Kinek a kedvence ez a recept? favorite Kedvenc receptnek jelölés Kedvenc receptem Recept tipusa: Krémes sütik, report_problem Jogsértő tartalom bejelentése
180 fokos sütőbe helyezzük és kb 35 perc alatt megsütjük.
Egyszerű, gyorsan elkészül, és nagyon finom. Írd le véleményed, kérdésed Kategória kedvencei
István grófot a kártyaasztal mellett találta a telegram. Ott találta volna minden időben. Az anyja arra kéri, hogy várja őt reggel az állomáson és kisérje el a kéthalmi kastélyba. - Mi jutott eszébe a mamának? - kérdezte a gróf a kártyáit letéve. Fölkelt és nyugtalanul ment végig a szőnyegen. Különben is veszteséggel játszott s egy hosszu virrasztás unalma halványlott az orcáin. Hazament aludni. Az Erős Pista csíp, A rizibizi borsós : FostTalicska. Másnap reggel ott sétált szürke cilinderben és gyékényszinü uti köpönyegben az állomás tornácán; mert séta az is, ha az ember kaucsukvéges botra támaszkodva botorkál föl és alá. Hátulról agg ember, elölről huszonnyolc éves; csak éppen azt gondoljuk hozzá, hogy ez a fekete szétkefélt bajszu úr volt az, akiről gyerekkorunkban azt olvastuk, hogy egyszer benfelejtődött valami kriptában és megette a viaszgyertyát. A mama ahogy megérkezett, aggódón nézett rajta végig, és az volt hozzá az első kérdése, hogy nem szokott-e köhögni? - Hova gondol, mama? - felelte István gróf nevetve, - egészséges vagyok én, mint a makk.
Ha rendkívül tetszett ez a fost, adományozhatsz egy-két piros aranyat /u/fourllll felhasználónak, ha ide írod, hogy +pirosarany. Erre a fostra eddig 0 piros arany érkezett, és /u/fourllll felhasználónak összesen 0 darabja van. Én csak egy kicsi robot vagyok, ha többet akarsz megtudni rólam, vagy valami problémát észlelsz velem kapcsolatban, ezt itt teheted meg.
Attól lesznek szép nagyok és erősek, megsárgulnak, a kis feljárójuk meg lámpájuk meg kerekük megnő, megerősödik. Egy napon aztán akkorák lesznek már, hogy beleférnek a sínbe, és akkor kiengedik őket... De milyen mulatságos látvány az, Pistike, mikor egy olyan icike-picike kis villamos, aki még járni se tud, ott bukdácsol az öreg villamos körül, és ijedten beszalad a rács mögé, ha valaki feléje megy... Olyankor olyan vékony hangon csilingel, mint mikor egy kiscsibe csipog... Bizony, Pistike. Egyszer egy olyan kicsike kis villamos megszökött a Telepről éccaka, mert nagyon vágyott ki a nagyvilágba, a Körútra, amiről annyi szépet hallott a dadájától. Zöld erős pistaches. Kiszökött az ajtón, és rászaladt egy sínre, ami a Terézvárosba vezetett. Egy ideig rendben ment a dolog, a kis villamos ámult-bámult a sok szépen meg ragyogáson, de egyszer aztán csak kiszaladt a sín a kis villamos kereke alól, és a kis villamos betévedt egy mellékutcába. Nagyon megijedt, nem ismerte ki magát. Zavartan nézegetett körül, ijedten kandikált be a kapuk alá, és gyorsan elfutott megint... Felszaladt egy lépcsőn, de nagyon elszédült, visszajött megint, és lefutott a Duna-partra.
Az ember rálépett a fejére. - Megtelt! - kiáltott ijedten a kis villamos. De már későn. A felnőtt ember elgázolta a fejletlen kis villamost. Ott halt meg a sínek mellett, amit nem szabad elhagyni soha. Bizony, Pistike.
Egyszerűen meguntuk már ezt a kérdést feltenni nap mint nap, ezért összeírtam a saját kedvenc gluténmentes receptjeimet. Mindent úgy írtam le, ahogy az én konyhámban elkészül. Magyarosan, angol alapanyagból mindig gluténmentesen. A hagyományos családi receptek mellett, megtalálhatóak leszenek itt az utazásaink során megkedvelt nemzetközi ételek is.
A makk persze a nemzeti kaszinó kiejtésével inkább máknak hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges elég. A grófasszony arca földerült. Karját a fia karjába öltve vidáman bicegett be az ebédlőbe. A vonat félóra mulva már az ősi birtok felé robogott velök. Nálam ez a "kínai" kaja. A szójás csirkemell paprikával és kukoricával isteni ízkombináció szerintem. Még egy kis Erős Pista is belefér ha szeretitek csípősen. : glutenmentes. István gróf elmélázva nézett ki az ablakon... Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most, hogy im hazafelé tartott, olyanforma meleg érzés buzgott föl a szívében, mint mikor a nevelőintézetből utazott haza. Ugyan megvan-e még a makroncás kékpej, amely őt annyiszor ragadta szélvészként tüskön-bokron át. Ott van-e még az öreg juhász, aki egyszer, még egész kicsikorán pacsirtafészket mutatott neki a vadbodzák között? Áll-e még a terebélyes fűzfa a tóparton, ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat szedett a kövek alatt. Ilyen apróságokra gondolt, amik mást nem is érdekelnek, csak akinek képtár gyanánt hevernek az emlékezetében mindenféle megfakult, elszakadozott töredék-képek. Egy leány is eszébe jutott.
A parasztok között otthon látszott meg ez különösen: minden parasztnak kék a szeme, kenderszínű a bajusza és gesztenyeszínű a haja. A grófasszony különben maga is barna volt, csakhogy az ő szeme nagy, s az arca nem hollószerü, csak afféle jóságos öregasszonyarc, aminőt gyakran lát az ember mindenfelé. Hogy a gróf mosolygott, ő is mosolygott, és csak néhány perc mulva kérdezte meg, mi jutott az eszébe? - Minden, - felelte a gróf, - ami kedves volt nekem gyerekkoromban. - Megtelegrafáltattam a tiszttartónak, hogy ön a régi szobáiba fog szállani. - Köszönöm, anyám. Zöld erős pistas. Estére Cornelius Nepost teszem a fejem alá és aggódni fogok, hogy reggel nem tudom elmondani hiba nélkül a jeles Epaminondast. A gróf ezzel elhallgatott. Hirtelen arra gondolt, hogy ünnepibe öltözött parasztok fogadjak őket, és hogy a kastély udvarán a pap majd üdvözlő beszédet szónokol, amire neki kell felelnie. Föltette a monokliját, és kedvetlenül nézett ki az ablakon. Az állomáson csakugyan várta őket a tiszttartó. A hintó előtt négy büszkén toporzékoló pej.