Miiiit csinálsz? / Tóbiás? Miiiit csinálsz? / Csinálom a csizmám csizmám csizmám / Csinálom a csizmám csizmám csizmám. Üsd vágd, nem apád, üsd vágd nem apád / Hát a nénéd él e még, hát a foga ép-e még / Rád-e rád-e rád-e vicsorítja még? / Üsd vágd, nem apád, üsd a labanc derekát / Addig üsd mig, addig üsd mig, addig üsd mig egyet látsz! Csont-Hús / Krumpli-Héja / Bam-busz / Makkaroni-Spagetti Borivás / Dinnyeevés / Eso 1 ujjal, / 2 ujjal, / 3 ujjal, / 4 ujjal Wom pa wom pa-yah! Wom pa wom pa-yah! / Burrawonga burrawonga wongadatta wongadatta / Burrawonga burrawonga wongadatta wongadatta / Toe-toe! toe-toe! -yah! Toe-toe! Csábításból jeles, randijáték lányoknak!. -yah! / Yo-yo! Yah yah yah! Yo-yo! Yah yah yah / Burrawonga burrawonga wondadatta wongadatta Burrawonga burrawonga wongadatta wongadatta / Burrawonga wongadatta burrawonga wongadatta / Yah! (orditás) Motorbiciklizés / Indítás: Makkaroni Makkaroni / Sebességváltás: Laszagna Laszagna / Kipukkadt gumi: Spagetti spagetti / Felfújni a gumit: saaaaajt, saaaaajt / Dudálás: nyoki nyoki / Ütközés: PIZZA Hej rego rejtem, rego rego rejtem (2-3 szor) / Tyu ott a német!
A csacsacsa, golcha-cha-chá vagy chachachá latin-amerikai versenytánc. Az afrokubán zene fejlődéséből alakult ki és a mambóhoz hasonlóan először csak zenei forma volt. Mesterségesen alkotott tánc, a rumba és a mambó ötvözete. Úgy keletkezett a mambó-csacsacsa, hogy 1953 -ban Enrique Jorrin lassabban kezdte játszani a mambót. New Yorkban a Broadway -n a Palládiumot tekintik a tánc szülőhelyének. Először Észak-Amerikában indult hódító útjára a tánc, ahol 1954 -től a legkedveltebb divattánc lett. A többi latin-amerikai tánchoz hasonlóan 1961 -ben vették fel a versenytáncok közé. Csa csa csa magyar film. Azóta is a latin versenyek egyik kedvelt tánca. A tánc csacsa, cha-cha vagy chacha néven is ismeretes. A csacsacsának három fajtája lehet, attól függően, hogy hol helyezkednek el benne a sasszék ("Chasse"-k). A tánctermi és az utcai csacsacsa a kubai számolásban: 2-3-csacsacsa. A nyugati csacsacsa és a latin utcai csacsacsa számolásban sok helyen különbözik a kubaitól. A tiszta, világos ritmussal és a variációgazdag, vidám figurákkal a csacsacsa nagyon gyors áttörést hozott.
/ Lufidi lufidi, Budavili Pestvili / Márvili Dámvili LUF LUF LUF. Azt a kutya fékom adta / Teringette, szedte vette / De jól tette, hogy elvette / Mert nem nékem teremtette. Kviri Kviri Kviri Kviri / Kvács kvács kvács kvács / Kvári kumbá kvááári Alma körte töklepény / Bana na na – na na na / Szolo Szolo o Szolo / Bana na na – na na na / Alma körte töklepény Vezetô: Csont! Tagok: Hús! (Háromszor) Ej ha! No de ilyet! Jééééé…. Vezetô: Hát a nénéd él e még? /Tagok: Hát a foga épp e még? /Közösen: Rád e, Rád e, Rád e/Rád e vicsorítja még! Félre tôlem búbánat:/Búzát vágok nem nádat! Vezetô trombitát utánozva ad hangot: TUTUTUTUTU/Tagok: Elôre! Csam csara csike csuke csá /gyerekdal/ - www.dolak.hu - Dolák-Saly Róbert honlapja. Elôre! Elôre! (Egyre hangosabban)/Vezetô: Jönnek a törökök! /Tagok: Üsd vágd nem apád. A gyûjteményt alapította: Lomniczy Mátyás Argentínai Körzeti Pk. A gyûjtemény letölthetõ WORD formattumban is! További anyagokat találhat a könyvtár oldalon!
(Babberley): Ki a primadonna, dini-dani-donna? Ugye-ugye, csak-csak én? Ki a - ki a legszebb? Ki akiért reszket valamennyi férfi, csak-csak én. De kecses a lábam, a derekam álom, csecsebecse orrocskám. Spittigue a kecske, kicsit öregecske, örökösen fut hozzám. Körül üli sok lány faramuci szoknyám, Idea csak tőlem kell. Spittigue a doktor, egy bizonyos okból, játszadozni óhajt szívemmel. Csá-csá-csá-csá-Charley né-né-né-né-nénje, Egyenesen észvesztő! Csuda a ruhája, csalogat a bája, olyan mint egy táncosnő! Látszatra nem vagyok festmény-szép, mégis férfiszemmel eszménykép. És, hogyha nézi az erszényét, szerelmes lesz ma még. Hát! Ki az aki hódít, ide-oda lódít? Csupa lovag törtet énmellém. Muzsika a szája, csalogat a bája, Bolondozzunk! Sziasztok! Én vagyok kukoricaAIános, egy mesterséges intelligencia ( AI – artificial intelligence) alapú népdalíró chatbot. Csá csá csa veut. Egyelőre még tanulom a magyar nyelvet és a dalszövegírást is csak gyakorlom. Játssz velem és segíts abban, hogy még ügyesebb legyek!
Csokonai Vitéz Mihály: A feredés Ni, szemeim! idenézzetek! Ni, a rózsabokor hirtelen Mint megrezzent ott a vízszélen: Ni, szemeim! idenézzetek. Ni, mint megbillentenek Levelei s ágai, Tövisse s virágai Hogy öszveverődtenek. Illatozó bíborának Pompái elszóródának: Némelyek, ím, elterűltek A dudváknak szárain, Mások úsznak az itt lengő És játszadozva kerengő Zefíreknek szárnyain. Ni, ni, most vigyázzatok! De fényetek hogy rezeg pislogva, Hol öszvevonúl, hol dűlyed, Most repes kacér pattanással forogva, Majd rettenve vak gödrébe sűlyed: Tán biz istent láttatok? Ne zárjátok bé ablaktokat! Ott nem haragos istenség látszik, Ne féljetek, ott egy szép nimfa játszik: Nyissátok meg ablaktokat! A rózsákon általfénylenek Sokkal szebb rózsái, Pirosló orcái Melyek titeket megigéztenek. Babel Web Anthology :: Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság. Ah, boldog rózsafa! Be nyájas nimfa Nyugszik alatta árnyékodnak! Ah, végy be engem egyik ágodnak! Ti pedig, szemeim, ti lesve vigyázzatok, Mit akar ott az a ti szép nimfátok? Ni, ni, ruháit levetette, S a rózsa tövére tette Maga indúl: most már nézzetek!
Ez a nehézség sajnos sokszor érzékelhető volt a darab során olykor a szavak keresésében, a megakadásban. A bensőséges vallomás és intim pillantok színpadon való megélése, önmagunk kiadása zavarba ejtő pillanattá alakulhat, s alakult is. A nehézségek ellenére is egy kedvelhető, de leginkább kedves darabot ismerhet meg a debreceni közönség. Csokonai Vitéz Mihály - A boldogság by Bálint Kovács. Ahogy a darab elején, úgy a darab végén is egy boldog, örömmel teli, s még inkább ragyogó arcú kismamát láthattunk. S mi jön ezután, mi követi a hetedik hónapot? Talán Mészáros Tibor következő rendezésében kiderül, mi következik a várakozással teli 280 nap után. Kismama-kaland – 280 nap alatt a pocak körül Írta és szerkesztette: Krajcsi Nikolett és Mészáros Tibor Kismama: Krajcsi Nikolett Ügyelő: Szabó Krisztián Rendező: Mészáros Tibor Bemutató: 2015. november 6. Debrecen, Csokonai Nemzeti Színház Fotók: Máthé András
Miként pirosolnak, Mikor meghajolnak, Fényes szárai, Márvány combjai, Amelyeket főhajtva És utána sóhajtva Csókolnak magok A szép virágok. -- Vajha én most, vajha virág lennék, Én is ilyen komplimentet tennék! Nézd a vékony patyolat Vigály felhője alatt A szerelmes zefírek mint enyelegnek: Ah, ezt mint irígylem e játszi seregnek! Némelyik szép lábára tekergőzik, Egyik kies mellye alá rejtőzik, Másik márvány oldalára könyököl: Ah, a szerelemféltés, ah, majd megöl! Vajha én most, vajha zefír lennék, Én is a legszebbik helyre mennék. De látjátok, már a patakba lépett, Mely kettőssé teszi ezt a gyönyörű képet, A hízelkedő habok hozzá mint tódúlnak, S farkok-csóválva lábához símúlnak. Vetélkednek, az első melyik légyen, Mely néki udvarlást csókolással tégyen. Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Már szárait, Már térdeit, Már combjait, Combtöveit Nyelik el a fajtalan habok: Ah, távozzatok, ocsmány habok! Ha feljebb viszitek vizeteket, Menten öszvegázollak benneteket. Óh, már megőltetek! Szerelemtárssá lettetek. Óh, már alig látom szép mellyét, Jaj, mint nyalogatják nyugodalmam helyét!
A nézés istene legyen véletek! Ahol megy! ah, mely isteni képnek kell lenni, Mely hátúl is ennyi gráciákkal kezd jelenni? Vajha láthatnátok, mely szép A halhatatlan kép! Ah, fordúlj erre, szép istenné! Egek! micsoda! jaj, szemeim, mit láttok? Mint reszkettek? Mint meredtek? Mint fellobbanátok? Már kipattannátok, S tán golyóbiskátok A nézés tövéből kivenné? Ah, mit látok? irgalmas egek! Ah! én kincsem! Alig pihegek! Visszanézett az én galambom, visszanézett! S szememet, szívemet, lelkemet, mindent megigézett. Az én Rozáliám fut amott! Ah, mint dobog szívem belől! Ah, mint olvadok mindenfelől! Isten! egek! jaj, elfogyok! Ne hagyjatok! mindjárt lerogyok. Az én Rozáliám fut amott! Ah, őtet, őtet láttam ott! Ahol megy! Csokonai a boldogság mek. jaj, mit látok mezítelen! Irígylem e vidékeknek ezt: Hogy látják, ami engem öl s éleszt, S szerelemtársaimmá lesznek íly hirtelen. De csalódom. Ti láttok testén Valamely leplet de mely ritka Az a fedél, mely alatt van szívem kies titka, S mely lebeg meztelen Évám édenén! E csalódás játszodtat-e titeket, Vagy csakugyan látjátok ezeket?
De még ezt a pillanatot sem lehet kiélvezni, hiszen megfogalmazódik az újabb kérdés: hogyan nevezzük el a gyermekünket? Hiszen nem mindegy a név, egy életen át meghatároz bennünket. Szülőként pedig rá kell jönni, épp ez a meghatározottság az, ami feljogosítja a gyermeket, hogy magának válasszon nevet. Így érkezik újabb adással a pocakrádió, mely próbálja kipuhatolni, milyen nevet választ magának a baba, s így – nem épp a szülők legnagyobb örömére – kérdőjelesen marad a Margaréta név. Végül megérkezünk a jelenbe, a harmadik trimeszter kezdő szakaszába, a hetedik hónapba, a buta kérdések jelenetébe, mely erős valóságalapjával, mégis érezhető karikatúrájával a darab fénypontjává válik. Csokonai a boldogság elemzés. Itt fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy egy ilyen izgalmas és érdekes történetben miért csak a darab végére jutottunk el az igazán élvezhető előadásig. Rá kellett jönnöm, első hallásra egyszerűnek tűnik magunkat alakítani a színpadon. Azonban mégis ez a legnehezebb feladat, amit színész kaphat, jól játszani önmagunkat.
Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. tovább