Az amerikai színésznő, Rebecca Hall rendezői debütálása felülmúlta az elvárásokat. A Sundance fesztiválon bemutatott, majd a Netflixre költözött A látszat ára ( Passing) a rasszizmus és az irigység témáját kapcsolja össze társadalmi-érzelmi szinten, ezáltal pedig fontos korrelációkra világít rá. Talán napjainkban sem fogadják el fenntartások nélkül azt az állítást, mely szerint a film médiuma – túl művészi vagy kereskedelmi aspektusain – remek szociológiai forrásanyagnak bizonyulhat. Egy ország filmtörténete megdöbbentő mélységgel képes ábrázolni azokat a társadalmi folyamatokat, melyeken keresztülmehettek a polgárok egy-egy film elkészültének idején. Ezen axióma alól Amerika sem tud kibújni – bármennyire próbálja elrejteni filmes múltjának kevésbé polkorrekt fejezeteit. Az amerikai filmtörténetben a feketék filmes ábrázolása éppen ugyanannyira árulkodó, mint az ábrázolás hiánya (lásd a némafilmkorszak blackface -divatját) vagy hiányossága (lásd a black sidekick és Magical Negro sztereotípiáit).
A két főszereplő viszonya sem lesz igazán meg-, illetve feloldva, ami Clare túlmisztifikált jellegének is köszönhető: a tragikusnak szánt befejezés nem lesz kellőképpen tragikus vagy súlyos. A látszat ára alapkérdése az, hogy át lehet-e vagy szabad-e írni a "valódi" (történelmi, kulturális, etnikai) identitást. A film egy idő után leteszi voksát egy válasz mellett, ezzel pedig leegyszerűsíti és lebutítja az addigi komplex és elgondolkodtató helyzeteket. Emellett pedig néha kissé repetitív lesz, gyakoriak az olyan jelenetek, ahol a hármas épp társasági életet él, de sem a szereplők viszonya nem mozdul előre, sem újabb tematikai réteg nem tárul fel. Mindezzel együtt Rebeca Hall határozott rendezőnek bizonyul. A fekete-fehér fényképezés egy leleményes megoldás, ami jól rímel a "passing" és a rasszizmus témájára: az első jelenetben például lehetetlen megmondani, hogy ki milyen bőrszínű. Eduard Grau operatőr érzékeny beállításokkal keretezi a szereplőket, de a film egyik legerősebb pontja talán a színészi játék és a színészvezetés.
Irene félelmét a férjével való viszonya és a gyerekneveléssel kapcsolatos nézeteltéréseik is jól szemléltetik: míg a férfi kendőzetlenül beszél a feketéket érő erőszakról (és valamelyest a radikális "minket utálnak a fehér emberek" nézőpontot képviseli), addig Irene kényesen kerüli a témát. Clare és Irene ugyan gyerekkori barátságuk ürügyén kezdenek el újra találkozni, azonban kapcsolatuk mozgatórugója nem annyira a nosztalgia vagy az újra egymás keblére borulás lesz, hanem egy kíváncsisággal kevert irigység. Clare irigyeli Irene bátorságát, hogy az esetleges negatív megkülönböztetés ellenére vállalja önmagát, Irene pedig azt, hogy régi barátja biztonságban és látszólag szabadabban, félelem nélkül él. Clare mintegy ösztönösen szeretne visszacsatolódni a fekete közösségbe, azonban motivációi nem válnak világossá, hisz a film végig kissé misztifikálja a szereplőt. Nem lesz egyértelmű, hogy valóban az identitását szeretné újjáépíteni, vagy egyszerre szeretne fehér és fekete lenni: élvezni az előbbivel járó jólétet, miközben látszólag feloldja az ezzel járó bűntudatot.
shopping_cart Legújabb bútor kínálat Bútorok széles választékát kínáljuk Önnek, verhetetlen áron a piacon. Választható fizetési mód Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. thumb_up Bárhol elérhető Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Növeld eladási esélyeidet! Emeld ki termékeidet a többi közül!
Fizetési mód kiválasztása szükség szerint Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést.
Tegyél fel egy kérdést és a felhasználók megválaszolják. Navigációs előzményeim