Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat, Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak. Theaként használják, piros borban főzve, Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve. Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle, Öt-hat hétig használd, megmondom előre. 4. Ó, hányan szenvednek savtúltengés ben, Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben. Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven, A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben. Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle, "Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve. Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed, Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled. Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve, Nem emészthet attól senkinek a bele. Beleknek bolyhait vakolattal vonja, Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva. Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod, Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod. 5. Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse |. Ha sebek martak fel, fekély es lett gyomrod, Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod. Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod, Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod. Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd. Sebed a sült krumpli mentesíti savtól, Szigetelő fedőt kap az az olajtól. Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed, Ez sivár életben még örömed lehet. 6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya, Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya. Kaphatod szárazon, esetleg vizesen, Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen. Cirokseprő magját kifőzni teának, Egészséget szerez hamar az magának. Bakos ferenc mátészalkai parasztorvos altalanos. Tetős evőkanál kerül egy literre, Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre. Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre, Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve. Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle, Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre. Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet, Ha ezt mind betartod, élted soká viszed. 7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy, Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy. Egyszerű tünete: rebeg gyomra szája, Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája. Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak, Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál, Azt is marod mostmár, kinek udvaroltál.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad, Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd. Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron. Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne, Mert így betegséged a pokolba menne. Bár mindent ő szedne nem néznek az égre, Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat, Találgatva szépen, hátha ez használhat. Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben. 9. Bakos ferenc mátészalkai parasztorvos academy. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Aki okos fickó, agyalágya benő, Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő.. Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve.
Noha a szélesebb közönség meseíróként ismeri Csukás Istvánt, lírája a 20. századi magyar költészet egyik kimagasló teljesítménye - fűzte hozzá Szentmártoni János. Kiemelte: Csukás István sikereinek egyik titka, hogy mélységes ismerője a gyermeki léleknek. E. Csorba Csilla főigazgató a PIM nevében a 80. születésnapját április 2-án ünneplő szerzőnek ajándékként átadta a Havas rét című Kormos István-vers kéziratának másolatát. Mint beszédében fogalmazott, Csukás István mindig jobbra, többre vágyó gyermek, mégis felelős gondolkodó maradt. Csukás István Kosztolányi Dezsőhöz hasonlóan a boldogság, az öröm keresésének és megtalálásának költője - mondta méltatásában Pomogáts Béla irodalomtörténész. Hozzáfűzte: Csukás István művei segítenek elviselni az emberiség, a nemzet és saját sorsunk nehézségeit. Semmiféle különbség nincs az úgynevezett gyerekeknek szóló művészet és a felnőttirodalom között, mindkettőnek ugyanazon minőségi szempontok alapján kell elbírálás alá esnie - hangsúlyozta Csukás István, akivel az esten Farkas László kritikus, irodalomtörténész beszélgetett.
Szerzőnk tehát egyszerre volt zseniális értője a gyermeki és a felnőtt léleknek. Költészetével és felejthetetlen alakjaival kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy neki két szárnya van: az egyik a mese, a másik a vers. Tavaszi versében mindkettővel szárnyal a mi örökké mosolygós Mesterünk… – írja a oldalon Penckófer János Vele készült interjúk Csukás István: BŰVÖS VIRÁG Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán. Cirógatod, megcirógat. Becézgeted, örül ám! Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán. Orvosság ez minden bajra. Gondot s a bút űzi ám! Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán. Csukás István: SZOMJAS ÉVSZAKOM " Szívemig húz a szerelem, szíved verését hallgatom. Télből, csendből győztesen feltámad szomjas évszakom, fuldokló hite milljó zöld torokkal a napfényre tört, így nyitsz bennem, tán tudatlan, félszeg jóságomra ablakot, hogy ne legyek, emberi alakban, vakon zuhanó halott, modell a pusztuláshoz, itt belül ne tervezzek állatit.
"A gyerekek nyelvteremtő zsenik is, hiszen remek szavakat találnak ki, szabadon garázdálkodnak a nyelvvel, kettévágják, kifordítják, visszafele olvassák, és én is erre biztatom őket" – vallja Csukás István Kossuth-díjas költő, író. "Boldog és elégedett ember vagyok, mert egész életemben azt csináltam, amit szerettem, és ez nagyon nagy dolog" – vallott életéről és munkásságáról Csukás István Kossuth-díjas költő, író, aki szombaton ünnepelte 80. születésnapját. "Életem közepe felé beszabadultam egy csodálatos birodalomba, a gyerekirodalomba, ami nekem máig tartó örömöt, élményt, vidámságot, mosolygást és a gyerekek mellett mindenki szeretetét hozta. Ennél többet nem is lehet kívánni" – mondta az MTI-nek adott interjújában az író, aki többek közt olyan, generációk kedvenc mesehőseit alkotta meg, mint Süsü, a sárkány, Mirr-Murr, a kandúr, Pom Pom vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász. Csukás István úgy vélekedett, hogy míg kortársai műfordítással vagy versírással keresték kenyerüket, ő "jobb lóra tett", mert az évek során kiderült, hogy van tehetsége és érzéke ahhoz, hogy megtalálja a kapcsolatot a gyerekekkel.
Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. –) Kossuth-díjas magyar költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Kisújszálláson született, egy nehéz sorsú kovácsmester nagyobbik fiaként, és itt járta ki az elemi iskolát is. A háború után – egy zenetanár biztatására, bár édesapja ellenzése ellenére, de édesanyja közbenjárására – jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűművésznek készült. Itt érettségizett. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen – hiszen noha felvételi nélkül felvették volna ugyan a Zeneakadámiára, mégis - a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de – 1956 után – bölcsész tanulmányait sem fejezte be. Életében a döntő fordulatot az hozta, amikor a Magyar Rádió egy diákköltők részére meghirdetett pályázatára az egyik barátja beküldte néhány versét, és azokkal első díjat nyert. Tizenhét éves korában már költő akart lenni. Eleinte csak felnőtteknek írt. Törzshelye lett a Hungária Kávéház, és ekkoriban jelentek meg első versei.
Az ünnepségen Csukás István pályatársai, olvasói és tisztelői között mások mellett részt vett Kalász Márton Kossuth-díjas költő és Kodály Zoltánné Péczely Sarolta is. Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!
"Azért kell nekik mesét írni, mert a gyerek meg akarja ismerni és meg akarja hódítani a világot és amíg ez a vágya megvan, addig ezt ki kell elégíteni. Ebben segít a művészet" – hangsúlyozta. Arra azonban mindig odafigyelt, hogy hogyan változik például a nyelv, a gyerekek szókincse, ezért gyakran megy közéjük és fülel, igyekszik elsajátítani a hallottakat, amelyeket gyakran épít be írásaiba. "A gyerekek nyelvteremtő zsenik is, hiszen remek szavakat találnak ki, szabadon garázdálkodnak a nyelvvel, kettévágják, kifordítják, visszafele olvassák, és én is erre biztatom őket" – mondta. A több mint negyven éve töretlen népszerűségnek örvendő művész azt mondja, a siker titka, hogy sohasem fél kézzel, hanem teljes szívvel írta meséit. Hangsúlyozta, hogy a gyerekirodalmat a felnőtt irodalommal pontosan egyenértékűnek tartja, de sérelmezte, hogy ma az irodalmi közvélemény nem ismeri el megfelelő módon ezt a műfajt. Mint mondta, a gyerekirodalom rangja nincs a helyén, és amíg ez így van, addig megfelelő támogatásokat sem fog kapni.
Ettől kezdve írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt. Vezetője volt és egyike azoknak – többek között Antal Imre, Szokolay Sándor és Kazimir Károly mellett –, akik 1960-ban megalakították a Fiatal Művészek Klubját (az Andrássy út 112. szám alatt), ami annak ellenére a hazai művészellenállás központjává tudott válni, hogy működését szigorúan ellenőrizték. Dolgozott a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjánál, egy rövid ideig a Munkaügyi minisztérium belső lapjánál, majd később a Néphadsereg című lapnál volt két évig újságíró. Ekkor találkozott Fülöp János íróval, aki a tévé gyerekosztályán dolgozott és "cserét" ajánlott. Így lett 1968-tól 1971-ig a Magyar Televíziónál előbb dramaturg, majd – "lefokozva" – egy akkor indított gyerekhíradó, a Hétmérföldes kamera országjáró munkatársa. Az 1960-as évek közepén Kormos István "csábítására" – akinek később az íróasztalát is megörökölte a Móra Kiadóban – állt rá, hogy gyerekeknek írjon, melyhez szinte egy előjelnek érezte azt, hogy egy napon született Hans Christian Andersennel 1978-tól 1985-ig volt a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, azóta szabadfoglalkozású író.