Mindemellett a fehéregyensúly még automata állásban is szépen mért, a jelenség leginkább a szürkétől jelentősen eltérő színek stílusán érzékelhető. Természetesen ez lehet a bétás gép gyengesége is, de a jelenség az eddigi összes belépőszintű EOS gép sajátja. A váz beérkezésekor még szomorúan vettük tudomásul, hogy a tesztfotók a gép béta állapotára való tekintettel nem közölhetőek, azonban végül mégis engedélyt kaptunk erre azzal a feltétellel, hogy azokon jelezzük, hogy ezek nem a végleges, boltba kerülő géppel készültek. Szerkesztőségünk egybehangzó véleménye alapján túlzott az óvatosság a gyártó részéről, a fotók alapján egy ütőképes készüléket üdvözölhetünk az 1000D-ben. A teljes méretben lekattintható tesztképeken változtatást nem eszközöltünk, csak a próbagépre utaló felirattal láttuk el, azok expozíciós értékei nem változtak. Nem végleges változatú Canon EOS 1000D-vel készült tesztképek Katt az eredetiért a képekre Az 1000D az akciók kedvence lehet Az EOS 1000D kitben és csak a vázat tartalmazó dobozban egyaránt megvásárolható lesz.
Mivel a vázat csupaszon kaptuk, munkára fogtuk szerkesztőségünk már nyugdíjba küldött 18-55 F/3, 5-56 EFS II optikáját, amely minőségében kevésbé, szolgáltatását tekintve azonban jócskán elmarad az 1000D-hez készletben mellékelt, rázkódásvédelemmel kiegészített objektívtől. A műanyag váz a kisebb méretei ellenére hamisítatlan canonos vonalakkal rendelkezik, akár egy kicsinyített 450D is lehetne, bár kissé szögletesebb vonalvezetésű. Az EOS 350D-től egészen a legfrissebb modellig sokat kritizált vékony markolatot most sem módosították, ahhoz több hely kell, örülhetünk, hogy a kisebb burkolaton a helyszűke miatt ez nem lett még vékonyabb. Sajnos ahogy azt megszokhattuk, a kisujjunk számára ennél a gépnél is kényelmetlen a fogás, sőt, egy idő után akár fájdalmas is: a gép aljával érintkező ujjpercünkben akár nyomot is hagyhat a váz éle. Ami az Olympusnak sikerült az E-420-nál, az a Canonnak nem jött össze az 1000D-nél: előbbi esetben a kisujj nem kívánkozik a gépváz alá, még elfér a markolaton, jóval kényelmesebb fogást eredményezve.
Az első képek elkattintásakor hamisítatlan canonos zárhang hallható, ugyanaz a fémes, karcos hang, amelyet a márkahű tulajdonosok nem cserélnének másra, nyoma sincs a Nikonok tompa puffogásának. A beépített villanó annak bekapcsolásakor, vagy az automatika által szükségesnek ítélt helyzetekben elektromos kioldással nyílik fel. Ez a villanó a fénytelen helyszíneken az élességállítás során is szerepet kap, stroboszkóplámpaként világítja meg a témát, míg a gép fókusztávot vesz. Az 1000D lehetőségei között automatikusan üzembe lépő szenzorportalanítót is találunk, amelyet bármikor mi is bekapcsolhatunk, de a por ellen antisztatikus bevonat is küzd. A vázat ellátták élőkép üzemmóddal, melynek használata közben a tükör felcsapása szükséges a fókusz beállításához, éppúgy, mint az EOS 450 esetében. A rokonság ezzel a géppel emellett az energiafogyasztáson is tettenérhető, az azonos típusú akkumulátor az 1000D-ben is elegendő 500 kép ellövésére a CIPA szabvány szerint (23 celsius fokos hőmérséklet, fele részben vakuhasználat).
Egy nagy tálba tesszük (amibe majd belefér az összes hóbelevanc), majd felöntjük a felforrósított húsalaplével és a vörösborral. Hozzáadjuk a páchoz a friss fűszereket, borsot és babérlevelet. A húst megtisztítjuk, majd feldaraboljuk kb 3x3 centis kockákra (na igen, az eredeti recept 5x5 centis kockákat ír, én azt túl nagynak találom, a gyerekek se szeretik, így az idők során maradt ez a méret, ami annyiban is előnyösebb szerintem, hogy könnyebben átfő, de még pont jól harapható). A húsdarabokat a pácba tesszük, lefedjük, majd éjszakára a hűtőbe tesszük. Burgundi marharagu - Recept - Otthon ízei. Másnap a húst, a hagymákat és a zöldséget kihalásszuk a pácból, és papírtörlőn megszárítjuk, a páclevet pedig a fűszernövényekkel félrerakjuk. A szalonnát felkockázzuk. Egy nagyobb átmérőjű, mélyebb lábost előveszünk, lehetőleg olyat aminek hőálló a füle és a fedele, ha nincs ilyen edényünk, egy vastag aljú nagyobb lábost használjunk. (nekem nincs) Ebben 4 evőkanál olajon pörcösre pirítjuk a szalonnát, majd szűrőkanállal kivesszük, félretesszük.
Elkészítés: A húst kb. 3x3 cm-es kockákra daraboltam. 1 darabolt vöröshagymát, 3 darabolt fokhagymát, babért, szemes borsot, kakukkfüvet és csokorba kötött zeller- és petrezselyem zöldjét dobtam rá, felöntöttem a borral, összekevertem, lefedve 1 napig a hűtőben pácoltam. Másnap a húst kiszedegettem a pácléből, kicsit megnyomkodtam, hogy sok páclé ne maradjon benne a későbbi pirítás miatt, papírtörlőre szedtem, a páclevet leszűrtem. A szalonnát kisujjnyi csíkokra aprítottam, a répát, pórét, ujjnyi vastagra karikáztam, a nagyobb gombákat csak a tönkjénél vágtam félbe, a zellert nagyobb kockákra aprítottam. 5 literes fedeles sütőedényt (ami sütőbe mehet) előkészítettem. Francia (burgundi) marharagu (Boeuf bourguignon) Recept képpel - Mindmegette.hu - Receptek. Egy tapadásmentes serpenyőben felhevített zsiradékon előbb a szalonnát sütöttem ki, szűrőlapáttal félretettem, utána a gombát pirítottam, amit szintén félretettem. Némi zsiradék hozzáadása után a húst több részletben pirítottam magas hőfokon folytonosan kevergetve, hogy mielőbb kérget kapjon. Az így elősütött húsadagokat a sütőedénybe gyűjtöttem.
A húskockákat enyhén sózzuk, majd a lábosban maradt zsiradékon két-három részletben átpirítjuk úgy, hogy enyhén odakapjon a felületük, de azért ne égjen meg. Egyszerre ne sokat tegyünk a lábosba, hogy szellősen tudjanak pirulni, ne párolódjanak! A megpirult adagot kivesszük, félretesszük. Ha a hús kész, a megmaradt zsiradékon a hagyma-fokhagyma-répa triót is előpirítjuk, most is úgy, hogy ne zsúfoljuk tele az edényt. A megpirult zöldségekhez hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és a lisztet, összeforgatjuk, majd hozzáadjuk a szalonnapörcöket és a húskockákat, nyakon öntjük a félretett fűszeres páclével, majd megint sózzuk, borsozzuk, és erős lángon pár percig forraljuk, ekkor az alkohol nagy része elillan. Ami most jön, én azon a ponton eltérek az eredeti receptől, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs sütőbe betehető olyan edényem, amiben egyszerre a főzés és sütés művelete is elvégezhető. Tehát az eredeti recept szerint úgy kellene folytatni, hogy az edényt lefedve betenni a sütőbe, és ott 3 órát sütni lassú tűzön.
A visszamaradt szaftra tettem a karikára vágott hagymát, sárga és fehérrépát, zellert és a gombát szeletelve, 10-15 percnyi párolást követően felöntöttem egy kevés borral, hogy az alját is felszedjem, majd a már római tálban lévő húsra borítottam. Felöntöttem egy üveg burgundi borral, hozzáadtam a paradicsom sűrítményt (itt eltekintettem kb. 2 dl marha alaplétől, de kell bele) tetejére rozmaringot, 4-5 babérlevelet és kakukkfüvet tettem, és alacsony hőfokra sütőbe küldtem 3 óra hosszára. Az utolsó egy órában felvettem a lángot, tálalás előtt 5 deka vajjal fényesítettem a mártást. Citromos, rozmaringos újkrumplit kapott köretnek. Eltérések bőven vannak az eredeti recepthez képest, ott a gombát és a készre sütött szalonnát a főzés befejezése előtt 15 perccel adjuk az ételhez, de így egyszerűsítve is egy fenséget, tartalmas, magas minőségű ételhez jutottam. Anyaghányadok nálam, nagyjából 6 személyre: 1, 2 kg marhafartő nagy kockára vágva 20 dkg húsos szalonna 2 fej hagyma 1 szál sárgarépa 1 szál fehérrépa 1 kis fej zeller 0, 5 kg csiperke 1 üveg száraz fiatal vörösbor (burgundi) 1 kisebb fej fokhagyma Só, bors, babérlevél, kakukkfű, rozmaring Persze ez is csak egy fancy pörkölt, - mondaná kollégám mosolyogva.