A helység kalapácsa Petőfi Sándor A helység kalapácsa című könyvének korabeli kiadása Szerző Petőfi Sándor Eredeti cím A helység kalapácsa Ország Magyarország Nyelv Magyar Téma Magyar irodalom, lélektan, történelem, társadalom Műfaj elbeszélő költemény, eposz Kiadás Kiadás dátuma 1844. október Magyar kiadó Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1990) Média típusa könyv Oldalak száma 64 (1990) ISBN 963-11-6639-2 (1990) A helység kalapácsa Petőfi Sándor 1844 októberében írt elbeszélő költeménye. Komikus eposz, egyben stílusparódia. Történet [ szerkesztés] 1. ének: A templomban fölébred egy ember, aki azt veszi észre, hogy be van zárva az ajtó és ő bennragadt. Úgy dönt, hogy felmegy a toronyba és a harang kötelén ereszkedik le. 2. ének: Az elbeszélés helyszíne a kocsmába helyeződik át, ahol megismerjük a többi főbb szereplőt. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) – Oldal 5 a 10-ből – Jegyzetek. Nagy mulatozás kezdődik. A kántoron látszik, hogy érez valamit a csapos, Szemérmetes Erzsók asszony iránt, de fél odamenni hozzá. Harangláb elkezdi bátorítani és rábírja, hogy vallja be az érzelmeit a nőnek.
Ezután kezdődik maga a történet, ami újabb eposzi kellékkel nyit. A cselekmény ugyanis in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva, egy falusi templomban indul. A hívek vasárnap esti misére gyűltek össze, annak is a végén járunk. A pap éppen végez a szertartással, elhangzik az utolsó "ámen", amit a falusi gyülekezet szorgalmasan megismétel, majd pillanatok alatt kiürül a templom, az ajtókat bezárják. A nép szokásához híven átvonul a helyi kocsmába. A templomnak tehát elméletben kihaltnak kéne lennie, azonban ez nem így van. Az egyik sarokban valaki alszik. Ez a valaki a saját horkolására ébred fel és döbbenten veszi észre, hogy rajta kívül már senki sincs a templomban. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) – Oldal 7 a 10-ből – Jegyzetek. Sőt, hamarosan azt is észreveszi, hogy az ajtót is bezárták, tehát kimenni sem tud. Az Olvasó számára hamar kiderül, hogy emberünk nem egy bonyolult lélek. Keresi a kijutási lehetőséget, de elsőre nem találja, bár néhány lehetőséget azért számba vesz: Hamar rájön, hogy kiabálni nincs értelme, mert a templom félórányira fekszik a falutól, senki sem hallaná meg.
A természetellenes jelenségek, a "vész" jelei azonban a létező legtermészetesebb dolgok: a lenyugvó nap piros színű, két kutya összemarakodik egy juhbőrön (vagyis az elbeszélő hétköznapi dolgokban sejti katasztrófa előjelét). A csodás elemeket, természetfeletti erőket Petőfi elintézi a "földöntúli izék" emlegetésével, amelyek neki az "izébe" bepillantást engedtek. Irodalom - 8. osztály | Sulinet Tudásbázis. A klasszikus eposzi kellékek tehát lefokozódnak, parodisztikussá válnak. Csupa fintor, csupa ironikus csavarás az egész mű, melynek már a témája, a kocsmai dulakodás sem épp egy homéroszi csatajelenet. Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Ebből több gond is adódik majd később. A legnagyobb gond, hogy a kántor nős. Bagarja úr, a csizmadia, "a béke barátja" Harangláb, "a fondor lelkű egyházfi" Csepü Palkó, "a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója" Három zenész: " a kancsal hegedűs, a félszemű cimbalmos s a bőgő sánta húzója". Közülük az egyiket Petinek hívják, de az nem derül ki, hogy melyiküket. Parasztok, parasztlányok Fontos megjegyezni, hogy a szereplők jelzőit – mint pl. a béke barátja, a fondor lelkű egyházfi – Petőfi úgy használja, ahogyan azt a nagyeposzokban szokták. Vagyis ezek a jelzők mindig együtt járnak a nevekkel, mint pl. az Iliászban az istenek jelzői – hókarú Héra, fellegtorlaszoló Zeusz, népterelő Meneláosz. Tehát akárhányszor előkerül egy szereplő neve, mindig elhangzik a jelzője is. Egy asztalnál iszogat a "helybéli légyszívű kántor", Bagarja uram, a "béke barátja" és Harangláb, "a fondor lelkű egyházfi". A kántoron látszik, hogy azt sem tudja, hol van, és mi történik körülötte, annyira belefeledkezik "szemérmetes" Erzsók asszony bámulásába.
". A főszereplő nem hős, életmentő, hanem erkölcsileg elég negatív jellem: bujaság jellemzi, ezzel ellentétben áll neve, mintegy ironikusan: "szemérmetes Erzsók". A cselekmény nem bonyolult, egy szálon fut; a harcnak egyszerű, értéktelen oka van, s a konfliktust egy kívülálló oldja meg. Maga a téma is sokkal alantasabb, nem olyan fennkölt, mint amilyen a hagyományos eposzokra jellemző: a szerelem, de nem a tiszta, hanem a hűtlenkedő, buja, erkölcstelen szerelem. A szereplők példáik által nem tanítanak, sőt inkább megbotránkoztatnak, és nevetésre késztetnek. Nem történelmileg hiteles eseményt dolgoz fel, s ez által is "ironizálja, gúnyolja" a hősi eposzokat. A gyönyörködtetés célja sincs kitűzve, bár tetszetős alkotás, főleg humora és iróniája miatt. A mű egy magát értékesnek mutató, de voltaképpen kiüresedett művészi nyelvhasználat, magatartás és szemlélet értéktelenségéről rántja le a leplet. Így nem csak az eposz műfaját mutatja anakronisztikusnak, hanem a romantika költészetfelfogását is, azt az ellentmondást, mely a költészet vágyvilága és a valóság között egyre észrevehetőbbé vált.
Műve a bátraknak szól, a gyávákat óva inti a mű elolvasásától. Nos, így nem szoktak ajánlani egy eposzt. Aztán elkezdődik a cselekmény, a templom kiürül a vasárnapi istentisztelet után, csend lesz, és amikor azt várnánk, hogy valami nagy, fenséges jelenet következik, az alábbi tragikus, fenséges szituációt írja le Petőfi. Az üres templomban két éhes pók küzd egymással életre-halálra egy szilvamagon meghízott légy combja felett, de elejtik a combot, amelyet egy egér fölkap, berohan vele az oltár mögé, és ott eszi meg a tiszteletes reverendájába bújva, a pókok pedig hoppon maradnak. Mindezt Petőfi játékos komolykodással adja elő, mintha tényleg valami nagy esemény lenne. Aztán tovább olvasunk, még mindig azzal az elvárással, hogy most már valami fenséges rész következik, hiszen az elbeszélő így vezeti be: " Hah, de mi szörnyű zaj, / Mily lárma riasztja / Egyszerre az egyház / Temetői nyugalmát! " Ebből úgy érezzük most már tényleg valami magasztos jön, mire a költő elénk rajzolja Fejenagyot, aki két öklére hajolva hortyog a templomban… elaludt a mise alatt és bezárták, ottfelejtették.
Mi az?
-Ft Pincelátogatás borkóstoló nélkül-időtartam kb. 45 perc: 1. 300. -Ft. Arborétum és Gyógynővénykert a régi korok szerzetesei nagy gonddal termesztették és gyűjtötték a gyógyításhoz szükséges növényeket. A természettudományos vizsgálatára, a monostor természeti környezetének tudatos alakítására a 19. század első évtizedeiből vannak adataink. 1830-ban már mintegy 80 fa- és cserjefaj található az apátság arborétumában, amelynek angolkert jellegét Szeder Fábián alakította ki az 1840-es években. Az arborétum területén ma több száz fa- és cserjefaj található, s ezek egy része különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta. A Főapátsági Arborétum a felüdülés, a kikapcsolódás helye, de rendszeres oktató- és kutatómunka is folyik itt. Védett botanikai értékei mellett igen gazdag a terület énekesmadár állománya is. Apátság, lombkorona-tanösvény, gyógynövénykert: 5 dolog, ami Pannonhalmát kihagyhatatlan úti céllá teszi - Utazás | Femina. Az arborétum ingyenesen, önálló séta keretében látogatható. A környék még számos látnivalóval bővelkedik. Boldogasszony-kápolna: a Főapátság épületegyüttesének szomszédságában található.
Az apátság pincéjében szervezett pincelátogatáson vehetnek részt a látogatók, de vinotéka és kóstolóterasz is működik itt, utóbbiból a csodás levendulaültetvényekre tárul kilátás. A borturizmus mellett zenei koncertek, kulturális események és privát rendezvények is zajlanak a pincészetben. A cikk az ajánló után folytatódik Az apátsági borok 52 hektárnyi szőlőterület terméséből készülnek, a gyümölcs a borvidékre jellemző középkötött vályog, lösz és barna erdőtalajon terem meg. A környéken gyakori fehérszőlő-fajták, többek között az olaszrizling, a rajnai rizling és a fűszeres tramini mellett pinot noirból, merlot-ból, cabernet franc-ból is készülnek remek, nemzetközileg is elismert borok itt, melyek egy része a keresztény valláshoz kapcsolódó neveket viseli. Lombkorona-tanösvény a hegyen Az apátság közelében ingyenesen látogatható lombkorona-tanösvény működik, amelynek faborítású sétánya egy halat formáz, amely a keresztény szimbólumon alapul. Séta közben itt-ott a lombkoronákban találhat árnyékot, másutt a megkapó panorámában gyönyörködhet az ember.
A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. az elmúlt nyolc évben 919 millió forintot fordított közjóléti beruházásokra. A világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátság környezete új látványossággal bővült. a 2015-ben átadott Boldog Mór kilátó, és az azt övező erdei tanösvénye mellé pénteken ünnepélyes keretek között adta át a lombkorona tanösvényt. Fotó: MTI/Krizsán Csaba A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet védett természeti területén belül, az ezer éves apátság szellemi örökségének vonzásában, a társaság kezelésében levő monostort övező parkerdőben saját erőből valósult meg a beruházás. A megvalósítás során a környezetkímélő építési technológia mellett ügyeltek arra is, hogy az új attrakció úgy illeszkedjen a patinás környezetbe, hogy a Pannonhalmi domb mívesen szép sziulettjét a legkevésbé se zavarja. A lombkorona sétány – amely egy halat, mint keresztény szimbólumot formáz – kilátópontként is működik, kerekesszékkel is bejárható, közel 80 m hosszú, a legmagasabb pontja a talajszinttől 14 m magasságban van.