Jean-Claude Van Damme és Vivica A. Fox első közös filmje kirobbanó akciót és vérpezsdítő izgalmakat kínál az akció-thrillerek szerelmeseinek. Philip Sauvage-et, a különleges erők veteránját az egykori bokszbajnokból lett tehetős vállalkozó, Wayne Barclay szerződteti testőrnek. Barclay egykor a rács mögé juttatott egy nagyhatalmú rapzenészt, aki a börtönből szabadulva bosszút esküszik ellene és a családja ellen. Sauvage fiatal harcosokból és volt katonákból kommandót szervez a bokszoló védelmére. Személyi védelem - Amerikai-angol dráma akció - 2019 - awilime magazin. Játékidő: 110 perc Kategoria: Akció IMDB Pont: 5. 1 Beküldte: gaborka27 Nézettség: 17861 Beküldve: 2011-05-02 Vélemények száma: 4 IMDB Link Felhasználói értékelés: 8, 2 pont / 14 szavazatból Rendező(k): Sheldon Lettich Színészek: Jean-Claude Van Damme (Phillip Sauvage) Vivica A. Fox (Tamara Barclay) Razaaq Adoti (Wayne Barclay) Peter Bryant (Kendall Mullins) Mark Griffin (Casey Bledsoe)
Elképesztően gagyi verekedések, általánosan röhejesen viselkedő szereplők. Szürreális, kb szamarak popsijából előrángatott, kontextus nélküli párbeszédek. A nyomorult mentősök sem tudják, hogy nem a zúzódásos sérültet kell kezelgetni a mentőautóban, hanem az átlőtt csuklójút. Amíg el nem vérzik. Vicc az egész, csak elég ócska. Hasonló filmek címkék alapján
A keresés nem egyezik egyetlen termékkel sem
A feltűnően eszes fiút 1447-ben nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere Ferrarába, Guarino da Verona iskolájába küldte tanulni. Az itt töltött nyolc esztendő alatt alapos humanista műveltséget szerzett, költővé érett, nevét is ekkor változtatta Janus Pannoniusra. E korszakának fő műfaja a szatirikus, csipkelődő epigramma volt, szerelmi költészete is ebben a műfajban szólal meg először. Sokszor meglepően szabad szájú erotikus versei arról tanúskodnak, hogy az ifjú költő meglehetősen mozgalmas és változatos szerelmi életet élhetett. Janus Pannonius » Múlt-kor történelmi magazin » Ki kicsoda. Mestere, Guarino felismerve tanítványa költői tehetségét széles körben propagálta műveit, így ismert és kedvelt lett az észak-itáliai humanista körökben. 1454-től a padovai egyetemen kánon- és római jogot hallgatott. Költészete is új irányt vett: felfedezte a panegyricus (dicsőítő költemény) műfaját, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének. 1458-ban nagybátyja hívására hazatért, előbb királyi személynökként kamatoztatta jogi tudását, majd Beatrix királyné kancellárja lett.
Még ebben a kertben is csodának számított volna, ha a "hősi Ulysses" a pannóniaihoz hasonló szépségű fácskát látott volna. A Boldogok Szigete (más néven: elíziumi mező) a görög irodalomban az az idillikus hely, ahol halála után mindenki elnyerheti időtlen boldogságát, így ennek a "bő rétjei" a gyönyörűség legfelső fokát idézik. S mindez –a három mitológiai helyszín együttesen- sem képes felmutatni azt a szépséget, amelyet "pannon-föld északi hűs röge" elővarázsolt. Pannónia dicsérete műfaja. Ezzel le is zárul a vers első része, a lírai vershelyzet bemutatása. A második négy sor az ellenpólus, a téli virágzás következményeinek felmérése. Bármiféle tér- és idődiszkrepancia pusztulásra ítéli az élőlényeket, a gondolatokat, eszméket, megnyilatkozásokat, kommunikációs szándékokat: ha nincs itt az ideje, nem érdemes életet, értékeket, személyiséget felmutatni, a kor ugyanis nem érti és nem tűri. Ugyanakkor valószínűleg nem tehet mást az új értékek képviselője, minthogy megfogalmazza és felmutassa önmagát, különben a létezése teljességgel értelmetlen.
Mátyás az összeesküvőket elfogatta, kivéve Janust, aki Itáliába akart menekülni. Útközben azonban meghűlt, tüdőgyulladást kapott, és a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt. A később kiengesztelődött király Pécsett eltemettette, verseit Váradi Péterrel összegyűjttette a Bibliotheca Corviniana (Corvina könyvtár) számára. Janus Pannonius feltételezett sírját 1991-ben, a pécsi székesegyház altemplomában Kárpáti Gábor találta meg, továbbá ő lelte meg a pécsi világörökségi helyszín szimbólumává váló bronz krisztogramot 2001-ben. 2008 októberében Pécsett ünnepélyes keretek között újratemették, a székesegyház altemplomában helyezték végső nyugalomra Janus Pannoniust. Lírai irodalmi műfajok szintfelmérő - Router Learning. 2009-ben Pécsett is bemutatták "igazi arcát", azaz fejszobrát, amelyet koponyájának másolata alapján készítettek el szakemberek a legmodernebb arcrekonstrukciós eljárásokkal. 2012-ben a Magyar PEN Club a nevét viselő nemzetközi irodalmi díjat hozott létre.
Reneszánsz kora: Középkort követő korszak Újjászületés (ókori kultúráé) Itáliából indult ki 1300 -tól 1600 -as évekig tartott (1321 – Dante halála) Középkor: a földi élet siralomvölgy Reneszánsz: életöröm Öröm forrása: a tudás, a gondolkodás, a természet, a szépség A szépség kifejező eszköze: a harmónia A harmónia az út a tökéletességhez (képzőművészetben, építészetben…) Tudatosan megszerkesztett műveket alkottak Irodalomra jellemző, hogy eltűnt a névtelenség Megjelent a költői öntudat Belerejtették a verseikbe a nevüket (akrosztikon) A büszkeség a származásukra is vonatkozott (Pl.
Idézni is általában ebből a fordításból szoktak, a tankönyvek is ezt használják, ezért én is ezt fogom elemezni. Amikor a vers zeneiségét dicsérjük, az tehát Áprily érdeme, azonban az útra kelés hangulatát már Janus festi le úgy, ahogy a műben megjelenik. Végső soron ki lehet tapintani a fordítás burka alatt is az eredeti költemény értékeit. Most olvassuk el a verset! Búcsú Váradtól Még mély hó települ a téli földre, Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, Szürke súly a ködös fagy zúzmarája, S el kell hagyni a szép Körös vidékét És sietni Dunánk felé, Urunkhoz. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk. Nem tart vissza folyó, s az ingovány sem, Mert fagy fogja hideg vizét keményen. Hol nemrég evezett a föld lakója S félt, – most hetyke bizalmú, fürge lábbal, Megdermedt habokat fitymálva, lépked. Nem siklik soha úgy a lenge csónak Jó sodrásban, erős lapát-csapástól, Még akkor se, ha fodrozódó Zephyrus Bíborszínűre festi át a tengert, Mint ahogy lovaink a szánt repítik. Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon, Itt nem ront levegőt a kénlehelet, Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe, Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge, És nem sérti az orrodat szagával.
1466 márciusában írta ezt az epigrammába sűrített elégiát. Az epigramma disztichonban (egy hexameter és egy pentameter sor kapcsolata) írt rövid, tömör, előkészületből és csattanóból álló sírfelirat. Az elégia ekkor már nem csupán a disztichonban írt (általában epikus jellegű) művet jelenti, mint a görögöknél, hanem a rezignált, szomorú hangvételű filozofikus verset. Egy dunántúli mandulafáról Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott, Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein. S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt? A vers ihletője külső látvány, természeti jelenség, melyre a cím is utal. A pécsi püspök abban az időben a Mecsek lapos lejtőjén valóban láthatott idő előtt virágpompába öltözött mandulafát. A túl korai virágzás a pusztulás képzetét is szükségképpen felkeltette a költőben, s emellé magától értetődően társult a féltő aggodalom, a részvét, a tragikus vég előérzete.