(Amivel persze tökéletesen tisztában van, és nem ritkán vissza is él. ) A szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod. Flegmatikus szó jelentése a WikiSzótár.hu szótárban. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Ez a személyiségtípus mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti, sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban, vagy legalább napfénytetővel... Mint minden személyiségtípusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge…
A "kolerikus" szó – mint korábban említettük – abból a görög szóból származik, ami "sárga epét" jelent. Az ókorban az emberi test forró folyadékát látták benne. Következésképpen kolerikusnak a forró, gyors, aktív temperamentumot szokták nevezni. A kolerikus természetében az akarat az uralkodó elem. Minden benyomásra az akarat reagál elször. Ha a kolerikus tapasztal valamit, az azonnal valamilyen elhatározást vált ki benne, és az elhatározást általában cselekvés követi. Ha a szangvinikus a ders, a melankolikus a szenved, akkor a kolerikus a tevékeny vagy praktikus temperamentum. Számára a szangvinikus szeretetteljes, meleg érzése egyszeren szentimentális, a melankolikus gondos mérlegelése pedig csak hiábavaló kotlás. Kolerikus szó jelentése. A kolerikus termszetben az akarat az uralkod elem. Minden benyomsra az akarat reagl elszr. A kolerikus számára az élet több mint különféle hangulatok érzékelése, vagy az élet titkai feletti töprengés. Számára az élet munka és tevékenység. Forrs: Ole Hallesby - Személyiségtípusok cím könyve alapján Szólj hozzá!
De mit tegyünk, ha kolerikus személlyel állunk szemben? Valójában nagyon nehéz helyesen reagálni, mert a kívülállók gyakran nem tudják felmérni, mikor kap kitörést a partner, a főnök vagy mások. Pontosan ez az, ami olyan alattomos a kolerikus emberekben - aligha tudja megmondani, mikor válik a párja ingerültté, ez legyen kolerikus. Az agresszív viselkedést, amelyben a sikoltozáson kívül tárgyak repülnek, vagy ajtók csapódnak, gyakran feltételezett apróságok és apróságok okozzák. Fontos tudni, hogy nem létezik tipikus kolerikus ember. Kitörés helyzetében azonban a kolerikus emberek gyakran tehetetlenek érzéseikkel szemben, mert nem tudják feldolgozni őket, és ezért a növekvő harag az egyetlen lehetőségük kifejezésre. Tehát valójában szánalmasak. Az érzés, ami feldühít egy kolerikust, egyéni. Gyakran olyan érzések, mint a félelem, a tehetetlenség vagy az önbecsülés észlelt elvesztése. Széles azoknak az érzéseknek a skálája, amelyek dühkitöréshez vezethetnek egy kolerikus emberben. A körülötted lévőknek nem könnyű felismerni, ha az emberből újra kitör a harag.
Éjfekete szén a szeme, vasfazék a cilindere. Füléig ér mókás szája, a hófúvást büszkén állja. Egy cseppet sem didereg, jól bírja a hideget. Söprűnyél a sétapálca, hómezőket azzal járja. Osváth Erzsébet: A három hóember Körös-körül hótenger. Rajta három hóember. Oly egyforma mind a három, mint tojások a vásáron. Barátkoznak a varjakkal, a rigókkal, cinegével. Villanyokként világítanak sötét este, sötét éjjel. Hósubában sosem fáznak. Hógombócot vacsoráznak. Tóthárpád Ferenc: A hóember Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája. Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is. Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja. Karjai ágak, "ég fele néznek"! Hessegetik a széncinegéket. Csukás István: Dal a hóemberről Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek! Különös szilveszter, gyilkol a Hóember - Ugytudjuk.hu. Szeme szénből, az orra meg paprikából. Lába nincs, de minek is, ha így sem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, Megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre.
– Jó éjt hóember! De másnapra a nagy hóember is eltűnt! Tomi azt sem tudta hol keresse, ezért átment Petihez: – Szia Peti! – Szia Tomi! – Nem láttad a hóemberem? – Nem. – Képzeld, egyszerűen eltűnt! – Nem lehet, hogy csak elolvadt? – Dehogy, tök hideg van! Csak úgy eltűnt, vagy valaki lerombolta. Ugye nem te voltál?! – Dehogyis, miért rombolnám én le? – Hát remélem is! És otthagyta Petit. Aztán Lilit is megkérdezte: – Szia Lili! Nem láttál valakit a kertünknél éjszaka? – Nem, miért? – Valaki eltüntette a hóemberem! -Ó, hát ez nem szép tőle. – Nem, bizony. Csak tudjam meg ki tette! És otthagyta Lilit is. Nem volt mit tenni, épített egy vadiúj hóembert, ami még az előzőnél is nagyobb volt. – Téged már senki sem rombol le az biztos! Tomi egész éjszaka fent maradt, és őrködött az ablaknál. Amikor már alig bírta nyitva tartani a szemét, egy fényt látott a kertben átsuhanni, aztán a hóember megmozdult, és elindult a kert vége felé. Hó-hó-hoember-molnár orsi. Tomi már rohant is utána a sötétben. Követte az erdőbe, de ott mintha a föld nyelte volna el.
Tereld el a szeleket Ne fújjanak hideget. Nyár, nyár, nyár, nyár, Messze jársz már? Mondd meg, hogy a napocska Repüljön fel magosra. Nyár, nyár, nyár, nyár, Sose várjál. Tél, tél, tél, tél, Mindig késsél. Mondókák Kiss Dénes Jön a fagy, Jön a fagy, Jégpatlós Lovakon. Jár a fagy, Kopogóst, Kipi-kopp Ropogóst. Ember is Didereg, Toporog, Táncot rop. Jár a fagy, Kipi-kopp, Deresen Bekocog. Lova csönd, Lova köd. Nyomában Jég ropog. Mondókák Osváth Erzsébet Krikszkraksz Szorgos pelyhek fonnak, szőnek. Téli mondókák - Mondókák. Készül hóbóla hószőnyeg. Rigó repül rá a fáról: – Jó puha-e? Kipróbálom! Csupa krikszkraksz lett a szőnyeg, amit szorgos pelyhek szőttek. Mondókák Drégely László Jön a tél (részlet) Három nap Három éj Hideget Fúj a szél. Tó vizén Jégtükör, Csillagfény Tündököl. Faágon Ül a dér. Reggelre Itt a tél. Rigó, varjú, csóka lába kihímezte, kicifrázta. Téli mondókák, versek gyerekeknek Mondókák Weöres Sándor: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő – Csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – Tél öblén halkan ring.
Repül a hógolyó, s jön a válasz rögtön, hócsatában bátor a nagyobb, s a pöttöm. A szemek csillognak, arcok kipirulnak, hóból készült golyók egyre szállnak, hullnak. A nagy hócsatának sose lenne vége, de a hóembert is építsük meg végre! – Szól az óvónéni – s egy hógolyót görget. Hó, amerre elmegy, már nem lepi a földet. A golyóra tapad. Nő az "istenadta", nem kis hógolyó már, hanem egy nagy labda. – Gyertek, segítsetek, alig bírom tolni! S lám a kis lurkóknak nem kell többször szólni. Tolják, kerekítik, át sem érné karjuk. – Megnő a hóember, ha nagyon akarjuk! Kész van az első gömb, – Ez lesz majd a lába, ezen jön jövőre velünk iskolába. – Gyúrjuk meg a törzsét, induljon a henger! Újabb gömbbel bővül az épülő hóember. Törzsére nagy fej kell, – Hóember ezt kapja! – Nehogy rácsússzon a nagy vödör kalapja! Sárgarépa az orr, fekete szén szemek, ügyesen felrakják, apró, kesztyűs kezek. Szájat is rajzolnak, hogy tudjon beszélni. De míg karja nincsen, addig nem fog élni. Hó hó humber. Gyúrnak neki azt is, törzséhez tapasztják.
Hó, hóember, fogalom, tél, karácsony, háttér., fekete, rénszarvas, kivált, táj, árnykép, ünneplés, leromlott, sleigh, szent, ünnepség, élénkség, földgolyó, digitally, látott, image., lény, ablak, klaus, át Mentés a számítógépre