Veiszer Alinda - Szimpatika 2013. jún. 30.... Júniusi SZIMPATIKA-AKCIÓ. 18. Társaslény... Az akció 2013. június 1-30-ig, illetve a készlet erejéig tart. Az áraink... Mit tegyen a lelkész a jegyesoktatáson, ha a pár nem illik össze? | 24.hu. HRI-Vitalion tabletta. A házastársi, élettársi és elvált családi állapot összefüggései a... bármely szorongásos zavar, depresszió, disztímia, generalizált szorongás, poszttraumás stressz zavar és externalizációs zavar kialakulásának, illetve körükben...
Megmondom, mi a baj. Az, hogy te olyan dolgokra taníttatod a gyermekeidet, amelyek "nemzetközileg eladhatóak". "Megmondom, mi a baj. Az, hogy te olyan dolgokra taníttatod a gyermekeidet, amelyek »nemzetközileg eladhatóak«. Ez az eladható szó olyan különös, nem? Eladható volna, amiben jók vagyunk, amiben örömünket leljük? Eladhatóak volnánk mi magunk a vágyainkkal, az adottságainkkal? Veiszer Alinda máris távozik az ATV-től - Blikk. Felcserélhetjük a hazánkat egy másikra, ahol jobban eladhatjuk magunkat? Alinda, te erre neveled a gyermekeidet? Hogy kaparják ki a gesztenyét maguknak, ha kell a szülőföldjük, a hazájuk elhagyása árán is? (... ) Alinda, soha, senki nem rekeszthetne ki a nemzetből, hogyan is tehetné? Tartok azonban attól, hogy te magadat rekesztetted ki, és még be is jelented egy interjúban, hogy már nem tartozol közénk. "
Akkor, annak az anyagnak a megismerése során alakult ki benne az érzés: "nekem nincs jogom, hogy ítélkezzem, még azzal sem, aki kifejezetten rosszindulatú volt". Amikor Alinda a romániai gyerekkorról kérdezi, és arról, az anyja beszélt-e neki elvekről, tudta-e, hogy egy diktatúrában élnek, többek között elmeséli, hogy bár "egyértelmű volt az ellenállás", amit az anyjától hallott, de "óvatosan kellett erről beszélni, lehettek problémák", ilyen probléma volt például egyszer az, hogy bevittek a színházból kellékpénzt, nyomtatott dollárokat, és valaki feljelentette az anyját, hogy a gyerekeknél dollár van, miközben nem lehetett otthon valutát tartani. A Ceausescu születésnapján és a romániai felszabadulás augusztus 23-i ünnepére rendezett felvonulásokon sem vett részt, az anyja nem engedte, pedig "iszonyatosan szerettem volna részt venni az augusztus 23-i ünnepségeken, mert gyönyörű szép karikákkal kellett volna ilyen mutatványokat csinálni, egyszerre sok gyerek, elképzeltem, hogy az nagyon menő lehet, de anyukám nem engedett".
Az elv mikor esett le? Az, hogy miért nem mehetett el, hogy azért, mert diktatúra van, és nem kell, hogy az ember statiszta legyen a diktatúrában, és egyáltalán, mit érzett a diktatúrából, kérdezi erre Alinda. – Éreztem nyilván a szegénységet, az éhséget... – Effektíve az éhséget? – Persze, hát... – De miért persze? Én nem tudtam, hogy ez nálad egy valódi élmény, hogy éhes vagy. – De nagyon is. Tényleg az volt, hogy kis cetlikre adták a kenyeret, ami nagyon rossz volt, dohos. Szóval ehetetlen volt. Amit meg faluról hoztak, például tejfölt, azt hetente egyszer, és anyám nagyon dühös volt, ha mi azt felzabáltuk, mert annak egy hétig ki kellett tartania. Meg porcióra volt az olaj, egy hónapra egy személynek fél liter. (…) Szóval ki voltunk éhezve. Emlékszem, ha kaptunk Magyarországról egy fél kiló fehér kenyeret, hát előttem van, ahogy csipegetve eszegetjük. (…) – Mikor esett le, hogy ez egy diktatúra, amihez nem engedett anyukád asszisztálni? – Nekem csak '89-ben. Akkor nagyon fura volt, hogy [anya] hirtelen beszél erről, és elmondott egy csomó mindent visszamenőleg is.
Én mindig is kifejezetten konfliktusos voltam, ha valami nem tetszik, azt megmondom az illetőnek, és így tartom korrektnek. Akkor sem leszek óvatosabb, ha a másik fél köztiszteletben álló személy, "fontos" kapcsolatokkal. Egyszer azt mondtad, a férjeddel való kapcsolat végleges. Bátor szavak! Azért rettenetes vitáink is vannak! Ettől még ma is úgy gondolom, ahogyan akkor. Már tíz éve együtt vagyunk a férjemmel, és négy éve össze is házasodtunk. Mindkettőnknek hatalmas biztonságot jelent ez a kapcsolat. Nagyon jókat tudunk beszélgetni, vagy csak úgy együtt lenni, filmet nézni, borozni. Hogyan vigyázol az egészségedre? Nagyon egészséges ember vagyok! Évente egyszer, ha belázasodom – egy napra. Elég hektikusan táplálkozom, de van egy mániám: bevallom, csokoholista vagyok! Régebben kosaraztam, de most nincs időm sportolni. Hogyan ünneplitek a karácsonyt? Nagyon szeretem a karácsonyt, a sokszor giccses kellékekkel együtt. Igazi, testes, sűrű normann fenyőt állítunk. Tradicionális díszeket használunk: nem égőket aggatunk a fára, hanem piros díszeket és szalmafigurákat.
Egyszer majd még jön valaki bátor, egy nálamnál sokkal erősebb, ki nem ijed meg a pletyka-világtól, s téged majd ismét felemel, s mint voltál, te olyan fiatal, bájos, drága leszel…
A Comminge fordítójának. Vettem, Piladesem! Múzsádnak zsengéjét, Tudd meg hát iránta Barátod elméjét. Comminge keservét németűl olvastam, Hogy magyarul nem szól, azon csodálkoztam, Avagy nem lehet-e nyelvünkön jajgatni, Vagy pedig szeretőt szívesen siratni? Mi van szebb a sógor csikorgó nyelvében, Mintsem komám-uram édes beszédében? A régi vad szászok rút erres szavai Sértik füleinket idétlen hangjai. Hidegebb országok durcás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom! hagyjuk el verseit. Szedjük ki közűlök a drága-köveket, S ékesítsük véle, ha lehet, nyelvünket. Ha nap-kelet felől származtak eleink, Apollóhoz közel szebbek hát verseink. Sirassuk meg szabad Gyöngyösi Múzsáját, Hogy most nem írhatta bús Carichliáját. Az akkori hadak félelmes zászlói Mindenütt lobogtak, mint Márs jelt-adói. Szerelmes versek szerelmemnek jatekok. A Nimfák rejteztek kő-sziklák odvában, Gyöngyösit elhagyván murányi várában. De még is olvasván éretlen munkáját, Ha nem szivelnők is magyaros nótáját, Látszik, hogy kóstolt volt Pegazus vizéből, Hogy szeretet érzett Kemény szerelméből.
Echo ez, a szegény Dámont csalogatja, Ki már szeretőjét rég nem találhatja. A fákra leírta okát keservének, Kérvén, hogy tüzével betűi nőnének. Ha Chloris kegyetlen: ide hozd sétálni, Meglátod, hogy tőled nem kíván elválni. Szerelmes versek szerelmemnek filmek. De térjünk, Barátom! vissza Commingére, És a sírban szegzett ritka szerelmére. Lássuk, hogy áztatja könyvekkel hamvait, Halljuk, hogy bocsátja Istenhez szavait: Hogy viszi fájdalmát fényes zsámolyához, És hogy esik vissza koporsó lábához. Tudod, hogy németűl többet nem tanultam: Mint amennyi kevés, arra is szorúltam: Mégis verseidet midőn elolvastam, Ilyen esméretlen szavakra fakadtam.
Valaha bájos, lenge leányka, deli legények kedvese voltál; karcsú és szép zerge-bokádra hét hosszú évszázadon át ódákat zengett a letűnt, messzi poéta-világ. Szép voltál egykor s üde, bájos, de az idő már rajtad is eljár; hajdani arcod bársonya ráncos, s fürge bokád csak sánta veréb; vén vagy már, vén, bár nem akarsz annak látszani még. Játszod a szép, tüzes asszonyt s még úgy kelleted önmagad egyre; de aki néked csókokat adjon, nincs már az a poéta sehol – lám, mindenki kerül, kinevet s más tájakra lohol. Te, aki egykor büszke legények, Byron drága szerelmese voltál, csak rongy vagy már, senki, lenézett, egy rosszhírű nő a neved, s tán még egy kis Kónya Lajos, Kucka se hálna veled. Szerelmes vagyok én... – Wikiforrás. Ők pedig – ó nem kényesek aztán! kis Kossuth-díjért megölelnék tán Lucifert is, az ördögök anyját …. S ha nekik is rossz vagy te, ledér, vajon a csókod, céda leány, mondd, számomra mit ér? …Fáj a szívem, hidd el, nagyon érted, s hozzád én hittel lehajolnék, bármilyen rossz vagy, céda, lenézett, jaj, de erőm már nincs, se hitem, hogy aki rossz, olyan árva, bukott, azt az egekbe vigyem.
Illei Torquatus szép fordításában Megmutatta, hogy van ész magyar agyában, És hogy nem kell élni kölcsönözött szókkal; Igaz, hogy sok helyen magyar erőszakkal, És az értelemtől olykor elcseppenvén A papokkal útaz sebesen ügetvén. Mondják, hogy Orczynak titkos szekrényében A Múzsák rejtettek kincset szegletében. A vitézi versek ösvénye nehezebb, S a szók méltósága sokkal szükségesebb. Itt a folyó-vizek távúl büszkélkedvén, S mások mélységével titkon nevekedvén, Lassan hömpölygetik arany-fövenyeket, Vagy pedig zúgással forgatják köveket. Szerelmes vers az Istenhegyen – Wikiforrás. A szónak ereje változik ellenben, És szerelmet jelent minden e versekben. A kis patakocskák lassú suttogással, Hol nyögnek, hol pedig vagynak sóhajtással, Hol pedig föld alá rejtezvén hallgatnak. Itt már a Nimfák is örömest múlatnak, És olykor öblökben rekesztvén vizeket, E gyönyörű szűzek itt mossák testeket. A titkos mirtus-fák ott körül bénőnek, E magános helyre pásztorok sem jőnek. A szerelem anyja magának szentelte, Tiszta szeretetét Dámon ott nevelte, Tovább az erdőnek árnyékos völgyében Ki felel oly bátran mások személyében?
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Süldő diák koromban történt: Szerelmes lettem, de nagyon. Egy egészséges, kis leányka Volt az én földi angyalom. Szerelmemet versekbe sírtam, Átadtam néki, amit írtam S ezt mind szivesen, keggyel vette ő ─ Lévén az apja sajtkereskedő. Magyar vers-írásra való ösztönzés – Wikiforrás. Meguntam később verset írni, Szerelmem is lett józanabb, Rájöttem, hogy a versirásnál Többet ér egy pár jó falat. Őnáluk sokszor uzsonnáztam, Amíg ─ végül ─ magam lejártam: Szakított vélem, észrevette ő, Hogy szerelmem csak azért tart még, Mert kedves apja sajtkereskedő.