* A "Lépjen velünk kapcsolatba" egyetlen érintéssel azonnal elküldheti kérdéseit, észrevételeit és javaslatait. * A legfrissebb hírek mellett a weben fellelhető érdekességeket és vicces fotókat, kommentárokat a magyarországi és a világ aktuális eseményeiről, vidám fotókat, videókat, témákat a legkülönbözőbb területekről is tartalmaz.
A techcég a bankok segítségével egy, kizárólag a Google Pay felületén elérhető mobilos bankszámlát tesz elérhetővé a felhasználóknak. A Google az interfészt, a felhasználói felületet és front-end technológiát adja, míg a betétbiztosítást, a számlavezetést, az ehhez szükséges engedélyt a partnerbankok biztosítják. A szolgáltatás a tervek szerint a jövő évben már elérhető lesz a felhasználók számára - írta a The Verge alapján a Portfolio. Kiderült Putyin mesterterve - Piac&Profit - A kkv-k oldala. A kilenc partnerbank között szerepel többek között a Citi, illetve a spanyol BBVA amerikai leánya. Nyitókép: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga
Itt az új KMCSSZ hírlevél, 2014 első száma Az 1. Kerület Tiszti és Vándor Konferenciája Wangban, 2014 Feb. 21-23 Felkerült a Vándor konferencia beszámolója Fruzsi és Tibi tollából. Itt olvashatod! Csapatátadások Bernben és Münchenben A 85. Kodály Zoltán Berni cserkészcsapatot Szijártó Ádám cst. -töl átvette Piricki Zoltán st.. A Mücheni cserkészcsapatokat Jánosi Ferko cst. és Jánosi Karoline cst. Google friss hírek olvasása. -töl átvette Dory Emese cscst. Dory Emese már régében vezette a csapatot de szivesen válalja ujra ezt a feladatot. Mind a két uj parancsnoknak sok sikert kivánunk, a távozóknak köszönjük munkájukat és bizunk benne, hogy tóvábbra is támogatják munkájukkal a csapatot és a cserkészetet. Grizzly Új cserkésztisztek a kerületünkben Az idén Fillmoreban végeztek: Cserkésztisztek: Fangli Márti/ London Segédtisztek: Sass Áron / Bécs Wallig Mátyás / Bécs Póser Tibor /Bécs Sok sikert és örömet kivánunk nekik a további cserkészmunkában. Csapatigazolás A 82. sz Báthory István cscs. Brüsselböl hivatalosan le lett igazolva az Augusztusi IB-gyülésen.
Az Egy igazán dühös ember mellőzi a hivalkodó akciójeleneteket, és helyette a karakterdrámára és az intenzív, véres lövöldözésekre összpontosít. A karakterdráma azonban nem feltétlenül működik, hiszen Statham ezúttal is annyira egyarcú, hogy szinte semmilyen érzelmi reakciót nem vált ki a nézőből a személyes tragédiája. Ennek ellenére Guy Ritchie jól használja ezt a komorságot a filmhez, sokkal érettebb és mocskosabb az összkép, mint a korábbi, humorral oldott filmjei esetében. A pimasz humor nem is feltétlenül illett volna ennek a nagy tétre menő drámának a mindent elsöprő, baljós fináléjához vezető úton. S bár a fináléhoz vezető út a már említett felborított kronológia miatt is élvezhető, a fináléban aztán személyiség nélküli karakterek logisztikai bravúrjára kellene rácsodálkoznunk, miközben előkerül az b-kategóriás akciófilmek legnagyobb rákfenéje: a hős vagy golyóálló, vagy ha be is kapja azokat, akkor egy komplett tár is egy pofonnal ér fel neki. Összességében elmondható, hogy Jason Statham semmilyen szempontból nem egy nagy színész, de a képernyőn való jelenléte ennek ellenére is markáns.
A 2005-ös Revolver idején mindketten a helyüket keresték Hollywoodban, a film se lett sikeres. Útjaik jó sok évre elváltak: Statham a középkategóriás, régi vágású akciófilmek egyik utolsó mohikánja lett, Ritchie pedig szép fokozatosan rehabilitálta karrierét. Most 2021-ben bőven lenne ok a könnyes összeborulás miatti nosztalgiára, de az Egy igazán dühös ember teljesen másfajta film, mint amire számíthattunk. Titokzatos férfi jelentkezik a város egyik legveszélyesebb melójára. Patrick Hill (Statham) nem a helyi plázák biztonsági őre lesz, hanem többmilliós pénzösszegeket szállító páncélkocsiké. Amik festett céltáblák az állig felfegyverkezett rablóknak. Csakhogy Patrick a munkájában jó, nagyon jó. Túlságosan jó. Egymaga képes leszedni azokat, akik hezitálnak vele szemben. Mintha más lenne, akinek mondja magát. Mintha arra vágyna, hogy bizonyos emberek vagy rablók megtalálják. Egy olyan ember, akinek múltja van, kapcsolatai, tapasztalata. És küldetése, amit mindenáron teljesíteni fog. Ami összefonódik egy pár hónapja történt rablással, amiben őrök és civilek is meghaltak.
A probléma többek közt abból ered, hogy amíg az öreg Clint valami rejtélyes tulajdonságtól fogva még akkor is szimpatikus karakter tudott lenni, amikor égetni való gazembert játszott, addig Scott hiába az apja fiatalkori mása, benne nincs meg az a plusz, ami kedvelhető rosszfiúvá tenné őt a vásznon. Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy egyrészt a forgatókönyvek nem nagyon engednek neki sok teret a kibontakozáshoz, másrészt szinte csak negatív szerepeket osztanak rá. Ezek után nem is meglepő, hogy már a puszta kisugárzása is alanyi jogon megköveteli a bunkó rosszfiú-szerepkört, függetlenül attól, hogy a magánéletben több mint valószínű, hogy egyáltalán nem ilyen, és hogy egy-egy arcrezdülésénél rögtön felsejlenek a jó öreg Clint baltával faragott ismerős arcvonásai. Szó, ami szó: pályafutása eddigi legjobb alakítását nyújtja, ami ha nem is instant belépő a nagyok ligájába, mindenképp egy fontos állomás, ami egy lépéssel közelebb viszi őt az áhított sztárstátuszig. Épp úgy, ahogy a Wrath of Man esetében sem kell óriási dolgokra számítani.
Az angol Tarantinónak becézett író-rendező, Guy Ritchie és a profi műugróból színésszé avanzsáló Jason Statham annak idején egyszerre került fel a filmművészet térképére A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, illetve a Blöff című kult-klasszikusokkal, eddigi utolsó közös munkájuk pedig a 2005-ös, az elődöknél jóval mérsékeltebb sikereket elért Revolver volt – azaz a páros 16 éve nem dolgozott együtt. Azóta, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyt a Dunán. Ritchie és Hollywood kölcsönösen felfedezte egymást, melynek eredményeként emberünk legyártott néhány szórakoztató és néhány korrekt iparosmunkának nevezhető blockbustert, majd végül fogta magát és visszatért oda, ahonnan több mint két évtizede elindult: London veszélyes utcáira és füstös kocsmáiba. Igaz, hogy majdnem húsz esztendő kellett neki, de csak összejött a bravúr: az Úriemberek nem csupán a tavalyi év egyik legjobb filmje volt, de végre visszahozta azt a hamisítatlan Ritchie-s stílust, amire már nagyon-nagyon szüksége volt a kiéhezett rajongóknak.