Örültem annak, hogy a szereplőgárda további tagjai viszonylag ismeretlenek. Először túl fiatalnak tűnt a dél-afrikai származású Caren Pistorius egy anyuka szerepében, de a végére már nem kételkedtem semmiben. Ha szeretnétek egy igazán bicskanyitogató thrillert látni, semmiképpen ne hagyjátok ki a Téboly-t, amelynek rendezését Derrick Borte jegyzi, akitől korábban nem láttam filmet, viszont úgy tűnik, eléggé érti a dolgát. 8/10. Az éjféli égbolt (The Midnight Sky) Egy globális katasztrófát követően a magányos tudós igyekszik kapcsolatba lépni a Földre visszatérő űrhajósokkal, hogy figyelmeztesse őket, nem térhetnek vissza. George Clooney írta és rendezte is ezt a sci-fit, ami az előzetes alapján jónak ígérkezett, és a valóságban sem okozott csalódást. Lassú lefolyású, nyugodt dráma rengeteg sci-fi és fantasy elemmel, de alapjáraton azért is írok róla néhány mondatot, mert kifejezetten tetszett a végeredmény. Az éjféli égbolt elgondolkodtatott, ugyanis ha józanul belegondolunk, nem igazán rugaszkodik el a harminc év múlva esedékes valóságtól.
Sikerül is kapcsolatba lépnie az Aether-űrhajóval, amely azon fáradozik, hogy élhető alternatívát találjon, és ugyan sikerrel is jár, fogalma sincs arról, hogy elkésett. Persze, a rádió elromlik, amikor főhősünk ezt közölhetné a kapitánnyal, így a viharos, zord időjárásban meg kell keresnie egy másik, nem annyira közel lévő antennát, hogy folytatódhasson a kommunikáció. Nem egyedül teszi meg az utat, vele tart a bázison rekedt kislány, Iris (Caoilinn Springall) is, és együtt vetik bele magukat a nagy kalandba. A történetben felváltva vagyunk a főszereplővel és kis társával, az Aether legénységével, közben mindkét szál nehézségeit is látjuk, illetve flashbackek segítenek némileg tájékozódni abban, hogy miért is csinálja Augustine azt, amit csinál. Az éjféli égbolttal alapvetően az a baj, hogy sokszor nagyon vontatott, és a történet borzasztóan kiszámítható – és ez még akkor is igaz, ha a végén kapunk egy picike csavart, ami igazából annyira nem is helyezi más kontextusba a mögöttünk hagyott nagyjából kétórás játékidőt.
A film nem hoz be annyira sok újdonságot a zsánerbe, sőt a tudományos-fantasztikum elegyéből a tudományát minden oldalról meg lehetne támadni. Sokaknak unalmasnak is hathat a közel két órás játékidő, hiszen túlnyomórészt három-négy főbb jelenetet láthatunk kibontva, plusz az apróbb kisebbeket. Viszont két olyan eleme van a filmnek, amik a leginkább ki tudják csapni a biztosítékot egyes embereknél: a hatásvadász stílusa és a történet üzenete/célja. Nem végig, de döntően a legtöbb jelenet kissé nagyon hatásvadász lett, kissé nagyon fogja a néző kezét és nem szeretné, ha túlzottan elkalandoznánk. Nyilvánvalóan ettől nem lesz borzasztó a végeredmény, mégis abszolúte feltűnik a sok szájbarágás - amik amúgy betudhatóak a klasszikus forma védjegyeinek is. A film üzenete viszont egyértelműen elronthatja bizonyos embereknek az élményt. Mindenféle és fajta spoiler nélkül (amik amúgy kitalálhatóak), Az éjféli égbolt ennél az adott pontnál fog rátérni az újítás ösvényére, ami a rizikófaktor nevű fák között húzódik.
Aki pedig látott vagy olvasott már akár csak egyetlen olyan történetet is, ahol a magány miatt nem teljesen ép elméjű főszereplő csak egy hirtelen a semmiből feltűnt idegen segítségével képes túlélni a megpróbáltatásokat, annak egyáltalán nem lesz meglepetés a film vége. Erre a csattanóra viszont teljesen felesleges volt két órában rákészülni, bőven elég lett volna az is, ha a film mindössze 90 perces. De hogy ne csak rosszat írjak Az éjféli égbolt ról, azt azért el kell ismerni, hogy Clooney és az elveszett kislányt alakító Caoilinn Springall kettőse nagyon erős, öröm nézni, ahogy az egyik pillanatban még családias hangulatban dobálóznak az étellel, a másikban pedig már elszántan tapossák a havat és vacognak a fagyos átmeneti szálláson, hogy mihamarabb elérjék az adótornyot. Alexandre Desplat filmzenéje lenyűgöző hangulatot kölcsönöz a kihalt kutatólaboroknak, a jégbe fagyott roncsoknak és a futurisztikus űrhajóbelsőknek. Emellett az egész jövőbeli világnak van egy kecses dizájnkultúrája, ami dicséretes látványtervezői megoldás.
Hasonlóan felejthető Sully specialista alakítása is, ahogyan az eredetihez képest átírt nemzetiségi összetételű és új neveket kapó legénység egy tagja sem brillírozik a szerepében. Sőt, kifejezetten komikusra sikerült a mindenkori híradók stáblistái alatt futó kamu papírrendezések és hírolvasók közötti beszélgetésimitálások képsorait idéző végefőcím, csak itt nagy koncentrálás közepette a díszlet ledlámpás irányítópultját sikerült heves összpontosítást igénylően nyomogatni, amíg ki nem alszanak a fények, és el nem megy a stáb, meg a csalódott néző inkább aludni. Az éjféli égbolt (The Midnight Sky) – Játékidő: 1 óra 58 perc – Csatorna: Netflix – Megjelenés: 2020. december 23. – Értékelés: 4, 5/10 raptor Az éjféli égbolt a teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.
Példa: Tegyük fel, hogy van egy bank, 100 részvénye van, darabonként 10 dollár a részvényár. A bank elméleti saját tőkéje 1000 dollár, tehát könyv szerinti értéken forognak a részvények. Kiderül, hogy a bank veszteséges, a 10000 dollárnyi kihelyezett hitelének 5%-át nem tudják visszafizetni, ennek eredményeképpen saját tőkéje 500 dollárral esik (új saját tőke is 500 dollár), vele együtt a részvényár is 5 dollárra, majd a félelmek miatt, hogy újabb leírások jönnek 2 dollárra – teljesen klasszikus eset. Hiszi a piszi. Rendesen válságokban, a saját tőke értékének csak felén-harmadán forognak a papírok, mert a befektetők – joggal – félnek attól, hogy a rossz hitelek maguk alá temetik a bankot. Az állam jön kisegíteni (ilyet sokat láttunk USA-ban, Írországban, lesz Görögországban és máshol is), és – helyreállítandó a tőkehelyzetet – tőkét emel: lejegyez 1000 darab új részvényt 1 dolláron – mert a bank máshonnan nem kap forrást, kénytelen ezt elfogadni. A bank ezek után jól átnézi még a hiteleit, és leír újabb 500 dollárt, mert annyi vesztesége biztos lesz a rossz hiteleken, és így a saját tőkéje már csak (az állam által betett) 1000 dollár.
1/4 anonim válasza: 62% PC, personal computer. A számítógép elnevezése angolul, elsősorban a windows rendszerű gépekre használják. 2013. nov. 30. 21:33 Hasznos számodra ez a válasz? 2/4 anonim válasza: 100% Jelent még politikai korrektséget, angol szavak rövidítéséből. Amikor nem azt mondod hogy: munkakerülőcigányok hanem azt hogy rejtett erőforrások:D 2013. 22:29 Hasznos számodra ez a válasz? 3/4 anonim válasza: 100% Politikai korrektség. Amikor nem mondod ki, hogy cigányok késelték meg a Marcsi nénit 500 forintért, hanem annyit mondasz, hogy "emberek voltak". Egyfajta cenzúrát is jelent. 22:33 Hasznos számodra ez a válasz? 4/4 anonim válasza: 100% Az a túlhajtott igyekezet, hogy lehetőleg senkit ne bántsunk meg, ezért egy társadalmi csoportot sem lehet nevén nevezni. dec. 1. 20:52 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2022, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Van-e és ha igen, akkor mi az alapja ezeknek az indulatos vélelmeknek? Elöljáróban szögezzük le, hogy a politikai korrektség fogalmának a liberálisokhoz semmi köze nincs. Első említése az angolszász világban a múlt század harmincas éveiből származik és az ottani kommunistákhoz kötődik: leegyszerűsítve a politikai korrektség a párt (természetesen a kommunista párt) álláspontjának kritikátlan elfogadását, képviseletét jelentette. Aki a párt aktuális vonalát követi, az politikailag korrekt, aki eltér attól, az viszont politikailag inkorrekt. Ez egyébként ahhoz is adalék, hogy mennyire nincs semmi új a nap alatt: a post-fact vagy post-truth politika már akkor is létezett. A tények nem számítanak, csakis a narratíva – akkor éppen a kommunista narratíva. A kommunista ideológiák vonzerejének nyugati hanyatlásával ez a kifejezés is néhány évtizedes álomba szenderült, majd a hatvanas években kelt újra életre, az akadémiai világ kis neomarxista, maoista, újbalos csoportjai találtak rá újból. Az ő értelmezésükben is politikailag korrektnek az adott csoportosulás álláspontja számított, mindenki másé politikailag inkorrekt volt.