Érdekes módon a színházi tér könnyedén megszokható, egyáltalán nem zavar minket, hogy a színészek pantomim-szerű játéka által kinyíló és záródó ajtók nyikorognak, vagy, hogy a kutya krétával rajzolt körvonala ugat. Először felfedezzük a színházi tér jellegzetességeit, meglepődünk, hogy nincs valósághű képi világ, majd belefeledkezünk a történetbe, de csak annyira, amennyire a rendező megengedi. Lezárásképp visszatérnék az emlékezetünkbe beleégős listához. Épp aludni készültem (amit a filmszakosok meglehetősen ritkán csinálnak) a napi negyedik kötelező film után, s gondoltam, a másnapra szánt Dogville – A menedék tökéletes lezárása lesz a hétfőnek, persze lehet, hogy kedd volt vagy épp szombat, ám a gyilkos menetnek nyugodtan nevezhető alkotás egyszerűen nem hagyott elszenderedni. Addig-addig helyezkedtem az ágyban, mígnem teljesen beszippantott az egyre durvuló történet, s másnap reggelig egyetlen percet sem aludtam. Miért kötelező megnézni? Egyrészt, mert nehezen találni hozzá foghatót, másrészt pedig, mert kevesen mernek olyan kemény tényeket a képünkbe vágni, mint Lars von Trier.
Kijelenthetjük tehát, hogy a Dogville – A menedék nem egy kimondottan illúziókeltő film, sőt, épp az ellenkezője. Lars von Trier 2003-as alkotása a brechti elidegenítő színház mintapéldája, melyben a puszta ábrázolás az átélés helyett megfigyelő pozícióba kényszeríti a nézőt, s olyan kegyetlen őszinteséggel mesél az emberi természetről, amit más módon nem is tudnánk elviselni. Dogville lakói kezdetben előzékeny, mérhetetlenül kedves emberek, ám később – mikor megtudják, hogy a fiatal nőt a rendőrség is körözi – felébred bennük, a mindenkiben ott élő vadállat. Grace számára a menedéknek egyre nagyobb ára van, a megaláztatások, és kínzások ellenére (egy ideig) mégis olyan angyali tud maradni, amilyennek a történet elején megismertük. Nicole Kidman remek választás volt Grace szerepére, visszafogottan, kellő alázattal jeleníti meg a falubeliek közé beilleszkedni vágyó fiatal nőt, s egy pillanatra sem mozdul ki az elidegenítő színház ezúttal filmes világából. Trier egyedi filmnyelvi kísérlete a Dogville – A menedék, mely a közel háromórás hosszával igencsak próbára teszi a nézőt.
Katie menekülve Bostonból egy Atlantába tartó buszra száll fel, majd az egyik megállónál megtetszik neki a kisvárosi hangulat és a nyugodt hely kínálta menedékben reménykedve munkát vállal, házat bérel és kinyitja a szívét Alex előtt, aki a helyi kisboltot vezeti. Esélyt kap egy új életre, éppen úgy, mint Alex, aki özvegy, és két kicsi gyermekével próbálja egyben tartani a családot. A két szerelmes előtt szinte nincs is akadály, csak a Katie múltjában lévő sötét foltok árnyékolhatják be a kapcsolatukat, ám mire mindenre fény derül, ők már olyan szerelembe esnek, mely átsegít minden nehézségen. A bontakozó kapcsolatban nincsenek ellenlábasok, sőt mindenki segíti Katie-t és Alexet, leginkább az élet nagy bölcseleteit elénk rakó Jo, akinek karaktere számomra szimpatikusabb lett volna a végső fordulat nélkül, mellyel csak a drámai hatást kívánták fokozni az alkotót. A film cselekménybonyolításában nem sok újat tapasztalhatunk, de a szép fényképezés, a szerethető karakterek, a nem rossz színészi játék, a romantikus klisék – melyekben olyan jó sokszor hinni – egy megható filmet tesznek elénk, mely akár még könnyeket is csalhat a szemekbe.
Ha több német nyelvű alkotást néznék, talán jobban ráállna az agyam…:D Kár (vagy szerencse? ), hogy az angol verzió híve vagyok már 9 éves korom óta. Folytatása A menedék Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is Hasonló filmek címkék alapján
Itt kér menedéket a gengszterek elől menekülő Grace, aki ránézésre maga a földre szállt angyal. A falu lakói pedig egyenesen a jóság mintaképei, nem kérdéses tehát, hogy megnyitják Grace előtt zárt közösségük láthatatlan kapuit. A láthatatlan szót itt most azonnal ki is fejtem. Dogville ugyanis igencsak különös módon jelenik meg Trier filmjében. Tulajdonképpen antifilmet is mondhattam volna, hiszen az alkotás két médium, a színház és a film találkozása, melyben számos lényeges dolog, amit a filmtől általában elvárunk, nem található meg. Az első képkockákat nézve Dogville részletes alaprajzát láthatjuk, ám ez a stilizáltság a kamera közelítése által sem változik át a jól megszokott fikcióvá. Nincsenek falak, nincsenek ajtók, nincsenek fák, sőt, még igazi kutya sincs. Fekete padló van, fehér krétával telerajzolva. Így jelennek meg az utcák, a házak, a növények, de még az egyetlen házőrző is. Egyes díszletek, például a házakban található kis csecsebecsék (melyeknek az egyik szereplő esetében igazán fontos jelentőségük van) viszont nagyon is kimunkáltak, pontosan úgy, ahogy a színházban is.
Kedvencelte 34 Várólistára tette 56 Kiemelt értékelések krlany 2016. május 12., 04:38 A ló és lovasa gyönyörű… és az általuk megtestesített függetlenség és szabadság is. Élvezet nézni kettőjüket, a harmóniájukat, ahogy egymást érzik. Tényleg szárnyalnak, minden kötöttség nélkül… szabadon. 8 hozzászólás Kemiviki 2018. január 25., 12:02 Maga a történet nem újdonság, eléggé sablonos, viszont rettentően jól megvalósított. Gyönyörű volt a ló, a táj, és a főszereplő Mika is. A hajszínét de irigylem. Élvezetes volt nézni, ahogy a ló és a kiválasztottja egymásra találnak, összehangolódnak. Számomra hihető volt az egész történet. Viszont Mika szülei borzasztóan idegesítőek voltak, nem is csodálom hogy úgy viselkedett a lány ahogy… Ez az eddigi legjobb lovas film amit láttam. h_grett 2015. július 13., 09:45 Egyik legjobb legjobb ifjúsági lovas film, ha lehet így nevezni:) Annyira egyszerűen mutatja be a ló és lovas kapcsolatát (ami való életben szinte lehetetlen), mégis borzasztóan hihető, és bámulatos.
(LRP) és a 4. (Garnier) vattakorongot mind a kettő szépen lehozta a fekete szemceruzát a karomról, ebben semmilyen különbséget nem véltem felfedezni, abban viszont igen, hogy a La Roche-Posay drágább, de talán egy fokkal kíméletesebben szedte le a szememről a sminket, mint a Garnier, ami olcsóbb, gazdaságosabb kiszerelésben kapható, de talán egy kicsivel többet kell rajta hagyni a szemeken azt a bizonyos micellás vízzel átitatott vattapamacsot. Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövessétek a blog facebook és instagram oldalait is, köszönöm! Dm micellás víz viz my hero. ♡ Kinek melyik micellás termék vált be leginkább? :)
Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni. Sok adalékanyag és enzim is jól oldódik benne. A többi glikolhoz hasonlóan vízmegkötő, hidratáló anyagként használt a kozmetikai iparban - a beautybreains szerint a hidratáló hatása a glicerin éhez hasonló. Segít megőrizni a krém állagát (hogy a krém ne olvadjon meg nagy melegben, illetve ne fagyjon meg nagy hidegben) valamint segíti a többi összetevő beszívódását. Összehasonlító teszt | Micellás vizek - Garnier, Ziaja, Balea - Beauty Secrets From Nora. Az összetevővel kapcsolatban felmerült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás, ekcémás tüneteket (kontakt dermatitist) válthat ki. Kókuszból előállítható gyengéd felület aktív anyag, tisztító szer, habzás elősegítő.
Általában a Balea termékeivel pozitív tapasztalataim vannak, de sajnos ez a termékük engem nem győzött meg, így továbbra is maradok a jól bevált Garnier-nél. A szépségguruk esküsznek a micellás termékekre és nem véletlenül, hiszen sminklemosók, arctisztítók és arcápolók is egyben. Mint sok más trendben, a franciák az éllovasok a micellás készítményeikkel a szépségiparban, hiszen ők már évek óta használják ezt a lágy, de hatásos kozmetikumot, azonban mára már nálunk is egyre kedveltebbé válik ez a speciális technológia. Mi a micella? Ez a kifejezés apró göböcskét jelent. Sminklemosás hatékonyan - Ezért használj micellás vizet. Sajátosságuk, hogy mágnesként vonzzák a koszt és a felesleges faggyút, valamint a micellákban lévő összetevők a bőrrel olyan kölcsönhatást képeznek, hogy a hatóanyagok bejutását is tudják fokozni. A kivételes micellás összetételnek köszönhetően dörzsölés nélkül szabadítják meg az arcot, ajkakat és a szem környékét a sminktől és a felesleges faggyútól. A legvégén pedig nem kell lemosni bőrünkről. Érzékeny bőrtípusra is tökéletesek a micellás arctisztító készítmények.