2021. március 31. - 10:27 ˆhirdetés Az én lányom 68-72. rész tartalma 2021. 04. 12., Hétfő 15:40 - 68. rész Cemalt nem hagyja nyugodni a 8 évvel ezelőtti történések. Fejébe vette, hogy kideríti, Ugur miért nem szólt neki arról, hogy a rendőrség a nyomukban van. Candan próbál beszélni Demirrel, de a férfi hajthatatlan, még mindig haragszik Candanra, mert elhitte Cemal hazugságait. 2021. 13., Kedd 15:40 - 69. rész Ugurt felhívja régi társa, hogy elmondja, nála járt Cemal és a múltbéli eseményekről kérdezősködött. Öykü állapota romlik, csontvelő átültetésre van szüksége, hogy jobban lehessen és teljesen felépüljön. Murat meglepő dolgot tesz Demirért és Öyküért, de nem csupán kedvességből teszi. 2021. 14., Szerda 15:40 - 70. rész Öykü kikerül a kórházból, még semmit nem sejt arról, hogy nem gyógyult ki a betegségéből. A kislány kívánsága, hogy elmehessen az osztálykirándulásra és élvezhesse a barátai társaságát. Cemal megpróbálja bebizonyítani Demirnek, hogy Ugur ölte meg Demir apját. 2021.
9, 27 Török filmsorozat (2018) Megtekintés: TV2 Play Film adatlapja Cemal bizonygatja mindenkinek, hogy ő Öykü apja, azonban egy heves pillanatában elmondja Zeynepnek az igazságot. Ugur bajba kerül és eltűnik, Müfide mama aggódik érte ezért felkeresi Candant és Demirt, de egyikük sem tud róla semmit. Demir elindul, hogy megkeresse barátját. Öykü, a 8 éves kislány a nénikéjével él, ám egy napon elhagyja őt - egy levelet hagyva, miszerint az édesapja él. Az általa említett címet felkeresi Öykü, de nem arra számít, ami végül fogadja... Filmelőzetes: Az én lányom
9, 27 Török filmsorozat (2018) Megtekintés: TV2 Play Film adatlapja Ugur kockázatos munkába vág bele, azért hogy segíthessen Demirnek. Öykünek álomképei lesznek, ami miatt elbizonytalanodik és úgy érzi, már régóta ismeri Demirt. Ennek a férfi nagyon örül, alig várja, hogy kislánya ismét apának szólítsa őt. Öykü, a 8 éves kislány a nénikéjével él, ám egy napon elhagyja őt - egy levelet hagyva, miszerint az édesapja él. Az általa említett címet felkeresi Öykü, de nem arra számít, ami végül fogadja... Filmelőzetes: Az én lányom
Ahogy azonban újabb és újabb részletek derülnek ki, úgy inog meg mindez: a nő története egyre változik, az állítólagos erőszaktevő egy rendesnek tűnő tanár, és a rendőrség álláspontja szerint a nő szavain kívül semmi bizonyíték nincsen az esetre, ezzel párhuzamosan kezd kételkedni Dénes abban az egyetlen dologban, amiben nem szabadna: a felesége igazmondásában. Ez érthető módon tovább ront a helyzeten, és éket ver a közé a két ember közé, akiknek most minden eddiginél jobban össze kéne tartaniuk. A Legjobb tudomásom szerint egyben párkapcsolati dráma, ahol épp az egyik legsúlyosabb trauma szolgáltatja a konfliktus gyújtópontját, az erőszak tényétől elvonatkoztatva is rámutat Dénesék kívülről harmonikusnak tűnő, ám belülről kiüresedett kapcsolatára: a bizalmatlanságra és az egymással kommunikálás teljes csődjére. Nóra az esetről nem tud beszélni férjével, Dénesnek viszont fogalma sincs, hogy az önjelölt nyomozáson túl hogyan segíthet a feleségén: egyikük kezében sincsen ott az iránytű a traumához, fogalmuk sincsen, miként találják meg közösen a kiutat a helyzetből.
Bár Dénes szemén keresztül látjuk az eseményeket, nem feltétlenül ő az, akivel azonosulni lehet. A Legjobb tudomásom szerint az a film, amely maximálisan bevonja a nézőt: egyszer az egyiknek, máskor a másiknak ad igazat, miközben örül, hogy nem ő van ilyen helyzetben, mert kívülről racionálisan átlátni egy olyan szituációt, amelyben a túlfűtött érzelmek játsszák a kritikus szerepet, egyrészt értelmetlen, másrészt felesleges is. A film fokozatosan építi Dénesben és a nézőben is a kételyt, de a kétórás játékidő e törekvés ellen dolgozik: a cselekmény néha meg-megbicsaklik, olykor kiegyensúlyozatlan, a film befejezése mégis meglepően gyorsan elvarrja a történetet. Bár érthető, miért döntöttek úgy a készítők, hogy végül nem hagyják vaksötétben a nézőt az igazsággal kapcsolatban, páratlanul egyedi és bátor – egyben kellően gonosz – megoldás lett volna a nézőre hagyni a döntést. Az alkotók részéről tudatos húzás volt az, hogy egy kevéssé ismert arcot válasszanak Dénes szerepére. Bodolai Balázs a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja remekül hozza azt a suta kisembert, aki az ügy előrehaladtával kezdi kitörni addigi határozatlanságából, bár játéka némiképp haloványabb a színésztársánál.
A film végére viszont már az válik a kérdéssé: lehetséges-e, hogy nem kizárólag anatómiailag képtelenek ketten együtt elérni, amire vágynak? Lehet-e, hogy nem csak a sejtjeik nem kompatibilisek egymással? De a film szimbolikus rétege amúgy is végig erős: a főhősök piackutatóként dolgoznak, így a fókuszcsoportokon mintegy mellesleg elhangzó mondatokat – például férfi és női szerepekről – is lehet értelmezni a sztori tükrében, és az örökbefogadáshoz kötelező körök alatt elhangzó dolgok sem csak a gyerekvállalásra vonatkoznak, ahogy más, a szavakon túli jeleket is serényen használnak az alkotók, például a pár két tagjának hozzáállását a gyerekvállalás olyan praktikus kérdéseihez, mint a babakocsi-vásárlás vagy a gyerekszoba kialakítása. Ugyanakkor talán épp a film ennyire jól felépített intellektusa az, ami miatt érzelmileg kevésbé tud működni, na nem mintha a kettő feltétlenül ki kellene, hogy zárja egymást – mindenesetre a Legjobb tudomásom szerint agyban sokkal erősebben tud hatni, mint zsigerileg.
Dénes a felesége mellé áll, támogatja, személyesen is megpróbál utánajárni, hogy mi is történhetett azon a bizonyos éjszakán. Még az elkövetőt is felkutatja, de az igazság kiderítése közben összezavarodik, és miközben folyamatosan derülnek ki újabb részletek, végül kételkedni kezd Nóra vallomásában. A történtek, és a feszültséggel teli napok mélyebb kapcsolati problémákat is előhoznak, ahol a kölcsönös elhallgatások, féligazságok, hazugságok, és vádaskodások után végül ki nem derül az igazság. Az eset és annak feldolgozása azonban nem csak a pár kapcsolatát teszi próbára, hanem az örökbefogadás folyamatára is árnyékot vet. A film egyedisége abban is megmutatkozik, hogy nem az áldozat, hanem a közvetlen hozzátartozó, a férj szemén keresztül látjuk a történéseket, reakciókat. Ő a maga módján próbál segíteni a feleségének, aki ezt előbb elutasítja, majd a saját eszközeivel igyekszik túllépni a traumán. A történet többek között olyan témákat vet fel, mint az áldozathibáztatás, a diszfunkcionális kapcsolatok, a bürokrácia útvesztői, a közvetlen környezet reakciói, a közösségi média hatása, és a továbblépés lehetősége.
A férfi unszolására a rendőrséghez fordulnak, de ahelyett, hogy bárki is együtt érezne velük vagy támogatná őket, lekezelően, jobb esetben közönnyel fordulnak feléjük. Dénes maga kutatja fel az elkövetőt és ahogy egyre több részletre derül fény, úgy lesz benne egyre több a kétely és meginog a bizalma Nóra irányába. Az örökbefogadás menetére is hatással van az ügy, hiszen a leendő szülőket trauma érte. Kedélyállapotuk hullámzó, ennek megfelelően hol összeszedetten, hol pedig meggondolatlanul cselekednek, ami hatással van az egymással, illetve szűkebb-tágabb környezetükkel való kapcsolatukra is. Ez a film attól lesz más, hogy – a kezdettől fogva – a férfi, a férj szemszögéből ábrázolja a helyzetet, aki közvetett módon ugyan, de szintén szenvedő alanya az esetnek és tétlenségre van ítélve. Nem volt ott, nem látta mi történt és amilyen kimért és visszafogott a hétköznapokban, olyan elánnal veti bele magát a nyomozásba, mert szeretne mielőbb pontot tenni az ügy végére. Ha nem történik sürgősen valami, egyszerűen szét fog esni mindaz, amit eddig felépítettek közösen.