Na meg persze, így nem is nagyon kell konfrontálódni a gyerekkel, így sokkal könnyebb megúszni a vitát, megoldani a helyzetet. A gyerek egészsége nem olyan fontos, mint, hogy apunak/anyunak nehogy kényelmetlen legyen a helyzet. Nem állítom, hogy a menza kaja fenséges, és jobbat el sem tudok képzelni a gyerek számára, de véletlenül úgy alakult, hogy annak idején, amikor a kisebbik lányom beszoktatós volt az óvodában, kiderült, hogy az ovi, ugyanarról a konyháról kapja a kaját, mint a nagyobbik lányom sulija. Rendszeresen ott voltam az oviban ebédidőben, alkalmam volt látni, megszagolni, időnként meg is kóstolni az ételt. ( Ropi: Illetve itt a gyerekek még izgágák, inkább mindenre figyelnek a kaja mellett, csak épp a kajára nem, és simán megeszik. Míg az iskolások már "fegyelmezetten" ülnek, beszélgetnek, és szét elemzik a kaját. Ott pedig elég, ha egyetlen gyerek azt mondja, ez vacak, nem eszem meg, és indul a lavina, utána egy sem eszi meg. És tény! Nem egy csoda remek kaja. Gábor a Házi Pék Receptgyűjteménye - Zsemlék, kiflik. De az olajban sült instant ételek sem azok, és sovány vigasz, hogy a gyerek legalább eszik valamit. )
Manapság már rengeteg féle pékárut lehet kapni, de szerintem, és ezzel a gyermekeim is egyetértenek, a házinak nincs párja. 🙂 A bolti kifliből jó, ha egy szendvicset legyűrnek, az itthoniból viszont simán lecsúszik, akár kettő, három is! Igazi békebeli, réteges, ízes, puha kifli, ropogós héjjal, ami még napok múlva is finom, bár azt ritkán "élik meg". Házi, vajas kifli (+ egy kis gyereknevelés) :) – Ropi és Pufi. Meggyőződésem, hogy azokban a családokban, ahol a gyerek "rossz evő" (most itt nyilván nem a különböző egészségügyi okokra visszavezethető, allergiás, stb. helyzetekről van szó), egyszerűen csak a házilag készített ételek receptjén, elkészítési módján kellene változtatni, több otthon, esetleg a gyerekkel együtt elkészített fogást tálalni, és a probléma meg is oldódik. ( Ropi: Vagy esetleg kéne úgy egyáltalán alapból főzni, rendszeresen házi ételt csinálni, igazi ízzel, fűszerrel, jó minőségű összetevőkkel, nem csak mirelit és olajban sült vackokat, hogy ne legyen éhes a gyerek! ) Nálunk legalábbis így működik. Amiről a gyerekek látják, hogy én készítem, vagy aminek a készítésében részt is vehetnek, azt sokkal jobb étvággyal eszik meg, fel sem merül, hogy "pfúúúj", vagy "én azt nem szeretem".
két világháborút élt át, jó, ha enni volt mit akkor. Ez a mentalitás azonban nyilván megmaradt később is, a só-bors-paprika volt a max fűszer amit ismertek, de inkább csak a só, illetve minden alapanyaggal és összetevővel a spórolás, így sajnos a végeredmények is eléggé változó minőségűek lettek. Illetve a feldolgozás! Gondolom sok gyerek emlékszik, hogy pl. fél méteres leveszöldségek úsztak a tányér tetején, és muszáj volt megenni. Na ez pl. elég ahhoz, hogy a gyerek konkrétan ne csak az evést, de a nagyszülőkhöz járást is megutálja! 20 perc alatt aranybarnára sül az utánozhatatlan házi kifli | Sokszínű vidék. Nem nagy művészet ezt apróra vágni, és úgy beleszórni a levesbe, mégis sokkal jobban néz ki, mindenki simán megeszi, és még az íze is benne van. Kb. ilyen kaliberű dolgokról beszélünk, csak ebből van vagy több száz. ) Ha valami nem annyira jön be nekik, akkor addig változtatgatok kicsit a recepten (persze úgy, hogy az étel jellege megmaradjon), amíg végül szívesen eszik, sőt meg is szeretik. De erről a spenót receptjénél kicsit már értekeztem. (Persze létezik a másik véglet is, amelyik azt hazudja a gyereknek, hogy allergiás a csokira, azért nem kaphat, aztán nagymama titokban kell, hogy néha pár kockát adjon neki (Ropi: ovis banzájon, ahová anyu és apu ugye nem jön el, csak nagyi vagy bébisitter), és láss csodát, a gyerek mégse lesz rosszul, csak annyit érnek el vele, hogy, amikor mégis hozzájut, akkor mértéket nem ismerve, két pofára zabálja….
Elkészítés: A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, rámorzsoljuk az élesztőt. Hozzáadjuk az olvasztott vaj at és a langyos tejet, majd az egészet jól összedolgozzuk. Kézi mixer dagasztójának segítségével jól kidagasztjuk. (Akkor lesz jó, ha már szépen elválik az edény falától). A tésztát tiszta konyharuhával letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát kétfelé vágjuk, majd lisztezett deszkán 0, 5 cm vastag körré nyújtjuk, és 8 egyforma cikkre vágjuk. Házi vajas kifli recept. A cikkek hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük, és a két végét kissé meghajlítjuk. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, majd tetejüket tojás sárgájával megkenjük. Előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.
A tésztámat hat egyenlő részre osztottam, kisebb kör alakúra formáztam őket és mindegyik lap tetejét megkentem a maradék, 40 gramm olvasztott margarinnal. Majd egymásra helyeztem a lapokat és kinyújtottam őket. Összesen nyolc háromszögem lett, amit aztán nem túl szorosan feltekertem. Tepsire rakosgattam őket, és hideg sütőbe toltam, 180°C-on 15-20 perc alatt készre sütöttem őket. Hozzávetőleges/irányadó tápanyagértékek: a kész kiflijeim súlya 630 gramm lett, ebben 1601 kalória, 45 gramm fehérje, 45 gramm zsír és 232 gramm szénhidrát (a szénhidrátdiéta szabályai szerint számolva 227 gramm) lett benne nekem. Jó étvágyat!
Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl langyos, cukros tejben, majd összegyúrjuk a liszttel, maradék cukorral, a sóval és olajjal. Alaposan átgyúrjuk a masszát és melegebb helyen duplájára kelesztjük, nagyjából fél vagy háromnegyed óra alatt. Ha megkelt, akkor 4 részre véve, lisztezett felületen kinyújtjuk őket 2 mm vastag körré és 4 felé cikkezzük őket. A hideg vajat felszeljük csíkokra, hogy mindegyik cikkre jusson 1-1 darab, majd feltekerjük őket. A kiflik végeit vissztűrjük és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket. Kis pihentetés után lekenjük a kifliket tojással és 180 fokos sütőben készre sütjük őket, kb. 20 perc alatt.
A beton kerti térburkoló szegély többféle színvariációban * elérhető: