Az SZTE-vel kapcsolatban sokkal inkább az a kérdés vetődött fel, hogy miként taníthatott éveken keresztül háborítatlanul egy olyan oktató, aki olyan stílust és szóhasználatot engedett meg a maga számára, mint Gulyás László. Ha nagyon pontosak szeretnék lenni, akkor Gulyás László kitüntetése kapcsán nem úgy merült fel a kérdés, ki terjesztette fel kitüntetésre, hanem: ki javasolta a kitüntetésre. A kettő nem ugyanaz. B. P.
Az elmúlt egy-két évtizedben alighanem ő volt, aki legalaposabban dokumentálta az ÉS-ben megjelent írásaiban az Akadémia és a hazai felsőoktatás átalakulását. Az Élet és Irodalom idézett cikkében a Gulyás-ügy kapcsán Kenesei István ezt írta: "Kezdjük a jó hírekkel. Elárulom: nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy a hajdan a szegedi mérnöki karról a tanárképző karra átigazolt professzort, aki a regionális tudomány után Pécsett történelemből is szerzett egy PhD-fokozatot, majd csúfosan elbukott a szegedi rektori pályázatával, aki továbbá azokat a minősíthetetlen rasszista, nőgyűlölő stb. beszólásokat engedte meg magának a kurzusain, nem a Szegedi Tudományegyetem terjesztette fel a március 15-i kitüntetésre, hanem a másik munkahelye, a Magyarságkutató Intézet. Az SZTE-t hibáztatóknak tehát meg kell nyugodniuk, hogy az egyetemnek nem állt módjában visszavonatni a javaslatot, hiszen nem is tudtak róla. " Az idézethez szükséges hozzátenni, hogy az üggyel kapcsolatban kérdésként az merült fel a sajtóban: Gulyás László melyik munkahelyének köszönheti a kitüntetését.
- Bor Zsolttal beszélget Sulyok Erzsébet Tervtár 21 Megújuló Makkosház? - Nyilas Péter Művészet 24 A kortárs zene Szegeden (Zenei hét századunk muzsikájából) - Papp Györgyné 27 Változatok egy koncertterem témájára (Beszélgetés Bálint János fuvola- és Szecsődi Ferenc hegedűművésszel) - Panek Sándor Mikroszkóp 30 Mit rejt a vakolat?
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. Elfogadom
Megindító meccs volt, fiúk. " J. D., Eddy apja: "Veszélyes ember hírében állsz, ezért óvatosan fogalmazok. Üzenem Harrynek, hogy menjen a picsába. " Eddy: Kérsz teát? Szappan: Nem bazdmeg, nem kérek, nem teázni jöttünk! Szappan: Vagy még a kés jöhet számításba. Bazinagy, véresen csillogó kés. Olyan éles, krokodilnyúzó kés. A kés azért jó, mert csendes fegyver. És minél kevesebb a zaj, annál elégedettebb a raj. Tökön szúrjuk őket, mi aztán nem cicózunk. Puska a nyomiknak, kés a profiknak. Pályaudvar – Wikiszótár. Eddy: Szappan, nem kéne tudnunk rólad valamit? Dudva: Nem is tudom, mi aggaszt jobban, az állásod, vagy a múltad... Baptista Barry: Szevasz fiacskám. Kérsz egy nyalókát? Kicsi Chris: Kapd be, te köcsög! Rory Breaker: Az ostobaságod az egyetlen mentséged, tahókám. Nick, a görög: Ha? Rory Breaker: Ne dadogj, görög köcsög! Hogy gondolhatták azok a ferde észjárású komisz kölykök, hogy ellopják az én kannabiszomat? Majd eladják nekem? Ezt tekintsem hadüzenetnek? Vagy valami buzi fehér vicc, amit fekák nem értenek?
Piros, nagy köd-tályogok közül Sunyított rám a csalfa Nap, Midőn így szólék: Kelj föl és légy szabad. Tán Budapesten, talán máshol. Alig emlékszek valamire A néhai világból, De szomoruan föltámadtam. Sirom sziklái szétgurultak, Füstölt a Golgotha s kiléptem Fültámadottan, tétován Mély Sárkány-sirjából a Multnak S mint akinek kevés a vére, Elindultam új apostolok Keresésére. Vihar s üvöltő Tátra-erdők Voltak az én Tamásaim, Kik sebeimnek nyilásain Újjaikat mártván benyultak, Ködök szálltanak S ködökön át, Megromoltan és feledőn Hagytam el a Multat. És megint szólék: én nem tudom, Ki vagyok, éltem-e, élek? Valakinek neve vagyok Vagy örököse egy halott Szomorú nevének? Lázamat az est, postámat A posta, Mintha régen-régen hozná, Úgy hozza. De jött a reggel, fázva rémlett És én nem tudtam, micsoda Emlékek Tarlójáról jött ez a reggel? Az én posta elettronica. És sebeimet tapogattam, Fájtak, égtek förtelmesen, De mikor kaptam, hogyha kaptam? Hol jártam én, Hát éltem már én? Ki sirhat most tán énmiattam, Ki vagyok és merre megyek?
Múlt az idő, múlt, tíz nap is lepergett, S csodák csodája: élt a többi gyermek. Iszonyú emlék! Perce borzalomnak, Midőn megláttam harmadik fiamnak Arcán a véget! - Mennyire figyeltem! - Rajta az első jel csak leheletnyi, De én, az apja, mégis észrevettem: A legnagyobbra kezd emlékeztetni! Jöttek is érte fekete sírásók: - Tesvéreiddel jobb lesz nyugovásod - Mondták, s e gyásztól kezdve újra negyven Napra kötöttek a táborba engem. S éjelente álmom kusza fonadékát Sírás zilálta szerte: a hiénák Ott a sírok közt…én hallgattam őket, Hullára éhes, szörnyű dögevöket. Napjaim múltak; olyan lettem végül, Akár a kígyó, mikor megelégül: Szivemből emlék, kín, ábránd kipergett, S mint a kemény kő, érdes és hideg lett. A döghalál? Az én kis kertem – Wikiforrás. jaj, iszonyú halálnem. Minden sötétül, testvéreid már nem Ismered, aztán perzselő tűz éget… Így haldokoltak nyolcan az enyémek. S naponta néztem én a haldoklókat, Így mult el itten három hosszú hónap. Kilenc tevém vár - ó, már hogy taposnák Haza az útat -, s rajtuk nyolc lapos zsák.
Levélke Vitkovics Jánoshoz szerző: Virág Benedek (1821) Az, tegnap nálam volt, aki enyimbe s tiedbe (Érted ezen titkot) tud, sőt kész önteni lelket Még ha oroszlány két izromban jő is el, úgy szólt. A kegyes Ég nyilván kedvez neki: nem hogy az ügyből Hosszas pört formál, mert illyen tette haragra Méltóvá tenné, s a tisztes Céh is ezáltal Rágalmaztatnék. Az én postal 2. Kedvezzen hát neki ég, föld! Vitkovics, ím! a kurta nyakút küldd el neki még ma, A többit tudod. Élj. Várhat postádra barátod.
Monumenta Hungariae historica. Magyar törtenelmi emlekek. Kiadja a magyar... - Imre grof Tököly de Kesmark - Google Könyvek
Ti, nyughellyeim már elmúltok, Zöld sephedékkel béborúltok. De tán nem kellene heverni, Próbálnánk e tengert kimerni, Óh bizony, mindent elkövetek, Kis növevények, csak éljetek, S majd kérem az elölljárókat, Vigyék el gyilkos árkotokat, Amerre szabadabban mehet, S ilyen rettenetes kárt nem tehet. Hol az úr atyja szólgájának, A fejedelem országának, A tiszt viselő seregének, Az elölljáró helységének: Ott azon könnyen segítődik, Ami által kár tetetődik; A bóldogság a víg élettel Ott ölelkeznek szeretettel: Ne csüggedjünk hát munkáinkban, Bizván ily kegyes atyáinkban.