, sajnos a három főszereplő hangja közül már egyik sem él: Selmeczi Roland, Kaszás Attila és Szakácsi Sándor. Hihetetlen milyen átéléssel tudtak megszólaltatni egy-egy figurát. Rosencrantz és guildenstern halott letöltés. Sajnálatos, hogy a szinkronszakma hozzájuk hasonló nagy alakjainak jelentős része már az égi színtársulatban játszik. No de, szó ami szó, a filmet tényleg érdemes megnézni, mi több, meg kell nézni, mert tökéletesen reprezentálja azt, hogy milyen jó filmek készültek a szép emlékű '90-es években.
Közben a két főhős számára sokkal több a kérdés, mint a válasz: hogyan kerültek ide? Miért vannak úton? Pontosan honnan fúj a szél? Mi a különbség a sólyom és a gém között? És egyáltalán: mi az ő szerepük ebben az egészben?
Szimpatikusak, viccesek, töketlenek és tehetetlenek. Esélytelenek. Ahogy mi is a szánalmas próbálkozásunkkal, hogy értelmet adjunk a kis szürke, nyomorúságos életünknek. A(z) Szkéné Színház előadása Bemutató időpontja: Stáblista:
Díner Tamás fotóművész Kisvárdán született, de néhány év múlva Budapestre került. Azt mondja, aki itt él, gyakran kevesebbet vesz észre a város szépségeiből, mint az, aki idekerült. Márpedig Díner mester sok mindent észrevesz. - Tényleg vásárolt a piacon tíz kiló krumplit csupán azért, mert aranyos pólyás babákra hasonlítottak? - Ezt Szemadám György festőművész mondta az egyik kiállításom megnyitóján, és bár jól hangzik, így nem teljesen pontos. Deutsch Tamás Felesége. Vettem tíz kiló krumplit, és elcsodálkoztam, mennyire hasonlítanak a pólyás babákra. - Képes ilyenekre rácsodálkozni? - Minden kedves marhaságra rá tudok csodálkozni. A lakásom például tele van furcsa tárgyakkal: hangszerekkel, semmire sem jó rézszerkezetekkel, a párizsi bolhapiacon vásárolt katonakabáttal vagy bambisüvegekkel... - A gyermekkor kedves kátránykoktélja... - Nekem furcsa gyerekkorom volt. Az első éveimben tejben-vajban, aztán három- és hatéves korom között a nagymamánál egy földes szobában, a sparherd melegében Szabolcsveresmarton, hétéves koromtól meg Budapesten ugyan, de mivel a szüleim elváltak, intézetben, jobb családból való, szelíd, úri fiúk, meg gyilkos gyerekek között.
Nem szeretnék embereket méltatlan helyzetbe hozni. - Fotózta viszont Budapestet. Egyike volt azoknak, akik a városról szóló fotóalbumot készítették úgy húsz éve. - Furcsa emlék. Csak azért felmásztam a Daciám tetejére, hogy a városligeti tó elé belógjon egy kandeláber, hanyatt feküdtem a hihetetlenül szép Párisi udvarban, hogy a legjobb szögből fényképezzem az üvegkupolát, letérdeltem az Andrássy út záróvonalára, hogy onnan örökítsem meg a Hősök terét... Ma már ilyeneket nem lehetne megtenni. Ha megállnék az út közepén a kocsimmal, meg is ölnének, ha meg letérdelnék az Andrássy út közepére, simán elgázolna bárki. Csak mert neki van igaza. Kár, hogy az a világ elmúlt, mert éppen a napokban bíztak meg azzal, hogy egy könyvbe ismét fényképezzem Budapest márais, krúdys részleteit. - Vagyis ma már nem szereti Budapestet? - Imádom. - Mit szeret benne? - Mit szeret valaki a jobb lábában? Hírességek Otthonában Archives - A Mi Otthonunk. Azt, hogy az élete része. Különben pedig más, ha az ember itt születik, és más, ha idekerül. Velem az utóbbi történt, ezért én képes vagyok rácsodálkozni erre a városra.