Az Ifjúságom egy érdekfeszítő és izgalmas önéletrajzi könyv. Winston Churchillt eddig csupán a világháborúban betöltött szerepe miatt ismertem és pár szállóigévé vált mondása miatt gondoltam csupán rá, mint egy bölcs politikusra (ez a két szó ritkán szerepel egy mondatban). A könyv szerves részét képezik az előszavak, amelyek hasznosak a könyv megfelelő értelmezéséhez. Az előszavakból megtudhatjuk, hogyan lett Churchill Nobel-díjas író és egyáltalán azt, hogy ő egy Nobel-díjas író volt. A szerkesztő tárgyilagosan leírja Churchill kapcsolatát szüleivel, apjának Churchill általi túlmisztifikálását és édesanyjának túlértékelt "gondoskodását". A kötet foglalkozik a kis Churchill gyerekkorával, tanulmányaival, katonai pályafutásával és politikai karrierjének kezdeteivel. Valójában nem a könyv, hanem Churchill foglalkozik vele, mivel ez egy Churchill által személyesen írt memoár. Nem egy harmadik nézőpontból ismerjük meg Churchillt és nem is tárgyilagos elemzést olvashatunk, mint azt például az előszóban tehettük meg.
A származására utaló nyomokat Winston Churchill ugyan megpróbálta eltünteni, de nem sok sikerrel. Jennie Jerome naplójából kiderül, hogy szerelmes volt Milan Obrenović szerb királyba. Különböző események és dátumok egyeztetése alapján összéállt a kép: a kis Winston bizony Jennie és Milan intim kapcsolatából jött (sajnos) a világra. A későbbiekben, miután "nagy ember" lett belőle, Churchill szeretett volna szabadulni vér szerinti apja emlékétől. Ezt az elméletet alátámasztja a Sztálin naplójában szereplő feljegyzés is, amely a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság sorsáról szól. Amikor Churchill, Roosevelt és Sztálin 1945-ben, a jaltai konferencián az említett ország státusáról tárgyalt, Churchill rendkívül szenvedélyesen képviselte álláspontját, miszerint a délszláv országban meg kell szüntetni a királyságot, és helyette felállítani a kommunista rezsimet, valamint a király aranyát Tito rendelkezésére bocsátani. Erre Sztálin megkérdezte tőle: – Mi történt, valamelyik szerb király a tyúkszemedre lépett?
A feketékről több ízben kijelentette, hogy alsóbbrendűnek tekinti őket: "nem hiszem, hogy a fekete ugyanolyan ügyes vagy gyakorlatias tudna lenni, mint a fehér ember". Az indiai emberek szerinte a legutálatosabb emberek voltak "a németek után", a hinduizmust egyszerűen bestiális vallásnak tartotta. "Nem látom be, hogy rosszat tettek az amerikai vörös indiánokkal vagy az ausztrál bennszülöttekkel, egyszerűen egy erősebb rassz, egy magasabb rendű rassz foglalta el a helyüket" – jelentette ki 1937-ben. Winston Churchill 26 évesen 1943-ban, amikor a bengáli éhség tombolt, Churchill inkább a britek számára raktároztatott élelmiszert, és Európába szállíttatta az Indiában megtermelt rizst. Amikor az indiai alkirály élelmiszert kért a brit anyaországtól, Churchill megtagadta a kérést, mondván, az éhség India hibája, ahol az emberek "úgy szaporodnak, mint a nyulak". Hárommillióan haltak meg. A gyarmatosító szuperpozíciója világlik ki Churchill az Egyesült Államok alelnökével, Henry Wallace-szal folytatott beszélgetéséből is.
Egy nyár Udmurtföldön Szeretem az ELTE-t, mert… 21. – Interjú Kulik Laurával, a Tétékás Nyúz újdonsült főszerkesztőjével Az ökológiai kihívás politikai színtéren való megjelenése a Karátson Gábor Kör és az ELTE TáTK humánökológia mesterszakának jóvoltából kerül megvitatásra az őszi félévben. A vitasorozat, amely a tavaszi félévben indult útjának a humánökológia mesterszak és a Karátson Gábor Kör szervezésében, a Tanácstalan Köztársaság nevet viseli, és a politika újragondolására késztet az ökológiai válság tükrében. Maga a Karátson Gábor Kör is hasonló célt tűzött ki 2016-os megalakulásakor: az ökológiai gondolkodásmód jegyében úgy megszólítani az embereket, hogy valós jelentéssel ruházódjon fel és elérhetővé váljon számukra a politikai cselekvés fogalma. Azóta pedig még inkább szükség lett a vitára, hiszen a tét hazai és nemzetközi színtéren is nagy, a klímaválság mindenütt megkerülhetetlenné vált. Jelenleg nem csupán az a kérdés, hogy miként lehet a zöld szín helyét megtalálni a politikai élet palettáján, hanem az sem tűnik egyértelműnek, hogy egyáltalán adható-e politikai válasz a klímaváltozásra.
Körvasút menti körút problematikája A Karátson Gábor Kör vitaestjén elhangzott, hogy a legnagyobb kerülőket a dunai átkelések miatt kell megtenni. A dunai szakasz külső harmadában jelentős közlekedési hálózati hiányok vannak, hiszen a hidak többsége a belvárosban csoportosul. Ez azt jelenti, hogy Budapest északi és déli részén nagy kerülőket kell tenni ahhoz, hogy elérjük a célunkat. A közlekedési hálózati hiány a déli részen erősebb. Emellett régi problémaként fogalmazták meg a szakértők, hogy Budapest közlekedési hálózatának a sugárirányú elemei fejlődtek jobban. Ez azt jelenti, hogy a közlekedési főcsatornák a központ, a belváros felé vezetnek. A haránt irányú, tehát keresztező elemek sokkal hiányosabbak. A sugaras szerkezetű, belvárosba vezető főutakat nem eléggé kötik össze körút jellegű, keresztben menő közlekedési csatornák. A sajtóban zajlott vitában is előkerült az évtizedek óta dédelgetett Körvasút-mentii körút, régi nevén Munkáskörút kérdése. Budapest közlekedési rendszere komplex rendszer, amiben a tágabb kontextust is meg kell értenünk ahhoz, hogy a déli hidakról beszélni tudjunk.
A szerződés tartalmazza a vagyonkezelő számon kérhető kötelezettségeit, ezért ez a szerződés egy eszköz a Főváros kezében, amelyet a közpark védelmében használhatna. Ilyen kötelezettség többek között, hogy a vagyonkezelő a Városligetben tervezett fejlesztések és a közparki rehabilitáció terveit a tulajdonosnak bemutassa és átadja, az elvégzett munkálatokról minden évben kétszer beszámoljon, valamint a rábízott ingatlant az elvárható gondossággal jó karban tartsa. a szerződést nem tartja be és a rábízott vagyont gondatlanul kezelve folyamatos állagromlást okoz a fővárosi tulajdonban. 21-én, parlamenti felszólalásában elhangzott ígérete alapján nem épülnek meg, mindaddig, amíg a Fővárosi Önkormányzat határozottan kiáll ezek felépítése ellen. Üdvözöljük, hogy Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes úr Facebook oldalán nyilvánosan felszólította a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. -t az évek óta indokolatlanul bekerítve tartott területek mielőbbi felszabadítására és parkosítására. Valamint pozitív lépésnek tartjuk, hogy megjelent egy vitairat a Fővárosi Önkormányzat elképzeléseiről a Városliget további fejlesztésével kapcsolatban.
Egyetlen faj robbanásszerű szaporodása és terjeszkedése az összes többi rovására immár a földi ökoszisztéma összeomlásával fenyeget. Az ökológiai katasztrófa enyhítésének egyetlen útját ismerjük: a természeti források kimerítése és tönkretétele helyett megélhetésünket ezentúl az emberi képességek bölcsebb használatára kell alapoznunk. Ha az örömtelen pazarlás helyébe a felelős gondoskodás lép (egymásról, az utánunk jövőkről, az élővilágról – ez a három szorosan összefügg), szebb, értelmesebb élet jut mindenkinek. Szó sincs lemondásról: az ökológiai politika célja a felszabadulás a technológiai–gazdasági kényszerintézmények zsarnoksága alól. Hogy miféle eszközökkel érhetjük el, ezt igyekszünk tisztázni az alábbiakban. Mi nem az álbaloldal és alsójobboldal küzdelme által behatárolt politikai térben keressük a helyünket. A lejárt szavatosságú és megromlott állagú politikai eszmék újrahasznosításába ölt energiák pártjaink mélységes bizonytalanságáról árulkodnak arra nézve, hogy egyáltalán mit is kellene itt és most akarni.