Hollywoodot mindig azzal vádolják (nem alaptalanul), hogy túl sok szuperhősös filmet készít, de az igazi probléma leginkább a túl sok fércmű. Legyen az szuperhősös vagy éppen olyan, mint amiknek a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban mutat be. Úgy tűnik, minden második héten felbukkan egy újabb hangulatos külvárosi thriller a streaming platformokon, ami megcsalt háziasszonyokról, eltűnt gyerekekről és meggyilkolt szomszédokról szól – vagyis a nagy rejtélyről. (Ennek legutóbbi példája az Alyssa Milano nevével fémjelzett Arcátlan volt. ) És még ha kifejezetten szeretjük is a Harlan Coben regényeit és az ebből készült adaptációkat például, Will Ferrell és Kristen Bell joggal gondolta úgy, hogy a késő esti anyás-misztikus thrillerek végtelen sora megérett arra, hogy leromboljuk őket. Azon kívül, hogy az újságírók teljesen megőrülnek tőle, a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban címe nyilvánvalóan eleve gúnyt űz az olyan filmekből, mint A nő az ablakban (ami maga is egy Hátsó ablak hommage), vagy bármely más hasonló thriller, például A lány a vonaton.
Nem tűnik szimpatikusnak, de Anna még mindig inkább vele töltené az időt, mint Ethan apjával, akiről nem tudni, miért kellett otthagynia a bostoni állását, de annyi biztos, hogy folyamatosan ordibál a családjával. A felesége, Jane szolidan boldogtalannak, de legalább kedvesnek tűnik, amikor egyik este átjön borozni Annához. Másnap a hősnő az ablakból kifigyeli, ahogy Jane-t valaki hasba szúrja a konyhában. Ez az alaphelyzete az A. J. Finn álnevet használó Daniel Mallory azonos című, 2018-ban kiadott bestsellerének, amiből a film készült. A regény a 2010-es évek nagy sikert aratott, megbízhatatlan női elbeszélő-főhőst mozgató thrillerjei közé tartozik, Gillian Flynn Holtodiglan ja és Paula Hawkins A lány a vonaton ja mellett. Egy másik cikk témája lehetne, minek köszönhetik a népszerűségüket ezek a könyvek – köze lehet a női olvasók arányának további növekedéséhez, az újra megélénkülő feminista párbeszédhez és a bántalmazó kapcsolatok nyilvános kibeszéléséhez is –, de annyi biztos, hogy Mallory rendkívül tudatosan, ismert irodalmi és filmes előképekre támaszkodva, a könnyű olvashatóságot szem előtt tartva írta meg a Nő az ablakban t. Munkája eleve forgatókönyvszerű, mintha írás közben a siker esetén borítékolható filmadaptáció lebegett volna a szeme előtt.
Épkézláb pszichothrillert készíteni nem könnyű. Láttuk ezt a tavaly májusban bemutatott Nő az ablakban esetében is, amelynek főszerepére Amy Adamset nyerték meg. A Netflix filmje azonban csúnyán alulteljesített – a megidézni kívánt, Alfred Hitchcock-féle Hátsó ablak szintjét még csak megközelíteni sem tudta. A történet főszereplője egy Anna Fox nevű elvált pszichológus, aki agorafóbiától szenved, azaz képtelen elhagyni a házát. Sokat iszik, gyógyszert szed, emiatt folyton képzelődik, és már nem tudja eldönteni, mi a valóság. Hasonló műfajban mozgott mostanában A kukkolók (The Voyeurs) című film az Amazon Prime-on. Ebben egy dögös pár, a Sydney Sweeney által játszott Pippa és a fiúja, Thomas (Justice Smith) kezdtek a szembeszomszéd után leskelődni, akinek a lakásába pont beláttak, így szemérmetlenül kukkolhatták, ahogy a fickó egymás után szeretgette meg a hozzá betévedő női modelleket. A Netflix új sorozata mintha ennek a két filmnek a keveréke lenne, de igazából műfajparódia, a hitchcocki pszichothrillereknek szól be egy nagyot.
Értékelés: 12 szavazatból A bort, gyógyszereket és rakott ételeket élénk képzelőerővel keverő Anna jóképű szomszédja megszállottjává válik, aztán egy gyilkosság szemtanúja lesz. Vagy mégsem? Stáblista: Kapcsolódó cikkek: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem akarom bűnbakká tenni az írót ( Tracy Letts), sem az alapul szolgáló bestsellert, amit A. J. Finn írt, mégis nehéz másra mutogatni, mikor a rendezés, a fényképezés, a színészi játék mind-mind kiváló. Joe Wright az irodalmi adaptációkban találta meg a múzsáját ( Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés, Anna Karenina), rendezése ezúttal is látványos és fantáziadús, amit lehet, azt kihozza abból az egy helyszínből, ahol a cselekmény játszódik. Remekül kiegészíti őt Bruno Delbonnel operatőr, akinek öröm nézni a kompozícióit, és azt, ahogy a fénnyel bánik. A színészi gárda élvonalbeli, szerepeltetésük ezért pazarlásnak tűnik, annyira nem kezdenek velük semmit. Ehhez képest mindenki komolyan veszi a feladatát. Amy Adams most is remek, minden idegszálával igyekszik mélyebbé tenni az amúgy felszínes karaktert. Mellette olyan veteránok tűnnek fel, mint Julianne Moore vagy Jennifer Jason Leigh, de olyan jelentéktelen szerepekben, hogy esélyük sincs kibontakozni. Akit viszont végképp elpazaroltak, az a szintén mindig nagyszerű Gary Oldman, akinek épp Wright legutóbbi filmje, A legsötétebb óra ( Darkest Hour) szerezte meg első és egyetlen Oscar-díját Winston Churchill eljátszásáért.
A császárné ügyelt arra, hogy az államügyektől távol tartsa férjét, amikor egyszer mégis felszólalt a koronatanácsban, az egyébként fülig szerelmes Mária Terézia durván ráförmedt: ne foglalkozzon olyan ügyekkel, amikhez nem ért. Hiába azonban a császári papa minden törekvése, hiába a Pragmatica Sanctio, az osztrák főurak nem nézték jó szemmel azt, hogy asszony üljön a Habsburgok (összes) trónján, a szomszédos államok pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy a zavaros trónviszályok közepette lecsapjanak az országra, és megszerezzenek belőle néhány tartományt. Így a főhercegnő uralkodását háborúskodással kezdte, és valószínűleg rövidnek bizonyult volna pályafutása, ha a magyar nemesség nem dönt úgy, hogy elfogadja Mária Teréziát királynőül, és csapataival meg nem védelmezi az osztrák birodalmat. Trónra lépését követően sem Franciaország, sem Spanyolország és a bajor választófejedelem nem ismerték el Mária Terézia jogait. II. Frigyes porosz király Sziléziába történő bevonulásával megindult az osztrák örökösödési háború, amely csak nyolc évvel később ért véget.
Hozzátette: "A királynő soha nem feledte el, hogy trónigényét és trónjának megtartását egy olyan társadalmi szerződés alapozta meg, amely a magyar rendek és az uralkodó viszonyának újraszabályozását jelentette. A magyar rendek ezt be is tartatták az uralkodóval, amiben közrejátszott az az elemi erejű felkelés, amely a Rákóczi szabadságharcban nyilvánult meg. Mária Terézia az udvar és a magyar rendek közti kényes egyensúlyt női érzékenységgel, a kompromisszumok finom hálójával biztosította. Nagyon jól értette, hogy Magyarországot csak a saját törvényei szerint lehet kormányozni, semmiképpen sem úgy, mint más tartományokat. A kompromisszum eredményeként Magyarország ledolgozhatta évszázados hátrányát, a Habsburg birodalom pedig elkerülhette, hogy Franciaország sorsára jusson. " Ezt a politikát szolgálta a királynő kitüntetési stratégiája, amelyről Kökényesi Zsolt történész előadásából megtudhattuk: Mária Terézia jóval bőkezűbben adományozta a főnemesi, nemesi rangot, a kamarási címet, az Aranygyapjas Rendet és az általa alapított Szent István Rendet a magyarországi uraknak, mint a többi tartomány előkelőinek.
Mária Terézia főhercegnő Maria Theresia Elisabeth Philippine Luise Josepha Johanna von Österreich Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai-ház Született 1762. március 20. [1] Schönbrunn Elhunyt 1770. január 23. (7 évesen) Schönbrunn Nyughelye Császári kripta Édesapja II. József német-római császár Édesanyja Izabella Bourbon–parmai hercegnő A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Terézia főhercegnő témájú médiaállományokat. Maria Theresia Elisabeth Philippine Luise Josepha Johanna ( 1762. március 20., Bécs ─ 1770. január 23., Bécs) Habsburg főhercegnő, II. József német-római császár egyetlen gyermeke. Rövid élete [ szerkesztés] Mária Terézia főhercegnő (balra) Mária Karolina és Mária Antónia főhercegnőkkel és Miksa főherceggel Mária Terézia 1762 -ben született I. Ferenc német-római császár és Mária Terézia magyar és cseh királynő, osztrák főhercegnő legidősebb fia, József főherceg és Parmai Izabella hercegnő egyetlen gyermekeként. Egyéves korában veszítette el édesanyját. 1764 -ben nagyapja, I. Ferenc meghalt és az ifjú főhercegnő apja, II.
("Életünket és vérünket királyunkért! ") A belügyek tekintetében Mária Terézia sohasem felejtette el a magyaroknak, hogy a végveszélyben kiálltak mellette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végig harmonikus lett volna a kapcsolat a magyar rendekkel. Maga a királynő személyében nem nevezhető a felvilágosodás hívének, de miniszterei és tanácsadói között sok újító gondolkodású államférfit találunk, akik segítségével az ideális kormányzási formát szerette volna megtalálni. A közigazgatási és a pénzügyek egyesítése Haugwitz reformjai révén azonban nem bizonyult sikeresnek, így rövid időn belül visszatért a hagyományos igazgatási forma. (... ) Mária Terézia hosszú uralkodása lassú, de megalapozott fejlődést hozott országai számára. Amikor 1780. november 29-én örökre lehunyta szemeit, mégsem lehetett maradéktalanul boldog, mivel ismerte fia, és utóda, II. József türelmetlen természetét. Azt azonban nem sejthette, hogy alig egy évtizednyi uralkodása alatt József alapjaiban rengeti meg a Habsburg Monarchiát.
ügyeibe való önkényes beavatkozás és az Egyh. fölött való gyámkodás bélyegét viselték magukon, s sok tekintetben a →jozefinizmus útját egyengették. Különös módon ebben az irányban hatott az is, hogy ~ XIII. Kelemen p. (ur. 1758-69) engedélyével 1758: fölvette az apostoli király c-et. Ezután ~ az egyh. javadalmakat p. engedély nélkül megadóztatta, számadást követelt a főpapoktól, meghatározta, hogy mennyit kötelesek a lelkészi pénztárba és az új ppségek javára fizetni; az egyh. alapokat állami felügyelet alá helyezte, fölújította és gyakorolta a →királyi tetszvényjog ot, csökkentette a körmenetek, búcsújárások, kötelező ünnepek számát, megszüntette az egyh-ak menedékjogát, maximálta a szerz-ek létszámát, s kimondotta, hogy szerz-es növ-ek 24 é. koruk előtt nem tehetnek ünn. fogadalmat. - Hibái ellenére ~ a 18. sz. nagy uralkodóinak egyike. Érdeklődésének és tevékenységének sokoldalúságával, erkölcseinek tisztaságával és családi életének bensőségességével messze föléje emelkedett kora valamennyi királyasszonyának.