A solferinói csata 1859-ben A háborúk, katasztrófák és természeti csapások áldozatai hosszú évszázadokon át semmiféle intézményes védelmet nem élveztek. Az egyházi és polgári szervezetek alkalmankénti segélynyújtása az adott közösség összefogásán és akaratán múlott. A csatatéren maradt sebesültek sorsa a környező lakosság kezében volt. A 16. századtól vált gyakorlattá, hogy a harcoló felek előzetesen megegyeztek a hadifoglyok cseréjéről, kiváltásuk módjáról, a beteg és sebesült katonák védelméről. Ezen alkalmi szerződések azonban nem váltották ki az intézményes rendezést. Jean Henri Dunant 1855-ben Az egyének és közösség segítő akciói esetiek és elszigeteltek maradtak, nem váltak nemzetközi, még csak országos szintűvé sem. Ahogyan Kapronczay Károly rámutat tanulmányában, ez Dunant érdeme volt. Dunant Solferino lakosaiból saját pénzen önkéntes mentőcsapatokat szervezett és a sebesültek számára szükségállomásokat létesített. A terepmunkával párhuzamosan hozzálátott az ügy mögé befolyásos támogatókat szerezni, arisztokratákkal levelezett és hazatérése után könyvet írt tapasztalatairól, valamint az összefogás fontosságáról.
A solferinói csata a szárd–francia–osztrák háború döntő ütközete volt. 1859. június 24-én zajlott le Délkelet-Lombardiában, Solferino község környékén, a Piemont felől visszavonuló osztrák császári haderő, másfelől az őket követő francia császári és a vele szövetséges szárd–piemonti királyi haderő között. A csapatokat az uralkodók személyesen irányították. A Garda-tótól délre lezajlott ütközet az osztrák császári haderő döntő vereségével és visszavonulásával végződött. A solferinói vereség az egész háború végét jelentette, I. Ferenc József fegyverszünetet kért, amelyet III. Napóleon elfogadott, mivel hadseregét szintén súlyos veszteségek gyengítették, és tartania kellett a porosz hadüzenettől is. A háborút lezáró békeszerződésben Ausztria végleg elveszítette Lombardiát és az itáliai Habsburg szekundogeniturákat is, amelyeket II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király szerzett meg. A Habsburg Birodalom észak-itáliai főhatalma megtört, a győztes Szárd Királyság tovább terjeszkedhetett, és megvalósíthatta Itália egyesítését Viktor Emánuel király koronája alatt.
Százötven éve, 1859. június 24-én szenvedtek döntő vereséget a solferinói csatában az osztrák csapatok az egyesült szárd-piemonti és francia hadseregtől. A 40 ezer áldozatot követelő csata nemcsak az olasz egység megteremtésében játszott kulcsszerepet, de a sebesültek szenvedése indította a svájci Henri Dunant-t a Vöröskereszt létrehozására. A napóleoni háborúk 1815-ös lezárulta után Itália széttagoltsága nem változott, Metternich mondása szerint "Itália nem több, mint földrajzi fogalom". Észak-Itália osztrák befolyás alatt maradt, Közép-Olaszország a Pápai Államhoz tartozott, délen a Nápolyi Királyságban a Bourbonok egyik oldalága uralkodott, az egyetlen független olasz állam a Szárd-Piemonti Királyság maradt. Az egységes Olaszország megteremtését kitűző mozgalom, a Risorgimento forradalmi kísérletei sorra kudarcba fulladtak. Az 1848-49-es forradalmak eltaposása után a nemzeti egység megteremtésén kevéssé látványosan, de annál szívósabban II. Viktor Emánuel szárd-piemonti király és miniszterelnöke, Camillo Cavour munkálkodott.
Napóleont Piemont a krími háborúban (1853-56) való részvétellel tudta "lekenyerezni. " Mint ismeretes, Ausztria távol maradt ettől a konfliktustól, amivel komoly mértékben megrendítette reputációját, Cavourék terveinek megvalósítását azonban nem csak a hatalmi politika fejleményei segítették. Paradox módon az is Piemont támogatására sarkallta III. Napóleont, hogy egy olasz nacionalista, Felice Orsini 1858 januárjában merényletet kísérelt meg ellene, a támadás ugyanis meggyőzte a császárt arról, hogy Itália stabilitása Franciaország számára is biztonságpolitikai kérdést jelent. Ennek eredményeként 1858 júliusában a lotaringiai Plombiéres-les-Bains fürdővárosban III. Napóleon és Cavour titkos szerződést írt alá, melyben a francia uralkodó – Nizzáért és Savoyáért cserében – elismerte II. Viktor Emánuel észak-itáliai területi igényeit, és védelmet ígért Piemontnak egy osztrák támadás esetére. A torinói kormánynak így egyetlen feladata már csak a konfliktus kiprovokálása maradt, amit változatos eszközökkel – például a '48-as forradalmár Giuseppe Mazzini hazahívásával, vagy Garibaldi hegyivadász alakulatának felállításával – 1859 áprilisára sikeresen végre is hajtott.
A szervezet 1867-ben vette fel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nevet. A Vöröskereszt első titkárának magát Dunant-t választották meg, akit teljesen lefoglalt humanitárius munkája, így elhanyagolta üzleti tevékenységeit, emiatt eladósodott és csődbe ment. 1867-ben otthagyta titkári állását, egy ideig Párizsban élt nyomorban, ahol kezdetben az utcákon kódorgott, és pályaudvarokon töltötte az éjszakáit. Henry Dunant Kis idő elteltével Eugénia francia császárné vette a szárnyai alá az akkor még csak alig negyvenéves férfit, aki a váratlan segítségnek köszönhetően újra munkához látott, és segédkezett az 1870-es porosz–francia háború Párizsba szállított sebesültjeinek ellátásában. Javaslatára ekkor kezdték alkalmazni a "dögcédulák" elődjét, egyfajta azonosítási jegyet, amellyel rögzíteni tudták az elesettek kilétét. Dunant a szerény életkörülményei ellenére is fáradhatatlanul dolgozott, 1875-ben konferenciát szervezett a rabszolga-kereskedelem megszüntetése céljából. A szegénység peremén élő emberbarát végül egy svájci üdülőfaluban, Heidenben telepedett le.
Figyeljünk oda a sófogyasztásra is, ne sózzuk meg a zöldségeket, élvezzük az ételek természetes ízét. A teljes kiőrlésű gabonafélék, a friss zöldségek rosttartalmuknál fogva elhúzódóbbá teszik a tápanyagok felszívódását, ezáltal hosszabb távon szolgáltatnak energiát a szervezetünk számára, megakadályozva azt, hogy a délelőtti órákban leessen a vércukorszintünk. Jó, ha tudjuk, hogy a rostok csak folyadék jelenlétében képesek kifejteni ezeket a jótékony tulajdonságaikat - ezért is fontos, hogy már reggel eleget igyunk. 5 étel, amit enned kell, ha egészséges szeretnél maradni! Egészséges vs. munkahelyi étkezés – Lehet a kettőt egyszerre? | Cvonline.hu. >>> 5. Mennyit együnk reggelire? A reggelinek napi energia- és tápanyagbevitelünk 20-25%-át kell fedeznie. Egy átlagos, ülő munkát végző nő energiaigényét (1800 kcal) figyelembe véve a nők reggelijének 360-450 kcal energiát, 10-13 gramm fehérjét, ugyanennyi zsírt és 54-67 gramm szénhidrátot kell tartalmaznia. Férfiak esetében, napi 2000 kcal energia bevitelt alapul véve, a reggeli energiatartalma 440-550 kcal, fehérjetartalma 13-16 gramm, zsírtartalma szintén 13-16 gramm, szénhidráttartalma pedig 66-82 gramm között kell, hogy legyen.
A regeneráció legfontosabb része a táplálkozás és folyadékpótlás. Ha az edzések során elvesztett folyadék, ill. energia nem kerül pótlásra, úgy a sportteljesítmény hanyatlani kezd. A helytelen étkezés hosszútávon vitamin- és elektrolithiányhoz vezet, melynek hatására megnövekszik a sérülések kialakulásának esélye. Különösen nagy gondot kell fordítni az étkezésre a (1) napi két tréning ideje alatt, (2) versenyek alkalmával, (3) egész napon át tartó sportrendezvények során. Mit együnk? Elsősorban szénhidráttartalmú ételeket a lemerült izomglikogénraktárak feltöltése érdekében. Természetesen mindez nem jelenti a többi tápanyag bevitelének hiányát, csak az arányok helyes megválasztását: javasolt 60%-ban szénhidrátot, 25%- ban zsírt és 15%-ban fehérjét fogyasztani. Mi jellemezze a folyadékbevitelt? Legfontosabb a jelentős folyadékveszteség elkerülése. Ehhez érdemes tudni az edzés előtti- ill. utáni testtömeget, hogy ki tudjuk számítani az edzés alatt elvesztett testtömeget, melynek nem szabad meghaladnia a kiinduló testsúly 2%-kát.
Ez igaz, mert abban az időben a tested elküldi a cukrot az izmokhoz, de ezt ne feledd ha szénhidrátot fogyasztott a kezdés előtt, az már nem annyira szükséges egyél utána azonnal. Várhat a következő étkezésre, majd ismét fogyaszthat lassú szénhidrátokat, például hüvelyeseket és zöldségeket. És a nap hátralévő részében? Fogyasszon főleg zöldségeket, és vigyázzon a gyümölcsökkel, amelyek cukor. Így képes lesz távol tartani az inzulint, és hogy teste a zsírt használja fel energiaként. Fotó: zabkása, Shutterstockból, ne használja újra Kapcsolódó hozzászólások Mi történik, ha csökkenti a szénhidrátot? Nyereség… Amikor "együnk mindenből egy keveset" nem jó ötlet Miért működnek a diéták csak edzés közben Ha a szomjúság kudarcot vall: hogyan lehet tudni, hogy szüksége van-e vízre? Mik és miért egyenek mikrozöldeket Lásd a megjegyzéseket Szia érdekes cikk, bár szeretnék 3 szempontot megfogalmazni a tornateremben töltött évek tapasztalataim alapján: 1. Edzés előtt: a teljes glikogénkészlet megléte inkább a mindennapi étkezési szokások kérdése, nem pedig "előkészület".
A kisebb étkezések álljanak gyümölcsből, zöldségből, joghurtból, kefirből, egy maréknyi mandulából, de mindenképp kevés és lehetőleg alacsony kalóriatartalmú étel legyen. Edzések után kiemelten fontos a fehérjefogyasztás is, melyet leginkább halból, tojásból, csirke –és pulykamellből, túróból és hüvelyesekből nyerhetünk ki. A rendszeresen sportolók általában magnézium és kálcium étrendkiegészítőket is szednek, ez az izmok és csontok regenerálódásában játszik fontos szerepet. Hogyha testmozgásod elsődleges célja a fogyás, a fokozott zsírégetéshez az L-Karnitin készítmények is segítségedre lehetnek. Az L-karnitin az energiatermelésben is profi, hiszen segít a zsírsejtek elégetésében, és ezáltal a szervezet többlet energiához jut. Mintaétrend Reggeli: Áztass zabpelyhet vízbe, adj hozzá kevés fehérjeport, joghurtot és bármilyen gyümölcsöt. Tízórai: gyümölcs (alma, barack, eper, körte) Ebéd: mozzarellás csirkemell és vegyes saláta (utóbbiba tegyél jégsalátát, paradicsomot, uborkát, kukoricát) Uzsonna: gyümölcs vagy egy pohár joghurt Vacsora: valamilyen hüvelyes zöldség vagy párolt zöldségek (répa, cukkini).