"Rámférne egy pár sajtburesz" – nyilatkozta Kenderesi Tamás, a férfi 200 pillangó döntője után, aki ezzel a "leglazábban nyilatkozó sportoló" érmét is átvehetné. Legalábbis Bochkorék szerint igen. Az ifjú úszó az Önindítóban is bizonyította, hogy mekkora "jó arc". Sajtburesz és ótvar szállás Bochkorékat először az érdekelte, hogy ha sajtbureszt kívánt először, akkor vajon mit ehetett addig. "Tészta, rizs,.. hús, semmi extra" – mesélte Kenderesi kissé fanyalogva a menzakínálatot, ami az olimpiai faluban volt, melyről egyszerűen csak így nyilatkozott: "a szállás ótvar, de a falu tűrhető". Persze itthon nem sajtburesszel várták, az első hazai étel a rántotthús volt – vallotta be az úszó, aki beszélt arról is, hogy a versenyre való felkészülés során milyen zenét hallgat közvetlen az úszás előtt. A következő oldalon elolvashatod, mit mondott erről Tamás!
A fantasztikus úszással bronzérmes Kenderesi Tamás a 200 pillangó döntője után a tőle már megszokott lazasággal nyilatkozott a riói olimpián. "Fantasztikus, nagyon örülök, hogy sikerült érmet szereznem - kezdte az M4-nek. - Az utolsó öt méter már eléggé csípett, a szívem vitt be a célba, azt hiszem. Nagyon elfáradtam, rám férne egy pár sajtburesz. Próbáltam hozni, amit tudok. Kicsit görcsössé vált a többiekben ez az izgalom, örülök, hogy én ki tudtam zárni ezt az egészet. " Ő sem hitte el, hogy bronzérmes Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt Edzője, Tari Imre így fogalmazott: "Úgy jöttünk ide, mint amikor a kisfiú elindul a nagy városba szerencsét próbálni. Döntőt szerettünk volna úszni. Tomi az előfutamtól kezdve mindig jobb időt ért el, és a döntőben is élete legjobbját úszta. A médiát már tudja úgy kezelni, hogy ne szálljon el. Úgy köszöntem el tőle, hogy szervusz bajnok, mindent bele, mert saját magát már leküzdötte. Egy konok srác, aki elér mindent, amit eltervez. Most felértünk a jelenleg elérhető csúcsra, de még egy fok van a létrám, azt még meg kell lépni, az olimpiai bajnoki címért. "
Hamburgert neveznek el Kenderesi Tamás olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes, ifjúsági olimpiai bajnok magyar úszóról a Zingben. A népszerű magyar hamburgerezőben november 24-től lehet megkóstolni a Kenderesi Sajtbureszt, ami nemcsak dupla sajtadaggal készül. Azért, hogy még fehérjedúsabb legyen, egy helyett két, kiváló marhahúsból készült húspogácsát tartalmaz. A Zing azonban nemcsak egy új burgerrel állt elő, a debütáló Sajtbureszt egy adománygyűjtő akcióval is összekapcsolta. A hamburgerekből befolyt összeg egy részét a Magyar Paralimpiai Bizottságnak ajánlják fel, a 2017-es egri Országos Paraúszó Bajnokság megrendezésére, ahol a kezdő magyar paraúszók is rajthoz állnak. "A bravúros teljesítmények inspirációként hatnak mindennapjainkra. Büszke vagyok rá, hogy két nagyszerű sportoló, Tóth Tamás paralimpiai bajnok és Kenderesi Tamás olimpiai bronzérmes úszók olyan példaképeivé váltak a mai fiataloknak, akik bebizonyították, a szorgalom, a befektetett munka és a sikerbe vetett hit elérhetővé teszi az eredményeket.
2006. augusztus 23-a kora délutánján Natascha Kampusch, a mindenre elszánt 18 éves fiatal nő őrült rohanásba kezdett egy látszólag teljesen átlagos osztrák ház kertjéből a szabadság felé… Alan Hall és Michael Leidig az akkor 10 éves kislány elrablásának pillanatától kísérik figyelemmel a nyolc és fél évig tartó történetet. Beszéltek és interjúkat készítettek több rendőrségi nyomozóval, ügyvéddel és pszichiáterrel, valamint a Nataschához legközelebb álló családtagokkal is. A szerzők minden rendelkezésre álló forrást felhasználtak, hogy minél közelebbről megismerhessük a gyermekrablás, a nyomozás és a pincében eltöltött évek történéseinek hátterét, körülményeit, a szereplők jellemét és tetteik mozgatórugóit. De ebben a történetben a dolgok ritkán azok, aminek látszanak.
Az önéletrajzán alapuló film hétfőn nyílt Bécsben. A "3096 nap" szalag Natasha Kampusch elrablásának nyolc évét meséli el. A forgatáshoz reprodukálták azt a zulót, ahol az emberrablás első 4 évét töltötte. 3096 nap megaláztatás, félelem és erőszak elegendő ahhoz, hogy megtörjön valakit? Ez az az idő, amely címet ad a filmnek nyolc év emberrablás írta Natascha Kampusch, 3096 nap, az uralom és az ellenállás története bemutató. Az azonos nevű önéletrajzon alapuló film az akaratok küzdelmét meséli el: az emberrablóé, hogy uralja, inkább megszelídítse a tízéves kislányt; és Kampusché, amely fegyverekkel védekezik a gyermeki lázadástól a tinédzser érzékiségéig kénytelen gyorsan növekedni. "Világos volt, hogy csak együnk marad életben. És végül én voltam. És nem ő. " Az a mondat, amellyel a film elindul, ennek a konfrontációnak a csúcspontja, amelyet a film hatás nélkül, de a Kampusch által elszenvedett erőszak elrejtése nélkül részletez. Egy tízéves kislány iskolai úton történő elrablása 1998. március 2-án az elmúlt évtized egyik legtöbbet beszélt rendőri és médiaeseményének kezdete volt.
Hiába ismerem a történetet, izgultam is, és drukkoltam Nataschának. A végén pedig sírtam is. Szóval, azt hiszem, ez egy kifejezetten jó film. Szigorúan 18 éven felülieknek. Rebane 2018. március 28., 11:52 Mielőtt belefogtam volna ebbe a filmbe, azért megnéztem egy dokufilmet is Kampusról, így abszolút élvezhető volt. Nagyon jó, megrázó film, nekem nem gáz benne a szexjelenet, mert attól, hogy nem beszél róla, nyilván sok mindent kellett elszenvednie, és így hitelesebbnek tűnik az egész film, hogy nem lett kihagyva ez se. Osli75 2016. december 12., 14:31 Nem lehet felfogni hogy lehet így élni és túlélni. Milyen ember az aki csak úgy elvesz 8 évet a másik ember életéből. Hogy tud utána beilleszkedni… Hihetetlenül szomorú történet. Kitten 2021. március 24., 20:54 Nagyon régen olvastam a könyvet, talán 12 éves lehettem, de emlékszem, hogy meghatározó volt számomra. Csak most sikerült sort kerítenem a filmre, és a megnézése után néhány nappal még mindig a történeten agyalok. Régen volt már, hogy egy film közben és utána fizikai rosszullét törjön rám, nagyon megvisel, amikor erőszakot látok, ez a film pedig mellbevágó ábrázolása egy brutális, valós eseményeket feldolgozó, éveken át húzódó pszichológiai és fizikai terrornak.