De a hazáról... Úgy van, a haza! Zengjen felőle hát a dal, nosza!... Késő ez is: mi haszna lelkesűl Az ember, ha középen belesűl! De meg, mit érne gyöngéd szó nekik, Midőn a hont ordítva szeretik? - Midőn legszebb virág a mályva-rúzsa: Köténybe rejti kis bokrát a múzsa. Volt a hazának egy-két énekem. Bágyadt, igaz, s "örömtől idegen": De honfi keble érzé a panaszt, A csendben, éjben jól kivette azt; S a fájdalomban, mely elfojtva sírt, Ön-fájdalmát lelé, s hozzá az írt. Sebet tör a dal, de balzsamteli Ujjával ismét megengeszteli. Most helyzetünk valóban istenáldás: Ének se kell, csupán hangos kiáltás. Ki a hazáról mond nagyot, sokat: Csak rajta! nem hiába kurjogat. Tengeri állat átlátszó vér oxigén. De bár a hont szeretjük egyaránt: Van a modorban néha, ami bánt; Mert jóllehet az érzés egyre megy: A költő, s a... cipész-inas, nem egy. Én már ezentul ilyetén gyalog Versen... csak így pálcán lovagolok; Zúg, sistereg, szédűl szegény fejem: Nincs odafent, szárnyas lovon, helyem. S azóta, hogy nem mondtam éneket, "Mély hallgatásban torkom elrekedt"; S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből... énektanár.
Jelennek írunk... és tán a jővőnek, (Legtöbbje pénzért a betűszedőnek, De az sosem hallgatja Vojtinát, Gyártván divathoz a vásárfiát;) Jelennek ír, ki a jelenben él, - Mondom - közöttünk hisz, szeret, remél, Küzd, vágy, remeg, örvend, szomorkodik: Mért élne visszább, vagy húsz századig? Kinek szokott ruhája lenge burnus, Csak nyűg, teher lábán az ó kothurnus; S kiről tudom jól: ki apja-fia, Röstellem azt, ha élve múmia.
Mert a közönség érzé, hogy amaz Úgy rí, miként legtöbbször a malac, Míg a valódi - csont és vér noha - Tán úgy sikoltott, mint másszor soha. Itt a különbség: hogy e látszatot Igaz nélkül meg nem csinálhatod. Csakhogy nem ami rész szerint igaz, - Olyan kell, mi egészben s mindig az. Talán nem való, hogy ez s ez úgy esett, Tán ráfogás a felhozott eset: Mátyás király nem mondta s tette azt; Szegény Tiborc nem volt élő paraszt; Bánk a nejével, megvénült falun, Sosem dühönge többé a szarun, Evett, ivott, míg végre elalún: De mit nekem valód, ha ez esetben Bánk törpe lesz, Mátyás következetlen? Ha semmi évszám, krónikás adat Engem le nem győz, hogy nem tett vadat? Nekem egész ember kell és király, Vagy férj, nejéért aki bosszut áll, S ember-, király-, meg férjben az egyén: Csip-csup igazzal nem törődöm én. Tengeri állat átlátszó vér a vizeletben. De bár egész, s örök - úgy puszta-nyersen Feladva, nem segít valód a versen. Itt kell már a szabály: "költő, hazudj! " Nem olyan ám mind, hogy belőle tudj: Mert van sok eszme, igaz fogalom, Mitől előre borsózik dalom.
Mendacem oportet esse memorem: Költőnek ezt ajánlani merem. Nem épen tisztes, de derék szabály, Versembe jól fér, s a mellett - talál. Azaz - magyarra téve a szavak: "Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak"; Mert van egy példa, hogy: a sánta eb... A sánta költő még keservesebb. Hazudni rút. Ez ellen a morál, A társas illem egykint perorál; De költőnek, bár lénye isteni, Nemcsak szabad: - szükség fillenteni. Avagy felettünk nem hazud az ég, Bolttá simulva, melynek színe kék? A támadó nap burka nem hazud? S fejünk felett, min jár, nem ál az út? A csillagok hullása nem csaló? Távol hegy, erdő kék színe való? Szivárvány hídja nem csak tettetés? A látkör széle nem csúf rászedés? A délibáb, midőn vizet csinál, Melyben torony, fa kettészelve áll, Lebegve orma, tótágast az alja: Hát nem szemed, szomjad ingerli, csalja?... Három rege – Wikiforrás. Minden hazugság, földön ami szép: Csontváz, ijesztő a valódi kép; Azt vérrel, hússal ékesíteni Jer, jer költő!... hazudva isteni! Győzz meg, hogy ami látszik, az való; Akkor neved költő lesz, nem csaló, - Amint nem az volt rég az átheni, Malacvisítást tudva színleni; Ellenben a pór, aki szűr alatt Ríkatta disznát, és kuhin maradt, Bár a visítót gúnyosan emelte, A hallgatók füttyét megérdemelte.
Akarsz repülni? hát csak rajta! höss!... Hanem szárnyadra ólomsúlyt ne köss. Bár fontos a földszint némely való: Ott fenn, a hígban, nem neked való; Kivéve hogyha tán bölcsen rakod Mint léghajóba, megmért súlyagod: Már táncol a gömb, mint betyár lova, Kit nem bocsát a csárda oszlopa, Már fel s alá kapkodja üstökét Hogy elszakítsa tartó köldökét, Recseg az oszlop, enged a kötél, A tenger néző szívszorongva fél Hogy felnyilallik a könnyű golyó, S egy perc alatt eltűn a léghajó, El, végtelen világokon keresztül, A semmibe, örökre, mindenestül!... De te nyugodtan ülsz még a kosárba', Előtted óra, és a percre várva Midőn kiálthatsz: "a kötélre! vágd! " S többé a földdel semmi cimborád. Ám érzi súlyát a szélházi gömb, Megemelinti és azt mondja: öhm! Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel, Mint bérci sas ha nagy zsákmányt cipel. És ím! Tengeri állat átlátszó vér szava. előtted ég és föld kitárul, Nézhetsz föl és le a közös határrul: De, hogy ne szálljon vakmerőn veled, A léghajót csinján mérsékeled, S midőn egekbe igy zarándokol: Azt sem felejted: "hátha lebukol! "
És a folyamnál dús várost talált, Melynek csodáján a nap is megállt. Mi volt a cseppvíz, a levelke s toll? Az amivel hazádnak tartozol: Mindenből, amivel bírsz, egy parány, De összetéve roppant adomány, Mi volt az oltár? Kárpát bércfala; S a kis leány? honunk jobb angyala.
37 év feletti jogviszonyt követően a tv. erejénél fogva emelkedjen a szorzószám legyen 45 éves jubileumi jutalom is Kérem az illetékesek közbenjárását, hogy a köztisztviselői törvény módosítását a fentiek figyelembe vételével kezdeményezzék. "köztisztviselő" Ossza meg a bejegyzést
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének megfelelően marasztalta az alperest, mely határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta. A Kúria döntése Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A perben abban a kérdésben kellett állást foglalniuk a bíróságoknak, hogy az igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban álló felperes számára 2017. májusában megállapított jubileumi jutalom összegére kihatott-e az a körülmény, hogy az Iasz. -t módosító jogszabály szerint a felperes illetménye a módosító törvény visszaható hatályú rendelkezése folytán 2017. január 1-jétől emelkedett. A felülvizsgálati eljárás során nem volt vitatott az a másodfokú ítéletben is kifejtett tény, hogy a jubileumi jutalom nem minősül illetménynek, csupán annak mértéke számítási alapjaként hivatkozik a törvény az igazságügyi alkalmazott illetményére. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jt. )
Kérdés Egyik köztisztviselőnk kifogásolja, hogy a 2012. március 1-jétől a jubileumi jutalomra jogosító idejébe nem számítjuk be azt az időszakot, amikor munkaviszonyban dolgozott a helyi víz- és csatornamű-vállalatnál, ahonnan áthelyezéssel került 1991-ben a polgármesteri hivatalba. Dolgozónk a Kttv. 150. §-a (3) bekezdésének a) pontját úgy értelmezi, hogy az áthelyezés miatt a fenti vállalatnál munkaviszonyban töltött időt úgy kell tekinteni, mintha azt a jelenlegi munkáltatójánál töltötte volna el, tehát azt is be kell számítani a jubileumi jutalomra jogosító időbe. Véleményünk szerint az áthelyezésnek a végkielégítés mértékének megállapításakor [Kttv. 69. § (5) bekezdés b) pontja] van jelentősége, akkor kell az áthelyezés előtti időszakot is végkielégítésre jogosító időként figyelembe venni. Továbbá a Kttv. jubileumi jutalomra vonatkozó 150. §-ának (3) bekezdése taxatíve felsorolja, azaz konkrétan meghatározza azokat az időtartamokat, amelyek beszámítanak a jubileumi jutalomra jogosító időbe.
hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokat illeti: a Kttvh. 5. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyából eredő jogokat és kötelezettségeket a Kttv. hatálybalépése nem érinti, kivéve ha a Kttv. ettől eltérően rendelkezik. A régi Ktv. jubileumi jutalomra vonatkozó 49/H. §-a és a 72. §-a kimondta, hogy a munkaviszonyban töltött időt kell alapul venni (a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamból is 6 hónapot be kellett számítani). A Ktv. 49/E. §-ának (3) bekezdése csak az 1992. utáni munkaviszonyok idejének jubileumi jutalomra jogosító időbe való beszámítását […]
Részlet a válaszból Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. március 19-én (66. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1260 […] illetve 1992. július 1-je után munkaviszonyban töltött időt figyelmen kívül kell hagyni. A Ktv. 72. §-a alapján - többek között - az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból 6 hónapot be kell számítani, tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy - ilyen jogviszony fennállása esetén - érvényesült-e munkavégzési kötelezettség. Ez utóbbi fordulat alapján kerül sor - mind a besorolás, mind a jubileumi jutalom esetén - a felsőfokú tanulmányok idejének beszámítására is. Ha tehát […]
A céljuttatás meghatározása írásban történik – a személyi juttatások előirányzaton belül, ha más államigazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselő részére állapítanak meg célfeladatot, akkor a céljuttatás fedezetét a célfeladatot tűző államigazgatási szerv költségvetéséből kell biztosítani. A hivatali szervezet vezetője a célfeladat eredményes végrehajtásáért a célfeladat megállapításakor vagy a teljesítésének igazolásakor írásban határozza meg a céljuttatást a kormánytisztviselő illetményén felül. A kormánytisztviselő akkor válik jogosulttá céljuttatásra, ha a célfeladatot eredményesen teljesítette és azt a hivatali szervezet vezetője igazolta. [htmlbox felteteles_adomegallapitas] A céljuttatással kapcsolatos adatokról (célfeladat megnevezése, céljuttatás kifizetése, összege, a közszolgálati tisztviselő besorolása, a szervezet megnevezése, uniós forrásból történő kifizetés esetén a projekt elnevezése és száma) a hivatali szervezet vezetője a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig tájékoztatja a közszolgálati életpálya kidolgozásáért felelős minisztert – ez jelenleg a belügyminiszter.