A Duna menti falvakban, ahol valamikor vízimalmok működtek, a molnárok különösen vigyázták András napját. "András, hazaláss", szólt a figyelmeztetés, ami azt jelentette, hogy a közelgő fagy elől ekkor már ki kellett vontatni az úszómalmokat a Duna-parthoz, a biztos révbe. Az András-nap fordulat a naptárban. Az utána következő vasárnap már az egyházi év kezdete, azaz advent első vasárnapja. Advent azt jelenti: úrjövet, s a latin 'adventus' szóból származik. Magyar jeles napok ingyen. Katolikus falvakban az advent péntekje szigorú böjtnek számított, húsételt, zsíros ételt egyáltalán nem fogyasztottak. A hívek vasárnap kivételével minden reggel hajnali misére, rorátéra mentek. (Forrás: Marczell Béla: Csallóközi néphagyományok. Népszokások és hiedelmek. Családi Könyvklub, 2011. )
ELŐSZÓ (... ) A vajdasági magyarság jeles napjai: ■ a magyar kultúra napja (január 22. ), ■ az anyanyelvi világnap (február 21. ), ■ a magyar sajtó napja (március 15. ), ■ a vajdasági magyar könyv és olvasás napja (március 29. ), ■ a magyar költészet napja (április 11. ), ■ a táncművészet világnapja (április 29. ), ■ az Európa-nap – az Európai Unió ünnepe (május 9. ), ■ a vajdasági magyar irodalom napja (július 27. ), ■ a magyar dráma napja (szeptember 21. ), ■ a vajdasági magyar mozgókép napja (október 13. ), ■ a délvidéki magyar színjátszás napja (október 29. ), ■ a magyar tudomány napja (november 3. ), ■ a magyar közoktatás napja (november 22. ) és ■ a kisebbségek világnapja (december 18. ). A délvidéki magyarság jelentős dátumai közé tartozik, habár nem számít hivatalos ünnepnek, október 21-e, a Magyar Tanszék napja is. Jeles napok november, népszokások, hagyományok ⋆ Jeles napok. Sinkó Ervin, költő, író, irodalomtörténész, tanulmányíró, pedagógus 1959. október 21-én tartotta meg székfoglaló előadását az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Szabadság téri épületében, és ugyanezen a napon kezdte meg munkáját a Magyar Tanszék az akkor már öt éve megalakult Bölcsészettudományi Kar kötelékében.
Ezúttal nemzetőri egyenruháját viselte. Ami magyarázatát találhatta abban, hogy a katonák nem szívesen néztek a közöttük őgyelgő polgári öltözetre. Azt tartották, hogy aki ilyenkor kardot nem visel, az mind pipogya ember. – Holnap reggel tehát döntő ostromra megyünk – monda Ödön Richárdnak. – Tudom, bátya. Éjfélkor áltámadás, hajnalban ostrom. – Jól jár az órád? – kérdé Ödön. – Nem nézegetem én azt – felelt félvállról Richárd –, majd mikor az ágyúszó jelt ád, akkor tudom, hogy kezdődik a tánc. – Nem jól tudod; az első ágyúszó előtt fél órával meg kell indulni az önkénytes csapatoknak, amik a III-ik hadtestből a nagy köröndöt, s a II-ik hadtestből a várkertet fogják megrohanni. Azért nagyon jó lesz, ha az órádat az enyimhez igazítod, ami a főparancsnokság órája szerint jár. – Hát jól van, öreg. Azt is megteszem. Magyar jeles napok tv. Lehetett is az valaha! Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját haderejével, kilenc oldalrul rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát, diadallal, dicsőséggel!
Megjegyzem ennek még irodalma is van. Ejnye-bejnye Thomas Mann, nem kellett volna olyan jól megírni azt a felháborító Tonio Krögert, ugye? A hangsúly itt azonban azon van, hogy egyszer csak eldönti mindenki magának" hogy akkor ő a lányokhoz vonzódik, vagy a fiúkhoz, sőt akár egyetlen emberrel éli szexuális élét, vagy többel. Az egyedül fontos ebben az egészben, hogy amennyiben a partner felnőtt, döntésképes, és így szabad elhatározásból beleegyezik a társulásba, akkor nincs itt semmi csodálatos, a dolog nem tartozik a társuló feleken kívül senkire. Kislányokat, fiatal nőket megerőszakolni az uszodában (vagy bárhol) éppen azért cinkes, mert ott az áldozat nem repesett az örömtől, amikor gyorsan illanó szerelmével közelített a böszme bácsi. Hasonló okokból nem valami keresztényi, ha kisfiúkat környékeznek meg a papbácsik például. Tehát a hipotézis az, hogy az egészséges szexualitás két felnőtt ember, szabad elhatározásából történik, ami nem tartozik senki másra, csak a társuló felekre. Aki ebbe belepofázik a pletyka, a kukkolás, a bulvár meglehetősen alpári és primitív szintjén mozog.
zenész-e, szomjasak-e. Ez azonban csakis olyankor következik be, amikor — más szabályok működéséből adódóan — a van(nak) igealak kötelezően törlődött. Például a Zenész a fia; Az állatok szomjasak mondatok "mögöttes" alakja, ahol az ige még a helyén van: Zenész [van] a fia; Az állatok szomjasak [vannak]. Az -e szócska itt is az igéhez kapcsolódik, szabályszerűen, és láthatóan nem tud arról, hogy közben maga a van, vannak a zárójelen belül törlődött s így ő az előző szóhoz kénytelen tapadni: Zenész [van]-e a fia? (azaz Zenész[]-e a fia? ); Az állatok szomjasak [vannak]-e? (azaz Az állatok szomjasak[]-e? ). Idáig nincs különbség a sztandard és a szubsztandard nyelvhasználat szabályai között. Most jön a különbség. Ha az ige előtt igekötő (meg, szét, föl…) vagy a nem tagadószó áll, ezek ugyebár a magyarban mindig hangsúlyosak. (Ezeket nagybetűvel fogom írni, az ige után pedig "]" jelet teszek. ) A sztandard nyelvhasználat az -e elemet itt is makacsul az ige után teszi: Érdeklődöm, hogy MEGjavították]-e a gépet.
Új videót tett közzé Bödőcs Tibor, méghozzá Ruszkik, haza, család címmel, mely egy március 25-i szereplésének részlete. Ebben reagál az elmúlt hetek eseményeire a közéletben, így természetesen az orosz-ukrán háborúra, és arra, hogy az addig folyton harci lázban égő magyar kormány hirtelen a béke legnagyobb híve lett, amikor fegyverszállítmányokról lett szó. Szóba került a Békemenet, és az első sorban menetelő Gáspár Győző is, aki szerinte "felfelé lógott ki szellemileg a Békemenet első sorából", és akiről Bödőcs azt mondta: Nem tudom, kinek tartozhat, de nem lehet kevés az, ha odarángatták szerencsétlent. De kapott a következetesen csak "A Kicsiként" emlegetett Orbán mellett az ellenzék is: Gyurcsány Ferenc, akiről az előválasztás döntötte el, hogy nem lesz first lady, Márki-Zay Péter pedig elszabadult hajóágyúként mindig csak elnézést kér a durvább kijelentései miatt. Aztán arra jutott, ha csak Gattyán György, a "digitális strici" nem nyeri meg a választásokat, akkor folytatódik tovább a műsor, mely már tizenkét éve megy, és amelyben Orbán "a kangörcsös TSZ-elnököt" alakítja.
Ahaha! Itt jobb ott nem, ami lent az fent Na ebbő 96949 Belga: Ovi Egy, két, egy-két-há'-négy Refr. : Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek Reggel hét, ébredek Apu kelteget úgyhogy jobb, ha máris kelek! Benyomok egy kiflit a számba 86889 Belga: Fehérlófia - 2. rész Leérkezett hát Fehérlófia az Alvilágba, Alig ment kettőt, nézett hátra, Ott állt a Kapanyányimonyók háza, Benne a Monyók tükör előtt, Szakállat kefélt, olajozott, Kását főzö 66089 Belga: Egy-két-há (cenzúrázott verzió) Ha hiányzott a Gólemről a lakáskassza, most itt van és az állam megadóztatja. A-pukádnak a tejfölös kis naptára, eltűnt mint az anyád bicskája. Egyszer rárontottam a módszertanárra. J 65388 Belga: Kalauz II Jó, Jó, Jó, szevasz, szevasz, szevasz Brékó brékó A központ beszél, a forgalomirányító Lököm az infót a mixpult mögül, kibaszottul fontos munka az enyém Jobb lesz, ha nem kötsz b 65322 Belga: Mit parodizálsz? é yo Tokyo, pénz nem számít figyelj, jön a paródiás szám, pénz nem számít figye, hegyezz ide Még5, érted, ami mondok?
Például igekötő-e az oda az odamentek-ben, és ha igen, az-e az ott az ott vannak-ban? A sztandard helyesírás az előbbit annak elemzi (ezért egybeírja az igével: odamentek), a másodikat nem, ezért külön írja (ott vannak). A szubsztandard beszélők azonban más elemeket minősíthetnek igekötőnek, s így — saját szabályukat követve — utánuk is odatapasztják az -e szócskát: Nem tudom, ott-e vannak. Jó-e volt az ebéd? A sztandard nyelvhasználatban alkalmazott -e elhelyezési mechanizmus — vagyis hogy ha törik, ha szakad, az ige után jön — az akadémiai nyelvtan szavaival élve "annyira egyedi a magyarban", hogy kilóg a szabályok sorából. Erre a nyelvre általában nem az a jellemző, hogy a hangsúlytalan simulóelemek az ige után jönnek, hanem hamarabb, a hangsúlyos elemhez, az úgynevezett fókuszhoz szeretnek tapadni, lásd föl is jöttek, nem is volt. (Egy némileg hasonló kivétel a "megengedő is ", mely a konzervatív stílusban ugyancsak az ige után kerül, legyen az bármilyen messze a fókusztól: Ha fölvettek volna] is a Sorbonne-ra…).
De most komolyan! Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy a szerzők azért kicsit homofóbok. Mert soroljam a rengeteg kivételt? A szőrös Zoliról és a csinosmosolygós Lottiról? Ők ugyanis nem kivételek, hanem ők maguk a szabály. Bizony, a homoszexualitást épp olyan sokfélén lehet ki- és megélni, ahogy a heteroszexualitást. Szóval tényleg mi a frásznak kellett ezt kutatni? És ha már kutatták, akkor miért így? Mit ad ez nekünk? Mire megyünk vele? Mit kezdjek vele szülőként, felnőttként, pszichológusként, bárkiként? És nem arról van szó, hogy ne hinném el azt, hogy a homoszexualitás hormonális vagy akár genetikai szinten meghatározott (bár tanulmányok egyiket sem igazolják). De adjuk már meg azt a szabadságot mindenkinek, hogy ezt hormonális hatást szabadon megélhesse! Ez nem azt jelenti, hogy mégis egyéni döntés lenne a homoszexualitás, hanem pusztán azt, hogy attól, hogy valakire jellemzőek bizonyos, akár hormon-szintű homoszexuális jegyek, még nem biztos, hogy az lesz. Vagy akkor most mégis higgyek a sztereotípiáknak?