A víz világnapja - YouTube
Március 22. – A víz világnapja 2022. 03. 22. Hírek BojaAndras 0 Comments "A víz az élet. Minden csepp számít! " Iskolánkban idén egy testet, lelket és szellemet egyaránt megmozgató játékos vetélkedővel hívtuk fel a tanulóink figyelmét a víz védelmének fontosságára a víz világnapján.
Köszönt is, de nem állt meg, hiszen még messzi út várt rá, erdőkbe, kertekbe, hegyek tetejére vitte a rábízott faleveleket. A patakparti bokrok kíváncsian hajoltak össze lombjaikkal, valamennyien tudni akarták, mi van a levélben? Kérték is társukat, hangosan olvassa el a levelet. De várniok kellett, míg kisüt a nap, mert bokortársuk már bizony öreg volt, s csak napfénynél tudott olvasni. Mikor aztán a nap kisütött, megtanulhatták végre, hogy miért olyan sietős az útja a pataknak? – Egyszer régen, nagyon régen, négy testvér élt a földön: négy kis forrás. Nagyon szerették egymást, boldogan éltek együtt a hegy tövében, csak azon búsultak, hogy nem vándorolhatják be az egész világot. Öreg barátjuk, a hegy, azt tanácsolta nekik, hogy az egyik induljon világgá, s ha hazajön, mesélje el a többieknek, hogy mit látott. Így is történt. Nagy búcsúzkodás, sírás-rívás közben útra kelt a kis forrás, miközben a hegy, a szél s az erdő jó tanácsokat kiabáltak utána. Az otthonmaradt három testvér pedig egyre várta, hogy visszajöjjön.
– Szép szarvacska volt, igaz…Nem girbe, nem gö ha sírsz–rísz folyton, a másikat én töröm inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot! Megörült nagyon a mackó. – Köszönöm, hogy nem haragszó… S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempe szarv helyébe. Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján. S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra:a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda:nem szűk az odúja! A róka, meg a medve a keresztelőben Összebeszélt a róka a medvével hogy keresztelőbe mennek a róka sógorához, mert éppen most lettek meg a kölykei. Madaras mese ovisoknak magyarul. –De a keresztelőbe nem mehetünk üres kézzel, róka koma! –Nem hát. Először szerezni kell egy libát, vagy tyúkot! –Melyikünk menjen előbb? –Eredj Te, hozzál vagy libát, vagy tyúkot, amelyikhez jobban hozzátán én megyek el. A medve fogta magát, elment szépen a falu felé. Sikerült is fognia egy libát és vitte a szájá erdő szélén megörült a róka, mikor meglátta a medvét a szép hízott jószággal.
Közben a havas eső után havazni kezdett, és hideg éjszaka köszöntött az állatokra. Természetesen a varjú sem akarta feladni az éléskamra-kertet, és reggel újra elrepült a kerthez. Csalódnia kellett. De nemcsak neki, hanem az összes többi madárnak is. A hó ugyanis betakarta a földet és vele a diót is. Nem látszott már ott egyetlen falat sem, csak a nagy fehérség. A varjú megbökdöste csőrével a havat, de hiába: a hó alatt elérhetetlenné vált a dió. Így a varjú – és a később visszatérő többi irigy madár is – korgó gyomorral távozott, és keresgélhetett máshol táplálékot. – Tegnap akár mindannyian jóllakhattunk volna azzal a sok dióval – szomorkodott a varjú magában. – Mára pedig úgyis ellepett a hó mindent, így kárba veszett az a sok jó falat. Őszi Mese Ovisoknak. A varjú nagy nehezen talált némi élelmet a közelben, és végül nem maradt éhen. De már alig várta a tavaszt, hogy a szántóföld nyugalmában újra megkaphasson mindent, amire szüksége van. A többi civakodó madárral soha többé nem találkozott. Az aranytojó madár Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy nagy-nagy hegy, azon a hegyen volt egy fa, annak a fának egyik ágán egy fészek, abban a fészekben egy madár.
Mondókák ovisoknak – Itt találod a mondókákat! Ekete pekete cukota pé Ábel-bábel dominé Csiszi á, csiszi-bé Csiszi-csoszi kompodé Kicsi orr, kicsi száj, keretezi kerek áll, kupolája homlok. Piros arc, piros nyár, Áfonyakék szembogár, a pillái lombok. Jó a ropogó piri mogyoró. Mackó uram szereti, Bokrában felkeresi. Egy tenyere tele vele, a másikkal úgy csap bele. Meghámozza, lám, lám! És bekapja, hám! hám! Csepp, csepp, csepereg – villan, csattan, megered, záporfüggöny, zuhatag, fut a felhő, süt a nap. Jött, ment, jót esett – fűnek, fának jól esett. Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő. Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár, A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti. Heje-huja vigalom! Mackós mese ovisoknak - Itt találod a meséket! - Kvízmester.com. habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé. Rengeteg erdőn éltem én, molnár lánya voltam én, kicsi koromban, vízimalomban fű suhogását tanultam én. Tanultam suhogást, pataktól zuhogást, bagolytól huhogást, malomtól duhogást, tanultam kóborlást, varjútól varázslást, liszttől fehérlést, tűztől parázslást, hívtak a felhők reggeli égen: "Úgy, "Úgy, úgy, most gyere szállani, szállani szépen. "
Télapós mondókák ovisoknak – Itt találod a mondókákat! Hegyen völgyön mély a hó – lassan lépked Télapó. Ősz szakállán dér rezeg, Messzi földről érkezett. Kampós botja imbolyog – Puttonyába' mit hozott? Mindenféle földi jót, Dundi diót, mogyorót. Lassan lépked, mély a hó – Siess jobban, Télapó! — Lévay Erzsébet: Hogyan jön a Mikulás? Madaras mese ovisoknak videa. Van ahová szánon jön, van, ahová hintón, van, ahová repülőn, s van, hova sítalpon, ha kell, hajón utazik, s bizony az sem ritka, hogy gyalogol ide-oda, s hogy ér oda mindenhova csupán egyetlen éjszaka: maradjon a titka! Pattanj pajtás, pattanj Palkó! Nézd, már nyílik ám az ajtó! Kinn pelyhekben hull a hó, itt van, itt van Télapó. Meg meg rázza ősz szakállát, Puttony nyomja széles vállást, Benne dió, mogyoró, Itt van, itt van Télapó. Oly fehér a rét, a róna, Mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, Csakhogy itt vagy, Télapó. Télapóka Télapóka, juj, juj, juj, az arcunkba havat fúj! Szakállából szerteszét Rázza a sok hópihét. Örülnek a gyerekek, kapkodják a pelyheket.