Lezárult a pesti nyomvonalra vonatkozó társadalmi egyeztetés és hatásvizsgálat. Kiderült, az Új Duna híd melyik útvonal-változata lehet a nyerő. Szöveg: Octogon Fotó: Olvasási idő: … Lezárult az Új Duna híd úthálózatának pesti nyomvonalára vonatkozó társadalmi egyeztetés és hatásvizsgálat – írja a Budapest Fejlesztési Központ honlapja, amely ismerteti a korábban kidolgozott hat nyomvonalváltozatot, megmutatja, melyik kettő "képezheti mérlegelés tárgyát", és megjegyzi, hogy a felszíni megoldásokat semmilyen érintett csoport nem támogatja. A Galvani körút helyett forgalomcsillapítást követelő Kiserdővédő Akciócsoport tiltakozásáról december elején számoltunk be, majd közvetlenül utána Vitézy Dávid, a BFK vezérigazgatója ismertette a Galvani híddal kapcsolatos elvárásaikat, és az általuk végzett társadalmi egyeztetés eredményét. Most ez utóbbinak lezárultáról ír a BFK honlapja, amely a "végeredmény" mellett látványterveket is közöl a nyomvonal-változatokról. A BFK álláspontja szerint a Galvani híd mintegy napi 50 ezer autóval csökkentheti a belvárosi hidak forgalmát, egyúttal hozzájárul a déli városrészek jobb összekapcsolásához, így a főváros és agglomerációja egészének hatékonyabb közlekedéséhez is.
Számos történés látszik alátámasztani az entrópia elvét: ha nem csinálunk időről-időre rendet, káosz fog eluralkodni a térben, ha nem tisztázzuk időről-időre gondolatainkat, zavarosak, ellentmondóak lesznek. De mehetünk tovább: ha nem kérjük számon a politikán a cselekedeteit, egy idő után elvész az okok és okozatok rendje. Ha pedig a politika egyik ágát, a közlekedésfejlesztést hagyjuk magára, összevissza építés lesz az eredménye, sok pénzért talán még sikerül rontani is a rendszer hatékonyságán. Az ismét belengetett Csepel-szigeti hidakkal is pontosan ez a helyzet. Nagy a tét, nagy a lehetőség, nagy a felelősség. Nem kisebb dologról van szó, mint Budapest eddig többé-kevésbé racionálisan és – tegyük hozzá – esztétikusan alakult közlekedési szerkezetének, úthálózatának elvszerű továbbfejlesztéséről. Index - Belföld - Megépülhet a Galvani híd. Hogy ezt senki sem érti – az pláne nem, akinek ez lenne a feladata – az már szinte megszokássá vált. A közlekedésfejlesztés immár nem az egymás közötti kommunikációról és a tér szerkezetéről szóló gondolataink lenyomata, hanem egész egyszerűen beton kérdése.
Az út a mai villamos pálya mellett vezetne, a Határ úti házaktól kb. 35-40 méterre. A nyitott szakaszon a levegőminőség romlana, a zajterhelés pedig növekedne a Határ úton és a József Attila lakótelep Illatos út felőli házainál. A Kiserdőnek kb. 12%-a, azaz 2. 120 db élő fa esne áldozatul. A kb. 8 méter mély kéregalagút ugyan 690 méteren futna, ám ez a kérdéses útszakasz hosszának nagyjából csak a fele. Az út a mai villamospálya mellett vezetne, a Határ úti házaktól kb. A nyitott szakaszon a levegőminőség romlana, a zajterhelés növekedne a Határ úton és a József Attila lakótelep Illatos út felőli házainál. 11%-a, azaz 1. 980 db élő fa esne áldozatul. Zárt alagút mintegy 870 méteren, de mindez a Határ úti, műemléki jellegű házak kerítéseitől számított 12 méternél kezdődne (ez a mai Határ út felezővonala). A Határ út elején (a Shopmark irányában) az út hat sávra bővülne, teljesen tönkre téve, zajvédőfal-gettóba zárva az ott lakókat. A házak előtt álló fákat az építkezés miatt kivágnák, az újaknak több évtized kell, mire megerősödnek; a második fasor életképessége kérdéses, mert közvetlenül a kéregalagút mellett állnának.
Vélhetően a "Kiserdő" körül kialakult parázs hangulatra és lakossági tiltakozásokra tekintettel került be a beruházás kísérő követelményei közé, hogy figyelemmel kell lenni a fejlesztéssel érintett természeti értékekre, a zöldfelületek és a környék által kínált életminőség megőrzésére, javítására. Ezért a tervezés során meg kell vizsgálni az e célt szolgáló kiegészítő vagy alternatív műszaki megoldásokat is. A határozatban megjelenik azonban egy új elem is: a hídon biztosítani kell a kötöttpályás közlekedés lehetőségét, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormány szándéka szerint a Csepel-sziget jelenleg lakatlan, dominánsan ilyen-olyan telepek, bozótosok, szántóföldek és ligetek által dominált középső részét (majd valamikor) egyik lehetőség szerint Pestet és Budát összekötő villamosvonal, más lehetséges forgatókönyv szerint egy, a villamossá alakuló csepeli HÉV-ből Buda felé összeköttetést biztosító villamosvonal fogja átszelni. Erre bizony már felkaphatjuk a fejünket, mert a kötöttpálya fejlesztése mindig nagyon döfi.
2014. június 27. 16:22 URL: Hatszázhuszonöt éve, 1389. június 28-án (a Julianus naptár szerint június 15-én, Szent Vitus napján) zajlott le a "szerb Mohácsnak" is nevezett első rigómezei csata, amelyben az oszmán török hadak döntő győzelmet arattak a szerbek vezette keresztény csapatok fölött. Az ütközet évszázadokra megszabta Szerbia és vele együtt a Balkán sorsát, egyben a mai napig a szerb nemzeti tudat, hagyomány, emlékezet fontos része. Első rigómezei csata. Az első szerb fejedelemségek Koszovó területén alakultak ki, és itt volt az első szerb királyság szíve is. A középkori Szerbia Dusán István uralkodása (1331-1355) idején élte virágkorát, Dusán halála után azonban egymással marakodó részekre hullott, ami megkönnyítette a Balkánon előrenyomuló törökök térhódítását. Az Oszmán Birodalom 1354-ben Gallipoli elfoglalásával vetette meg lábát Európában. I. Murád szultán 1365-ben elfoglalta Drinápolyt (ma: Edirne), ahová székhelyét is áthelyezte. 1371-ben a Marica folyónál vívott csata nyomán török fennhatóság alá került Macedónia és Dél-Koszovó is.
A központi hatalmak hadműveleti célja a szerb hadsereg harapófogóba szorítása és megsemmisítése volt, míg a szerbeké az utolsó töltényig tartó védekezéssel az evakuálás biztosítása: hogy Szerbia népe, katonasága és hadifogolyserege zavartalanul masírozhasson az albán havasok közé – és a halálba… A központi hatalmak igyekeztek minden idevezető átjárót, hágót, utat megszállni, visszaverni a bolgár front áttörésének kísérleteit. Így kizárni, hogy a szerbek egyesüljenek az ötvenezres angol–francia expedíciós erővel, és ellentámadásba menjenek át. Végül átkarolni a Rigómezőre szorult szerb hadsereget. Rigómezei csata (1448) – Wikipédia. Az utolsó, 1915. novemberi rigómezei csata vázlata Gallwitz és a bolgár Bojadzsev tábornok a prepolaci hágón át tört előre, a menekülő katonaság és fogolysereg sarkában lihegve. Kövess Hermann Novi Pazar és Mitrovica vonalán járt. Közben a szerbek visszavonultak a Sitnica folyó partjáig, hogy a régi rigómezei csaták színhelyén vívják meg a végső ütközetet. Ekkorra a sereg élelmezése, lőszerrel, hadianyaggal ellátottsága gyakorlatilag megszűnt.
század iskolaépületeinek stílusában hánt építtetett. I. Murád szultán De most nézzük részletesebben kicsit I. Murád oszmán szultán életét. Murád (Bursa, 1319 – Rigómező, 1389. június 15. ), az Oszmán Birodalom harmadik szultánja 1362-től haláláig uralkodott. Hüdavendigâr-nak is nevezték, ami Isteni-t jelent. Első rigómezei csata ta 1389. Egyike volt a legnagyobb török hódítóknak és uralkodása korszakot alkot az oszmánok történetében: majdnem háromszorosára növelte a hatalma alá tartozó, a Balkán és Anatólia között fele-fele arányban megoszló területet. Az oszmán birodalom térképének részlete – Forrás: NatGeo Murád Orhán szultán második fiaként született 1319-ben (más források szerint 1326-ban), édesanyja Heléna bizánci hercegnő volt. Mivel bátyja, Szulejmán még Orhán előtt meghalt, így édesapja halálakor (1362-ben) Murád lett az Oszmán birodalom szultánja. Az Oszmán Birodalom és (Murád apja, Orhán) 1354-ben Gallipoli elfoglalásával vetette meg lábát Európában. Nem sokkal később I. Murád szultán 1365-ben elfoglalta Drinápolyt (a mai Edirnét), ahová székhelyét is áttette.
A történelem maga nem ismer sehol sem egy Miloš Obilićet. Ezért a történelemírás abból indul ki, hogy Miloš Obilić valójában Nikola Vratkovićnak hívták "Miloš", a "kedves" melléknévvel és Lázár feleségének a testvére volt. Életében Miloš Nikolának hívták. A későbbi nevét Obilić, korábban Kubili, Kubilović vagy Kobilić, valószínűleg a török szóból kubila=gyilkos kapta. És ténylegesen, a török történetíró Idris Bitlisi a 15. században egy Miloš Nikolát említ a szultán gyilkosaként. A legenda egy további szereplője Marko szerb királyfi (Kraljević Marko), aki a legenda szerint nem vett részt a csatában. Későn érkezett, így hát ő lett az egyetlen királyi sarj, aki a csatát túlélte és a török uralmat el kellett ismernie. A második rigómezei csata | Hungary First. Marko Mrnjavčević a mai Makedóniában uralkodott Prilep város környékén. 1393, vagy 1394-ben halt meg a rovinei csatában, I. Bajazid oszmán szultán havasalföldi hadjárata során. Utolsó szavai állítólag azok voltak, hogy inkább meghal, ha cserébe a kereszténység diadalmaskodik.
A szerb fejedelmek sorra hódoltak be a töröknek, területeik fél évszázadra idegen uralom alá kerültek, Magyarország pedig közvetlenül határos lett az Oszmán Birodalommal. A vesztes csata a szerb hagyomány és nemzeti identitás meghatározó eleme lett, egyfajta mitikus jelleget öltve egyszerre jelképezi a bukást és a reményt, az újjászületést. A vértanúvá felmagasztalt Lázár fejedelem körül kultusz alakult ki, nemzeti szentként tisztelik. Alakja és a csata hősei köré mítoszok szövődtek, s ezek döntő szerepet játszottak abban, hogy a szerbek elkerülték az iszlamizálódást. A szerb történelem számos eseménye kapcsolódik Szent Vitus napjához: 1876-ban ezen a napon kezdődött a török elleni függetlenségi háború, 1914-ben Gavrilo Princip ezen a napon gyilkolta meg Szarajevóban Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst, kirobbantva az első világháborút, 1921-ben ezen a napon hirdették ki az újonnan létrejött délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság első alkotmányát, 1948-ban Jugoszláviát ezen a napon zárták ki a Kominternből, amivel véglegessé vált szakítása a Szovjetunióval.
I. Murád szultán 1389-ben indított ismét támadást, és az egyesült szerb-bosnyák-albán-havasalföldi hadak Rigómezőnél ( Kosovo Polje), a mai Pristina közelében vállalkoztak az összecsapásra – írja a történelmi lap. Az 1389. június 28-án lezajlott ütközetben a törökök voltak számbeli fölényben, a szultán csapatainak létszáma mintegy 27-40 ezer főt tett ki, míg a Lázár vezette koalíció 12-20 ezer katonával rendelkezett. A támadást a szerbek indították, eleinte fölénybe is kerültek. A kritikus pillanatban azonban a Lázárra féltékeny koszovói herceg, Vuk Brankovics csapataival kivált és elvonult a csatatérről. Murád nagyobbik fia, Bajazid észrevette ezt, megragadta az alkalmat és ellentámadásba lendült: a törökök lemészárolták a keresztényeket, a súlyosan sebesült Lázárt pedig kivégezték. Murád szultán türbéje A török győzelmet azonban beárnyékolta, hogy meghalt a szultán is: krónikáik szerint már a győzelem után döfte le a harcmezőn egy magát színleg megadó szerb nemes, Milos Obilics ( Miloš Obilić).
Az oszmán könnyűlovasság azonban rohamot indított, s ezt követően a maradék keresztes erők visszavonultak. A visszavonulást látva az oszmánok a nehézlovasságot, illetve a gyalogosokat, vagyis a fő erőt kezdték el támadni. A janicsárok nem voltak sikeresek, a keresztény erők ellentámadásba mentek át, ám a török tábor közelében megálltak. A magyar támadás megállítása után a törökök visszatámadtak, s a gyalogság visszaverte a lovagokat. A visszavonulás során a janicsárok a nemesség döntő részét lemészárolták. Hunyadi János elmenekült, ám később a szerbek elfogták. A csata a törökök győzelmével ért véget: Rigómezőn 17 ezer keresztény és mintegy 34 ezer török katona hevert holtan. A temetetlen holtak miatt kitörő pestis miatt évekre lakhatatlanná vált a környék.