Francisco Tárrega Életrajzi adatok Születési név Francesc d'Assís Tàrrega i Eixea Született 1852. november 21. Vila-real, Castellón Elhunyt 1909. december 15. (57 évesen) Barcelona Pályafutás Műfajok romantikus zene Aktív évek 1874–1909 Hangszer gitár Tevékenység gitárművész, zeneszerző Hangminta Hangminta? * A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Tárrega témájú médiaállományokat. Szobra Vila-realban, Casa de Polo Egy tanítványának szóló ajánlása Bizet Carmen -előjátékának általa készített átiratán Francisco Tárrega Eixea ( valenciaiul Francesc d'Assís Tàrrega i Eixea) ( Vila-real, Castellón, 1852. – Barcelona, 1909. Tárrega: Collected Guitar Works: The Early Spanish Editions – Az Editio Musica Budapest zeneműkiadó online kottaboltja. ) spanyolországi zeneszerző és gitárművész, a mai klasszikus gitárjáték technikájának megalapozója. Élete [ szerkesztés] Apja pedellus volt, anyja kisegítőként dolgozott egy közeli apácazárdában. Egy csecsemőkori baleset miatt látása megsérült, ezért családja Castellónba költözött, hogy a fiú ott zenét tanuljon, és ezzel biztosítva legyen majd megélhetése akkor is, ha esetleg teljesen megvakul.
Munkássága [ szerkesztés] Abban az időben, mikor Tárrega a gitár felé fordult, a hangszer évszázadok óta tartó népszerűsége már lehanyatlott. A kor kultuszhangszerei a zongora és a hegedű voltak, a gitár hozzájuk képest sápadtnak, erőtlennek, az érett romantika szenvedélyes életérzésének kifejezésére alkalmatlannak tűnt. Tárregának be kellett bizonyítania, hogy ez a hangszer is meg tud felelni a kor zenei kihívásainak. Ehhez először is egy megfelelő akusztikai adottságokkal rendelkező hangszerre volt szüksége. Antonio de Torres sevillai hangszerész az 1850-es évek közepétől már készített olyan gitárokat, amelyek a célra alkalmasak voltak. Mecénása, Antonio Canesa segítségével Tárrega szert tett egy ilyen hangszerre, melyhez évtizedeken át hű is maradt. Nagy részben Tárrega és tanítványai révén vált ez a hangszerváltozat a koncertgitár 20. Francisco tárrega tango http. századi szabványává. Tökéletesítette a gitárjáték technikáját, sokféle pengetési móddal kísérletezett, hogy felszínre hozza a hangszerben rejlő kifejezőerőt.
Korán kitűnt muzikalitásával, 1862 -ben Julián Arcas, kora híres gitárosa az ifjú tehetséget elhívta Barcelonába, gitárra tanította őt, de az alig tízéves fiú közben azt is megtanulta, hogyan lehet megélni utcai és kocsmai zenélésből. Mikor apja erről tudomást szerzett, kétségbeesetten utánament és hazahozta. 1874 -től 1878 -ig a madridi konzervatóriumban egy gazdag kereskedő, Antonio Canesa anyagi támogatásával Emilio Arrieta keze alatt zeneszerzést és zongorát tanult. A nagyhatású, szenvedéllyel komponáló Agustín Barrios és a gitártechnika forradalmasítója Francisco Tarrega | karakzene. Már az 1870-es évek végétől rendszeresen gitárkoncerteket adott és gitárt tanított. Virtuóz gitáros volt, a gitár Sarasatéjának is nevezték. Számos sikeres koncertkörutat tett Nyugat-Európában, a kor híres művészeinek társaságában mozgott. Valenciában ismerkedett meg Conxa Martínez -zel, egy gazdag özvegyasszonnyal, aki gondozásába vette, és egy házat bocsátott Tárrega és családja rendelkezésére Barcelonában. Itt alkotta legismertebb műveinek többségét. Barcelonában halt meg 1909 -ben, hamvai ma a castellóni temetőben nyugszanak.
Az utolsó A hang valójában egy oktávval lejjebb van Tárrega Gran Vals ában. Tárrega a szerzője egy közismert dallamnak, a Nokia csengőhangjának, a Nokia dallam nak (Nokia tune). A híres csengőhang Tárrega "Gran Vals" című művében található meg, melyet 1902-ben írt szóló gitárra [1] (a régebbi Nokia készülékekben ez a csengőhang "Grande Valse" címen van). 1993-ban a Nokia megvásárolta a mű szerzői jogait. [2] A dallam, mely a Nokia hangvédjegye, [3] az első felismerhető csengőhang volt a mobiltelefonokon. [4] Külső hivatkozások Tárrega életének kronológiája spanyolul A Gran Vals (Nokia dallam) midi verziója ↑ Tony Skinner, Raymond Burley. Classical Guitar Playing: Grade Seven (LCM). Registry Publications Ltd (2002). ISBN 189846667X ↑ Juutilainen, Esa-Markku and Kukkula, Tapio. Lukion Musa 1. WSOY (2007). ISBN 9789510307564 ↑ Idézet a Nokia 6233 angol nyelvű leírásából: "Nokia Tune is a sound mark of Nokia Corporation. " ↑ Ryzik, Melena Z. : The Nokia Fugue in G Major. New York Times, 2005. július 10.
Élete végéig küzdött Rákosi, a bukott diktátor, hogy hazatérhessen Az ország közvéleménye a Magyar Távirati Iroda 1971. február 5-én kiadott szűkszavú közleményéből tudta meg, hogy Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának egykori főtitkára 78 éves korában meghalt. A 20. századi magyar történelem egyik leggyűlöltebb alakját csaknem tizenöt évig tartó száműzetés után a Szovjetunióban, az utolsó tartózkodási helyének kijelölt Gorkijban (ma: Nyizsnyij Novgorod) érte a halál. Rákosi Mátyás neve egybeforrt az 1945 után kiépülő, százezreket és milliókat megnyomorító kegyetlen kommunista zsarnoksággal; az általa szimbolizált korszak a magyar történelem legsötétebb fejezetei közé tartozik. Rákosi mátyás sirja . Rákosi Mátyás éélete... Eltemették Andorai Pétert Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek szerdán Andorai Pétertől a Farkasréti temetőben.
2019. 07. 26. Szovjet mintára 1947-től kezdődött meg a magyarországi parasztság (egy részének) tervszerű üldözése. Egy évtized alatt több százezer embert bélyegeztek meg, lehetetlenítettek el és fosztottak meg magántulajdonától csak azért, mert önálló családi gazdaságban dolgozott. Június 29. a kuláküldözés áldozatainak emléknapja. Hivatalosan Rákosi Mátyás hirdette meg a kuláküldözés programját 1948. Budapest három legnagyobb temetője » Múlt-kor történelmi magazin » Műhely. augusztus 20-án. A cél a Kisgazda Párt tömegbázisának szétzúzása, illetve a mezőgazdasági tulajdon állami kézbe kaparintása volt. Elvileg az számított kuláknak, akinek legalább 25 kataszteri holdja volt, de gyakorlatilag bárki a kuláklistára kerülhetett. A közvélemény hiszterizálása már a szovjet megszállás idején megkezdődött. Kiskunhalason a 78 éves Pázsith Antal birtokos gazda ellen szolgálói fordultak: "Cselédjeihez szigorú ember lehetett, mert az oroszoknak azok bevádolták a bevonulásuk alkalmával mindjárt. (…) Az orosz katonák aztán arra bíztatták a cselédeket, hogy bánjanak el vele kedvük szerint.
Még nemrégiben tanúi voltunk annak, ahogy pazarló bőkezűséggel adtak díjakat irodalmi művekért, amikor nyilvánvalóan nem teljes értékű, művészileg gyenge műveket jutalmaztak csupán a tematika időszerűségére való tekintettel; amikor a hasznos, de egyáltalán nem nagy művészi értékű művet háromszorosan is díjazták – minden kötetet külön! Így nehéz volt meggyőzni az írókat az irodalom magas eszmei-művészi színvonaláért vívott harcunk következetességéről". Rákosi mátyás sirha.com. Az ilyen megnyilatkozásra a magyar szellemi élet legérzékenyebbjei, a költők és írók, természetesen felkapták a fejüket, hiszen amit Szurkov mondott, az ugyanúgy állt a magyar irodalmi életre is, s az egyaránt fájt nekik is, az olvasóknak is. Az Irodalmi Újság, a Magyar Írószövetség lapja, amely Szurkov beszédét teljes terjedelmében közölte, csakhamar a legkeresettebb folyóirat lett. Feltartott fejjel, szimatolva vitatták cikkeit, mintha már éreznék a levegőben a mi hazai személyi kultuszunk ravatalszagát. De Szurkov beszéde csak ízelítő volt az új idők szavából.
Utána a szovjet irodalom elismert nagyja, M. Solohov emelkedett szólásra. A keserű szatírának, maró gúnynak, támadó szellemnek olyan kincsesládája volt ez a beszéd, hogy ami érdekeltjeink nem győztek könyökig vájkálni benne mindig újabb gyöngyszemek után. "A Szovjet Írók Szövetségének 3247 tagja csak látszat – mondta Solohov. "Valójában az író-lista jelentős része "holt lelkekből" áll, akiket egy modern Csicsikov jó pénzen adhatna el. És ezernyi íróra alig tucatnyi jó könyv jut… Kár, hogy Szurkov ezeket a tényeket elhallgatta… Hruscsov igen tapintatos formában állapította meg, hogy a szovjet irodalom elmaradt állapotban van, mert egyes írók kapcsolata az élettel meglazult... Nos én, Solohov, akiről a úristen megfeledkezett, amikor a tapintat ritkabecsű ajándékát osztogatta, én goromba őszinteséggel kimondom: meglazulhat-e az, ami nincs?!... Rákosi mátyás sírja. Gyökeresen át kell szervezni az Írószövetséget és annak munkáját… Gorkij halála óta egyetlen írónk sincs, aki őt akárcsak megközelítené… Az irodalom alkotómunkásait meg kell szabadítani a fölösleges ülésezgetéstől, mindentől, ami gátolja őket abban, hogy könyveket írjanak.
Egyik első olimpiai bajnokunk a Solymár mellett halálos motorbalesetet szenvedett Tersztyánszky Ödön kardvívó (impozáns, 1929-ben készült síremlékéről hiányzik a kard és a portré, a férfialak dacol még az idővel). Itt nyugszik Prokopp Sándor sportlövő, Antal Róbert, Lemhényi Dezső, Keserű Ferenc és Mayer Mihály vízilabdázó, Bozsik József labdarúgó, Németh Imre kalapácsvető, Kovács Pál, Elek Ilona, és Kárpáti Rudolf vívó, Papp László ökölvívó olimpiai bajnokok. A temetőben több akadémiai parcella van. Akadémikusaink közül az elsők, akiket idetemettek, Semsey Andor, Csonka János, és Bánki Donát voltak, utánuk 1942-ben Zipernovszky Károly következett. Március 15-e Budapesten: másfél évszázad képei | PestBuda. Ezek a sírok még szétszórtan helyezkednek el a temetőben, a művészparcellához közel eső akadémiai parcellába az egyik első temetés Szekfü Gyuláé volt (1955). Csakhamar olyan neves személyeket temettek ide, mint Horváth János és Turóczi-Trostler József irodalomtörténészek, Kniezsa István nyelvész, Marót Károly klasszika-filológus, Hahn István és Mályusz Elemér történészek.
Harc a nép ellenségei ellen, Petőfi nevében (Forrás: Fortepan) 1976 márciusában: a Kádár-korszak a megemlékezésben is alkut kínált (Forrás: Fortepan) Persze a hamu alatt parázslott a tűz: március 15-e mindig alkalmat adott ellenzéki megmozdulásokra is a jólfésült megemlékezések mellett. Az 1970-es évektől többször (1972-ben, 1973-ban, majd 1983-ban is) rendőrök oszlattak fel gyűléseket, vertek meg és zártak el tüntetőket. A szabadságról, nemzeti függetlenségről, a megszálló hatalmak elutasításáról vagy éppen Erdélyről nemigen illett szót ejteni a Kádár-korszak megemlékezésein. 1988-ban a Petőfi-szobornál (Forrás: Fortapan) A rendszerváltó március(ok)on azonban éppen ezek lettek a legfontosabb jelszavak. Világunk blog: 04/29/18. 1987. december 15-én az MSZMP Politikai Bizottságának határozata már újra nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét. A következő évben még előkerült a gumibot, de 1989. március 15-én az ellenzék már maga szervezte a megemlékezést, amely igazi forradalmi hangulatú demonstrációvá vált.
Ugyanaz a melankólia és rezignáltság, amit már más művészeknél is láttunk… Gyönyörű képeit láttuk, történetesen az Üstkovácsot és egy hibbant férfi portréját; tátva maradt a szánk, hogy akvarellben ezt is lehet. És ezek a képek a pesti zsűrizők tetszését nem nyerték meg, merthogy a bolond nem tipikus tagja társadalmunknak s az üstkovács sem az, ki a maga kezdetleges műhelyében mer a nagy vasgyárak korában dolgozni. Ó Művészet Ege, hogy nem szakadsz rá ügyeidnek e bikkfafejű intézőire! " A cikket óriási felhorkanás követte. Jöttek az ellencikkek, mosakodások, ellenvádak, de jöttek higgadt válaszok, sőt önkritikák is, kibontakozott egy országos Sopron-vita, melyben egyik legősibb, legkulturáltabb és méltatlanul gyámkodás alá helyezett városunk nagykorúsítását követelték. Létrejött az új szellem első eredményeként egy termékeny közös ankét Győrrel, "melyen felszakadtak a zsilipek, a hallgató város megszólalt, bátran és őszintén elmondta, ami szívén fekszik". Sok minden megjavult, de még több maradt a régiben, az a "bikkfafejűség" pedig ma is nemegyszer megmutatkozik és száraz villámként ott futkos a két város láthatatlan indulat-táján.