Az új évad tulajdonképpen cliffhangerek sorozata, a történet pusztán azok egybefűzése. Nem a karakterek motivációi vagy egy alkotói elképzelés irányítja a cselekményt, hanem fordítva. Nincs igazán célja hőseinknek és azt sem látni, hogy bárhová ki akarna lyukadni a sztori. Helyette lépten-nyomon apró konfliktusokat kreálnak az írók, ami húsz-harminc perc erejéig megmozgatja, motiválja a karaktereket. Főleg annak tükrében, hogy milyen súlyos történelemfilozófiai felvetésekkel indult A farkas gyermekei, fájdalmas ez a blöffölős alibizés a készítők részéről. A kivitelezés professzionális és látványos, de rettenetesen hiányzik, hogy egy erős koncepcióval rendelkező alkotó vagy legalább egy fantáziadús forgatókönyvíró a projekt élére álljon. Ha így halad tovább a sorozat, a harmadik évad végeztével túl leszünk újabb nyolc epizódnyi sűrű eseményen, de lényegében nem tart majd előrébb a történet és hőseink sem esnek át nagy személyiségfejlődésen. Egyre kevésbé találni a sorozatban történetet és mondanivalót, szinte csak cselekménye és dramaturgiája van A farkas gyermekei második évadjának.
Marcus végső sorban megmarad, mint önjelölt, habzó szájú próféta, akivel megint csak azt lehet írni, hogy remélhetőleg a második évadban több mindent kezdenek (érezhetően van tervük vele, addig is be kell érnünk ennyivel), illetve azt is csak remélni tudom, hogy a Sol-vonalból is kihoznak még többet. Jelenleg azt érzem, hogy több kérdést tettek fel, mint amit meg tudtak válaszolni és több olyan frusztráló döntést hoztak, ami megrezegteti azt a bizonyos lécet. Mindezekkel és még néhány butább forgatókönyvírói húzással (a hangokat halló, erőszaktevő rab történetszála is slendriánul varródott el) együtt is azonban azt mondom, hogy bőven van mit A farkas gyermekein szeretni és értékelni. A látványvilág igényesen kivitelezett, a témák, amelyeket felvet rendkívül érdekesek és gondolatprovokálóak, valamint amellett sem szabad elmenni szó nélkül, hogy néhányszor a horror műfaji regiszterébe is áthajlik és kacérkodik azzal (nyilván nem olyan szinten, mint tette azt az Alien, de nem is szándéka).
Úgy tűnik, ez lesz a fő szál, a gyilkos lény kiiktatása. Bár, ahogy leírtuk fentebb, A farkas gyermekei elég kiszámíthatatlan, így a fene se tudja, merre kanyarítják el a sztorit. Épp ezért ültünk neki izgatottan a második szezon nyitányának, amely vizuálisan elég rossz lett. Bénán festettek benne a tankok, és helyenként olyan volt, mintha egy 10 éves videójáték egyik átvezető videóját néznénk. Ám a későbbiekben visszatért a már megszokott minőség, és berántott minket a sorozat. A kegyetlen, reménytelen környezet bemutatása után a második évad nagyot vált, és egy trópusi zónába kerülnek a főszereplők. Itt aztán megint elkezdődik a moralizálás, Campion (Winta McGrath) és Paul (Felix Jamieson) azon vitáznak, hogy vajon melyikük lehet a kiválasztott. Eközben szüleik, Anya és az Abubakar Salim által játszott Apa igyekszenek beilleszkedni a közösségbe. A sztori nem halad túl sok szálon, egy van még ezenkívül, amiben az ateista katonából lett vallásos Marcus afféle űrbeli Indiana Jonesként kalandozik.
A szereplőknek látomásaik vannak (vagy nem), hallják Mithrászt (vagy nem). Valójában azonban épp olyan vakon (vö. : a szem elvesztése/megtalálása), értetlenül és kétségektől gyötörten bukdácsolnak ebben a világban, mint mi a sajátunkban. És közben még valami értelmeset is mondani kellene a következő generációnak erről az egészről. Fotó: Coco Van Oppens/Photos By: Coco Van Oppens Photo Ridley Scott, aki a sorozat vezető producere és rendezője, megcsinálta azt, amit talán már a Prometheusszal és a folytatásával is kívánt. A farkas gyermekei ügyesen hasznosítja újra, egyben relativizálja, és ilyen mód értelmezi át az antihős hagyományát, de vizsgál közben olyan alapvető, filozófiai kérdéseket is, amelyek mindenkit foglalkoztatnak. Most azonban ez utóbbit szabadon, az Alien-mítosz terhétől megszabadulva teheti. A sorozat pedig képeiben akár meg is idézi azokat a rossz emlékű mozikat a fakó, rongyos világával, amely mintha épp most próbálná eldönteni, hogy újjászülessen vagy végleg elpusztuljon.
Ridley Scott sci-fi sorozata a nem is olyan távoli jövőben játszódik. Az emberiség kezdi uralma alá hajtani a világegyetemet. A gyarmatosítás korai szakaszában két android történetét követhetjük nyomon, akiknek az a feladata, hogy emberi gyerekeket neveljenek az egyik ismeretlen bolygón. A két androidnak – Apának és Anyának – komoly kihívással kell szembenéznie, amikor a növekvő kolóniát széteséssel fenyegeti egy vallási konfliktus. Az emberek hitének ellenőrzésre nehéz és hálátlan feladat. Eredeti cím: Raised by Wolves Készítők: Aaron Guzikowski Főszereplők: Travis Fimmel, Amanda Collin, Abubakar Salim
Más kérdés, hogy pont utóbbit illetően éreztem azt az utolsó epizódok felé, hogy átestek az írók a ló túlsó oldalára és a hitelességet (melyet felépítettek a történeten belül) elkezdték kikukázni. Anya szerepe kulcsfontosságúnak bizonyul és több fordulatot is szántak neki, de egy idő után már mintha már maguk az alkotók is csak úgy dobálnák egymásra a nagyívűnek szánt felfedezéseket vele kapcsolatban. Ezeket a felfedezéseket izgalmas volt végigkövetni, ahogyan azt is érdekfeszítő volt figyelni, amiként szépen lassan kirajzolódik egy múlt és ahogy céljait újradefiniálja. Az ezekkel a felfedezésekkel, kéz a kézben együtt járó, köznapi nyelven szólva WTF-fordulatok tehát a maguk bizarr módján egészen érdekesek és szórakoztatóak, csak épp egyelőre nem látjuk, hogy merre vezetnek. Persze - tehetjük hozzá - úgyis jön a második évad, ott meg lehet magyarázni mindent, de nem tartom túl elegánsnak azt, hogy összehordunk mindent az első évadban, azzal számolva hogy majd később magyarázatot kapnak a dolgok.
Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen, Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren… Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban. Amott hangzik kipusztított hazám rémes jaja, Itt elgázolt becsületem haldokló sóhaja. Oh, mind a kettő orvosra vár S míg itt töprenkedem; Hazámra szemfödél borul, elvész becsületem! Bánk bán hazám hazám szöveg. Hazám, hazám, te mindenem! Hisz mindenem neked köszönhetem. Rajtad előbb kell, előbb segítenem. Szegény hazám, te mindenem! Magyar hazám, te mindenem! Rajtad előbb segítenem, Előbb kell segítenem!
Remények éjjelén és hajnalán. Könny szökött a szemembe, - te jutottál eszembe, Könny szökött a szemembe, - ó, úgy f 5710 Éliás Tibor: Férfikönnyek Emlékszel? Bánk bán hazám hazám kotta. Régen, ha elestél, megvágtad magadat, azt mondták, ne sírjál, férfinak nem szabad. Becsapott, elhagyott, megcsalt a kedvesed, úgy érzed, belehalsz, de sírni azt nem lehet. 5474 Éliás Tibor: A cigányok sátora A cigányok sátora, ladi- ladilom, sárga liliom Leégett az éccaka, ladi - ladilom, sárga liliom. Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom, Mert ő volt az a zimberi-Zombori szép as 5339 Éliás Tibor: Szent karácsony éjjel Borulj a földre téli álom, ölelj át minden gyermeket És mindenütt a nagyvilágban örüljenek az emberek harangok tiszta, zengő hangja kísérjen minden éneket Csituljon el szíved haragja 5277 Éliás Tibor: A mi dalunk szól Miért lett az ég oly kék, Mért a világ oly szép, Mért lett az élet más? Elbűvölt egy varázs Virágok illatát, Madarak víg dalát, Szerelmünk himnuszát, Tudja már a nagyvilág 3100 Éliás Tibor: Fohász Uram, a kezem el ne engedd!