Sajnos azonban az igazán boldog kapcsolatban élő, monogám emberek száma amúgy sem eget verő, annak pedig végképp kicsi az esélye, hogy két ilyen személy találkozzon, akik ráadásul emberileg egy hullámhosszon vannak és csak barátság alakul ki köztük. Annak is fennáll a veszélye, hogy a nő öntudatlanul is alávetett szerepet vesz fel a barátságban. A barátság két egyenlő ember kapcsolata, ám egy férfidominanciájú világban, ahol a férfi az erős, a nő a gyenge, ezt nehéz megvalósítani. Még bonyolultabb azok helyzete, akik épp párkapcsolatban élnek, és van ellenkező nemű barátjuk. Kezdetben hiszi, létezik őszinte, szexuális kapcsolatoktól mentes férfi-nő barátság, míg párja nagy valószínűséggel nincs meggyőződve erről. Lehet-e a barátságból szerelem?. Féltékenysége pedig nem is nélkülöz minden alapot, hiszen hallottunk már olyan történeteket, hogy barátságnak induló kapcsolat vezetett megcsaláshoz, majd szakításhoz, váláshoz. A szexuális vonzalom és a szerelembe esés veszélye mellett nem elhanyagolható szempont, hogy a két nem barátságfelfogása meglehetősen eltérő.
Azonban két dolgot fontos itt megjegyezni. Az egyik, hogy összességében még a férfiak is csak mérsékelt vonzódást mutatnak barátjuk iránt, a másik pedig, hogy azok száma, akik egyáltalán nem vonzódnak ellentétes nemű barátjukhoz, igen alacsony. Ha valóban így van, s az emberek többsége legalább egy bizonyos szinten többet érez a másik iránt, mint tiszta barátságot, miért ilyen kevés azoknak az ellentétes nemű barátoknak a száma, akiknél végül romantikába torkollik a kapcsolat? Ennek több oka is lehet. A leggyakoribb oknak a félelem tűnik. Az emberek tartanak tőle, hogy ha barátságukat párkapcsolattá alakítanák, az elrontaná a köztük lévő szoros viszonyt. Így inkább nem kockáztatják meg az esetleges szakítást. A második leggyakoribb ok az, hogy a vonzódás nem elég mély. Szerelem és barátság port. A harmadik a rangsorban pedig a baráti társaság, a szociális háló helytelenítésétől való félelem, illetve hogy a barátság párkapcsolatként már nem működne olyan jól. Egy érdekes életkori különbség is látható a kutatási eredményekben.
Nézz körbe helyette az összes kategóriában. Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka E-mail értesítőt is kérek: Újraindított aukciók is:
Forrás: MTI / Sóki Tamás Maszkos felvonulókat nézni és kólót hallgatni és vásári tócsnifajták között válogatni jó buli és kész. Azt eddig is tudtam, hogy busójárás egy 18. századig (legalábbis bizonyíthatóan eddig) visszanyúló sokác farsangi hagyomány, és azt is, hogy az ördögszerű maszkok azért ilyen félelmetesek, hogy elijesszék a telet. Az is rémlett valahonnan, hogy a legendákkal ellentétben a busómaszkokkal eredetileg nem a törököt űzték el a mohácsiak, mivel a sokácokat (a katolikus vallású délszláv embereket) csak Mohács felszabadulása után, 1700 körül kezdték nagy számban a környékre telepíteni. De azért volt néhány apróság, ami a magamfajta teljesen kezdő mohácsi turista számára újdonságként hatott. Mohácsi busójárás története. Például: 1. Busónak lenni komoly kihívás A maszk a helyiek állítása szerint elég nehéz, a jelmez rengeteg kisebb-nagyobb alkatrészből áll (bunda, gatya, harisnya, bocskor, öv, változatos kolompok és egyéb zajkeltő eszközök), és ezek a kellékek akár több százezer forintba is kerülhetnek.
A 'farsang' a téli ünnepkört záró, téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők összefoglaló megnevezése. A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul. Busójárás. Bővebben: Farsang A különböző alakoskodó szokások – amelyek valaha az egész világon ismertek voltak, és általában a földművelő társadalmakhoz kötődtek – a tél/sötétség/gonosz elűzését, illetve a fény/tavasz eljövetelét kívánták elősegíteni, emellett művelői úgy tartották, hogy azok a termékenység befolyásolására is alkalmasak. Ezek a szokások Európa szinte minden országában ismertek voltak, de legfőképp a Balkánon, illetve a Kárpát-Pannon-térségben terjedtek el. Bővebben: A Busójárás európai párhuzamai Anno busónak kizárólag a a felnőtt férfiak öltözhettek be. A nők és a gyerekek maszkások lehettek, de busó maszkot nem viselhettek. A legényeknek a férfikort elérve tanúbizonyságot kellett tenniük arról, hogy képesek társaik inkognitóját megőrizni, mind fizikai, mind erkölcsi erővel.
Alakoskodásnak hívjuk azokat a szerepjátékokat, amelyben a résztvevők álarccal, jelmezzel rejtik el kilétüket, és valakit vagy valamit megszemélyesítenek. A busójárásban az álarcnak és a jelmeznek egyaránt kitüntetett a szerepe. Az álarcokat az erre szakosodott helyi fafaragó mesterek készítik fűzfából. Az álarcoknak is többfajta típusa létezik, mind formájában, mind pedig festésében. Közös jellemzőjük a vicsorgó száj, az állatszarvakkal (kos vagy kecske) való díszítés, és az ijesztő hatást fokozó élénk színek. Felvonulásra gyülekező busók. A busók saját kisebb csoportjaikban vesznek részt a mulatságon Forrás: MTI/Sóki Tamás A hagyományoknak megfelelő busó öltözék az álarcon kívül szőrével kifordított bekecsből, fehér bőszárú gatyából, csizmából vagy bocskorból, valamint kötelekből, láncokból, kolompokból és kereplőkből áll. Történelem - Mohács város weboldala. A bekecset kötéllel vagy lánccal kötözik össze, amelyre kolompokat függesztenek. Elmaradhatatlan kiegészítők a tarisznya, a fából faragott buzogány, kereplő, és egyes busóknál az éktelenül szóló fakürt is.
A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok. Ma már Kisfarsang napján, vagyis csütörtökön tele a busónaptár, folyamatosan vannak rendezvények, egészen húshagyó keddig bezárólag.