Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Dsida Jenő verse: Édesanyám keze. Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?!
Főoldal rdekes gondolatok, elmlkedsek heti hrlevl elmlkedsei Versek Szentrsi idzetek Htkznapi evagliumok s gondolatok Ppai zenetek, beszdek « Vissza Dsida Jenő: desanym keze (2013. 05. 06. ) Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett... Édesanyám keze - Dsida Jenő. Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, mely csupa, csupa szeretet! - Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet!
A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Dsida Jenő : Édesanyám keze | pozitív gondolatok, írások, idézetek. Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Dsida jenő édesanyám keze. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! – A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben; Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy forró áhítattal, Csókolom meg a kezedet! 1924
– Hogyha van ennek a hiánynak mára szóló tanítása az az, hogy ne bagatellizáljuk a másik embernek, a felebarátnak az idegenné tételét, az ellenséggé nyilvánítását – jelentette ki Balog Zoltán, és arra hívta a jelenlévőket, hogy ne engedjék betemetni a hiányt, hanem őrizzék és tudatosítsák. – Mi egyet tehetünk: ne álljunk be a gyűlölet és a gyűlölködők közé, és ne álljunk melléjük se. Ne mentegessük őket se gondolattal, se szóval, se cselekedettel, se mulasztással. – S a püspök szerint az a tapasztalat, hogy ez még kevés: Szenes Hanna mintájára föl kell kelni, szembe kell szállni, ellen kell állni. Baár Madas Református Gimnázium Általános Iskola és Kollégium állás Budapest, XI. kerület (4 db állásajánlat). A gimnázium diákjai műsorukban idéztek Szenes Hanna naplójából és verseiből is Meghalni Meghalni... ifjan.... Nem. Nem akartam. Szerettem a dalt és a fényt, A melengető napot, két csillogó szempárt, Háborút, romlást nem akartam én, Nem, nem akartam. De ha sorsom, hogy éljek máma Pusztuláskor, vérontásban Hát Istennek legyen hála, Hogy megadatott itten élnem És meghalnom érted hazám, földem. Balog Zoltán és Kirschner Péter leplezték le Szenes Hanna emlékjelét A megemlékezésen részt vett a felszólalók mellett Frölich Róbert, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija, Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumi elnöke, Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és Őrsi Gergely, a II.
1990 szeptemberében kezdődött az első új tanév a Budapesti Református Gimnázium néven újjászervezett intézményben. 1993-tól neve kiegészült a Baár-Madas megnevezéssel, 1997-ben megindult az általános iskolai képzés is.
Kik vagyunk?
Antall József (fotó: MTI) A Kárpát-medencei Oktatási Alap és a református oktatási intézmények közös tanévnyitója A Magyarországi Református Egyház zsinati székháza Közép- és felsőfokú protestáns iskolák Magyarországon és a szomszédos államokban napjainkban