Kiemelt kép: Elpusztult hal a Velencei-tóban – Forrás: Faceboook/ Gárdony csoport
Közel három hét után válaszolt a civilek megkeresésére a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG), ebből azonban továbbra sem lehet megtudni, hogy mi lesz a rendkívül alacsony vízszintű Velencei-tóval, ahol az elmúlt hetekben tömeges halpusztulás történt. A Velencei-tavi halpusztulásról a július 2-án megjelent Magyar Hangban olvashatja riportunkat. A KDTVIZIG kronológiája szerint 2021. június 17-én 10 óra 30 perckor a Velencei-tavi Tófelügyelőség munkatársai tapasztalták a halpusztulást partközelben és nyílt vízen. Vészesen lecsökkent a Velencei-tó vízszintje, brutális méretű a halpusztulás. A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) mint horgászati hasznosításra jogosult, megkezdte a tetemek eltávolítását, állatorvosi vizsgálatot rendeltek el. 2021. június 18-án a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Hatósági Osztálya a KDTVIZIG-gel közösen helyszíni szemlét tartott a tónál. Szivattyúkkal és buborékos mélylevegőztetővel átszellőztették a tavat, az elmúlt két napban friss haltetemet már nem találtak. Vas Péter, a Civilek a Velencei-tóért Facebook-csoport aktivistája június 19-én levelet írt a vízügynek, amire július elsején érkezett válasz.
Minimum alatti a vízszint A Velencei-tó egyébként eleve sekély vizű. Újabb halpusztulás a Velencei-tóban. A Vízügy vízszintszabályozási protokollja szerint ilyenkor, tehát júliusban a minimum vízszint 130-140 cm között kellene legyen, míg az optimális vízszint 150 és 160 cm között. Júliusban a minimum vízszint 130-140 cm között kellene legyen, míg az optimális vízszint 150 és 160 cm között; Forrás: Ehhez képest a Vízügy Agárdon lévő vízmércéje arról tanúskodik, hogy Július végén a vízállás 87 centiméteren alakult, magyarul alig haladta meg az optimális vízállás felét. És ez nem egy friss jelenség, sajnos a Vízügy honlapján szereplő adatok szerint az elmúlt egy hónapban folyamatosan ilyen extrém alacsony vízállásokat mértek, sőt míg egy enyhén romló tendencia is megfigyelhető, amin szemmel láthatóan az elmúlt hetek brutális özönvízszerű esőzései sem segítettek.
A példátlan összefogást hosszan méltatja egyébként a közlemény. Minden 100. hal elpusztult A MOHOSZ adatai szerint alig pár nap alatt a tó halállományának közel másfél százaléka elpusztult, de folyamatosan javul a helyzet, és ez "bizakodásra ad okot". Velencei-tavi halpusztulás: kiderült, mi áll a háttérben | Magyar Hang | A túlélő magazin. Ottjártunkkor már valóban csak néhány tetemet találtunk, de a tó körül élők szerint a bizakodás nem a legjobb megoldás most. "Évek óta mondjuk, hogy valamit tenni kell, hogy nyírni kéne a nádat, hogy kotorni kéne az iszapot, hogy biztosítani kellene a megfelelő vízutánpótlást, de hiába. Most, hogy ég a ház, talán lesz valami gyors megoldás, de remélem, hogy alapos is, mert anélkül ez bármikor megismétlődhet" – mondta a kikötőbe éppen becsurgó villanymotoros csónak tulajdonosa. "A Velencei-tó térsége példátlan fejlődésen ment át az elmúlt időszakban" – ezt még május végén mondta Gulyás Gergely miniszter, alig három héttel a pusztulás kezdete előtt. Tessely Zoltán a térség fideszes országgyűlési képviselője ugyanezen az eseményen a mostanában megvalósult fejlesztések közül elsők között említette a tó partfal-rekonstrukcióját, amely évtizedes gondokat orvosol szerinte.
A TvProfil sütiket használ a webhely jobb felhasználói élményének és funkcionalitásának biztosítása érdekében. A sütikkel kapcsolatos további információ itt található: adatvédelmi irányelvek.
I. Szulejmán halálát az ostromot vezénylő Szokollu Mehmed nagyvezír parancsára negyvennyolc napig titokban tartották a hadsereg előtt. A boszniai születésű Szokollu Mehmed nagyvezír szerb szülők gyermeke volt. Pargali Ibrahimhoz hasonlóan, alacsony sorból küdötte fel magát az oszmán Birodalom második emberének. Szulejmán 32 rész. Domenico Custos rézmetszete, 1601-ből Forrás: A Pécsi Tudományegyetem kutatói úgy vélik: az uralkodó belső szerveit helyben temették el, majd megjelölték a táborhelyet, amely fölé az ostrom utáni években egy türbe épült. Az első hiteles források 1575-76-ban tesznek említést először a szultáni síremlékről, és Szulejmán türbéje 1692-ig bizonyosan fennmaradt.