Aranytól dicsőítő üdvözlő-verset kívántak, ő azonban betegségére hivatkozva elhárította a lehetőséget, de később megírta A walesi bárdokat. Ez a vers a magyar emberekben a remény ébrentartását szolgálta, mely az 1848–49-es szabadságharc bukása és az azt követő időszakban történt megtorlások miatt elveszettnek látszott. Sokan a szabadságharc leverése után kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A walesi bárdok (Hungarian) Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A walesi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Wales: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány.
[6] [7] Csordás Dániel, fiatal magyar grafikus a klasszikus magyar költeményből modern képregényt készített. [8] Karl Jenkins (walesi zeneszerző) Zollman fordítását felhasználva kantátákat írt 2011 -ben. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ A walesi bárdok kézirata (magyar nyelven). MTA KIK. (Hozzáférés: 2017. március 15. ) ↑ A 2000-es évek közepén Milbacher Róbert rekonstruálta A walesi bárdok keletkezésének körülményeit, és ennek kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy a balladát Arany János 1861 körül írhatta vagy legalábbis fejezhette be, részben Széchenyi István Ein Blick című pamfletjének hatására, részben pedig azért, mert megtudta, hogy egy másik költő, Tóth Endre Ötszáz gael dalnok címmel ugyancsak megírta a walesi bárdok történetét. A walesi bárdok A walesi bárdok kézirata Szerző Arany János Megírásának időpontja 1857. június után [1] vagy 1861 körül Nyelv magyar Műfaj ballada A Wikimédia Commons tartalmaz A walesi bárdok témájú médiaállományokat. A walesi bárdok Arany János 1857 júniusában elkezdett és valószínűleg 1861 körül [2] [3] befejezett, majd 1863-ban publikált történelmi balladája.
Csak 1857-ben határozta el, hogy megtekinti a "néma tartományt". Hivatalnokai felkérték a magyar költõket, hogy az uralkodót versben köszöntsék. Arany János elhárította a megrendelést. Helyette megírta a zsarnok elleni tiltakozás versét, A walesi bárdok at. A vers csak 1863-ban jelent meg. A közönség megértette: a középkori angol monda a magyar költõ tiltakozását fejezi ki burkoltan. Arany általában tartózkodott a politikától. E mûve azonban politikai versként is a legjelentõsebb a maga korában. A költemény mûfaja ballada. A ballada egyesíti a párbeszédes dráma, az énekelhetõ líra és a cselekményes elbeszélõ költemény tulajdonságait. Egy régi meghatározás szerint: "tragédia — dalban elbeszélve". Mivel a mû nem a nép ajkán született, hanem ismert költõtõl származik, a költeményt a mûballadák hoz soroljuk. Három egységre bontható a ballada cselekménye. 1. Az angol király megszemléli új tartományát, a leigázott Wales-et (velsz). A három bárd [ szerkesztés] Az énekesek jelleme színrelépésükkor azonnal megmutatkozik.
Walest katonai erővel meghódítja, a megmaradt őslakók behódolnak neki, de a lelkükben gyűlölik az idegent ("Orcáikon, mint félelem, /Sápadt el a harag. "). Edward dühöngve tör ki, amikor észreveszi a rettegést és az ellenszenvet a walesi urak arcán. A király tombol, amikor a bárdok szembeszállnak vele. Erőszakossága révén úgy véli, hogy a sértéseket, amiket az énekesek mondtak a szemébe, csak vérrel moshatja le. Bűneinek súlyát nem bírja elviselni, féktelen, meggondolatlan parancsa következményeitől lélekben összeroppan, a bárdok - általa folyamatosan hallott - énekétől megőrül. Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak! hitvány ebek! Hol van, ki zengje tetteim — Elõ egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak, Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. 8 Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. 9 — Ajtó megõl fehér galamb, 10 Õsz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög, Amint húrjába csap.