Amikor megöleltem, azt súgta a fülembe: 'Köszönöm, de miért? Hiszen nem tettem semmi különöset! ' Hát most, ennyi idő elteltével válaszolok: dehogy nem tettél különöset, Sándor, dehogy nem! Az ismeretlenségből érkeztél, hogy legnehezebb utad közben tanítsál minket. Tanítsál arra, hogy a létező legnagyobb fájdalomban is meg lehet őrizni a méltóságot, s tanítottál arra, hogy a szeretet legyőzheti a féktelen gyűlöletet. Akik elvették Tőled Bencét, a féktelen gyűlöletben éltek, miközben csöndes válaszod Emberóriássá emelt Téged. Nehéz volt az utad. A legnehezebb. S Te méltón mentél végig rajta. Az út végén pedig ott áll Bence kinyújtott karjaival, hogy miután itt, a földi létben elengedted Lillát, átölelhesd Őt. Most, hogy már örökre együtt lehettek! Isten Veled, Sándor, Isten Veled, EMBERÓRIÁS! Vujity Tvrtko" Nyugodjék békében! Vujity Tvrtkót kirúgták a TV2-től – a rajongói teljesen kiakadtak. Forrás: Facebook, Blikk
És mégis… Sándorra is nagy hatást gyakoroltak ezek a gondolatok, így küzdelmét sosem a gyilkosokkal, hanem mélyen legbelül, saját magával vívta. Ezért beszéltünk minden egyes tárgyalás előtt és után, ezért feledkeztünk bele az éjszakába az ítélethirdetés napján. 'Harcolok, hogy meggyógyuljak, hogy tovább ölelhessek és sokáig szerethessek. Ám, ha nem sikerül és mennem kell, akkor megtérek Istenhez és együtt leszek Bencussal! ' – mondta Sándor, amikor kiderült súlyos betegsége. Január volt, jéghideg januári reggel. Sándor hívott, ekkor már nagybetegen. Tudtam, hogy belekezdett a nagy útba, a gyógyulás útjába és egy másikba is. Imádott Lányával, Lillával járták az országot. 'Megyek, amíg menni tudok... ' – mesélte. Azon a reggelen Sándor azt mondta, szeretne eljönni egy előadásomra. Soha olyan hevesen nem vert még a szívem. Meghalt a meggyilkolt kisfiú, Szita Bence nevelőapja – Vujity Tvrtko közölte | Kimondott Igazságok. Küldtem volna kocsit vagy mentőt vagy bármit, mert tudtam, életem egyik legfontosabb vendége lesz ott a színházteremben, aznap este, Szombathelyen. 'Ne küldj semmit, én, ez az én utam! '
A munkatársak között volt, aki a biztonság reményében Magyarországra menekült, s volt olyan is, aki nem jutott be a munkahelyére. Egy pincében, a zongora alatt aludtam. Ott kért meg Karcsi, hogy olvassak magyarul, legyek a helyi rádió műsorvezetője. És nekikezdtünk... Józsi, az operaénekes; Iván, a villanyszerelő; Mária az óvónő és én, az amatőr gyerek. No meg Karcsi, közülünk az egyetlen, aki látott már belülről rádiót. Normális körülmények között sosem lett volna ilyen rádiós csapat, a háború mégis családdá formált minket. Ha amatőr módon is, de csináltuk, szívvel és lélekkel. Akkor értettem meg, hogy mit jelent egy háborús veszélyben a magyar embereknek a magyar szó. Én voltam a hírolvasó és a kívánságműsor vezetője. Beolvastam a halottak számát és azt, hogy hol lehet vért adni és kenyeret kapni, majd zenéket küldünk a betelefonálók rokonainak. Biztonsági okokból sok esetben nem mondhattuk el a konkrét személyek nevét, mert sokan laktak a szabadcsapatok által megszállt részeken. Így született meg a "Kikerics üzeni pacsirtának, hogy jól vannak, túlélték a tegnapi bombázást és megpróbálnak újra átjutni a határon... "- kezdetű üzenet, amelyet egy magyar népdal követett.
Tényleg a tűszúrás volt a legszörnyűbb része a kivizsgálásnak? – Be kell vallanom, még akkor is, ha ezzel kicsit lerombolom a "bátor" riporter képét, hogy rettegek a tűtől. De leküzdöttem, amiért kaptam is az orvosoktól egy egyébként óvodásoknak készített oklevelet. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs kellemetlen vizsgálat, de az egészségünk szerintem megér ennyit. Vujity Tvrtkó 3 kérdés 3 válasz riporter ATV Sváby András
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Keith William James címerének caladrius sisakdísze (2006) a kanadai heraldikából Caladrius az Aberdeeni bestiáriumban Képzeletbeli lény. A római motológiában hófehér madár, mely a királyok házában él. Ritka madárnak tartják, melynek a testén egyetlen fekete folt sincs. Ezért talán a galamb lkehet az előképe vagy pedig valamilyen vízi madár, mint a daru, esetleg a lile. A hiedelem szerint nem néz rá egyetlen olyan betegre sem, aki nem fog teljesen felgyógyulni. Heraldikai lexikon/Caladrius – Wikikönyvek. Képes a betegséget magába szívni majd elrepülni vele, majd magából kivetni, amivel önmagát és a beteg embert is meggyógyítja. A görög mitológiában dhalion volt a neve. Jézus jelképének is tartották, aminek a megkeresztelése megváltotta az emberiséget a bűntől. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki, ezért az angol heraldikában általában az orovosok címerében fordul elő.
Már olyan fekete, hogy majdnem megvakulok belé. A feketeség pedig egyre nő, dagad, betölti a szobát, elönti a mezőket, és felcsapva az égre kioltja a csillagokat is. Két szemgolyója két fekete nap, és a fényétől már magát sem látom... Látja a szememet? - A szemembe néz. - És most? - Ne nézzen reám. - Miért? - Valami félelem fog el, ha arra gondolok, hogy mindig ide néz. Olyan különös. Mintha álomban látnám. Azt hiszem, én is elalszom, mint az idefehérlő kép a falon. - A maga ajka meg olyan, mint a csecsemőé. Fájdalmasan elpityerdül, de mégis mosolyog. - Most mezőn sétálunk mind a ketten, viharos napfényben, kacagó szájjal. Egy piros csónakon ringunk a tengeren, valahol Norvégia körül. - Egy bölcsőt látok és egy koporsót. Az élet egy pillanatra szétlebbentette függönyeit. Kokain és prostik, avagy Trump embereinek még mindig fekete folt az internet működése : HunNews. - Milyen szomorú az arca. Mintha egy halott fölé hajolna, és nem bírna sírni... - Nagyon boldog vagyok. A vendég, akit várunk, el fog jönni. - Én is úgy érzem, hogy már útban van. - Már nem is vagyunk egyedül, mintha hárman lennénk a szobában.
- Valaki áll a küszöbön, de még nem mer bekopogtatni. - Ki van a küszöbön? - Én egy leányt látok, aki fehér tömjénfüstben, nászi ruhában virágok közt némán halad előre. - Egy fiú jön, aki sápadt a vágytól és az éjszakától. Egy szerelmes fiú, aki olyan szomorú és boldog, mint maga a Szerelem. - A Szerelem jön ide halk lábakon, tüzes, fekete szemekkel, puha, forró kézzel. Most suhan be az ajtón, és fejünkre teszi kezét, leül közénk szelíden és búsan az üres székre. Ó, jaj, hogy csak most tudtuk meg, ki állt a küszöbön, ó, jaj, hogy csak most értjük, ki remegett szavainkban, kicsoda volt az ismeretlen vendég! Ó, jaj, mi vakok! Mi boldogtalanok! Mi boldogok! - Hallja a Szerelem kacagását, hallja, mily édes-szomorúan nevetgél az éjszakában? - Hallom... érzem... Itt van. Fekete folt a fogon z. Megérkezett.