A kirakatperekben főleg nőket kínoztak meg, majd végeztek ki különböző módszerekkel. Bűneik pedig széles skálán mozoghattak; nemet mondtak a pap közeledésére, gyógyfüvek segítségével kezeltek sebhelyeket, fiatalabbnak tűntek a koruknál, vagy csupán rájuk mutatott a helyi Karen vallástól remegő ujja. Ezt a remek, tömeghisztériára alig fogékony milliőt idézi meg egészen hangulatosan A félelem utcája 3. része. A díszletek, kosztümök kimondottan igényesek, ahogyan az operatőri munka is ebben az epizódban a legszínvonalasabb. A színészek pedig – főként az 1994-ben kissé alulteljesítő gárda -, mintha jobban érezte volna a telepes karaktereket, kiváltképp Kiana Madeira, aki Sarah Fierként szimpatikussá és a trilógia legvagányabb túlélőjéből sikolykirálynővé válik. Természetesen nem volt elvárható, hogy Robert Eggers A boszorkány rendezésével megegyező kvalitásban mutassák be az évszázadokkal korábbi történéseket, autentikus óangollal és lassú sodrású cselekménnyel. Mégis magába szippantja a nézőt a kibontakozó tömeghisztéria, ami megidézi a salemi boszorkánypereket.
Harmadik részével ugrik legnagyobbat az időben A félelem utcája, hogy a 17. század bigott telepeseinek erkölcs(telen)ségében fedezze fel a várost sújtó átok megoldását. Okkult témáját tekintve csavaros megoldással zárulna a trilógia, mégis a kiszámíthatóság csapdájába esik. Enyhén spoileres kritika. Az előző epizód – miután megismertük a 78-as eseményeket és jobban elmerültünk Sarah Fier átkában is – a macguffinok, azaz a boszorkány levágott kezének és testének egyesítésével ért véget. A megbabonázott Deena (Kiana Madeira) 300 (pontosabban 328, 3+2+8=13) évvel repül vissza az időben, amikor Shadyside és Sunnyvale még egy nem megosztott, hanem közös gyökérről sarjadó angol telepes város volt, Union néven. Sikolykirálynővé avanzsáló final girlünk nem csupán külső vizsgálója lesz az eseményeknek, hanem elszenvedője is, mert azonosul az évszázadokkal ezelőtti károkozóval, Sarah Fierrel. – ahogyan, nem mellesleg, minden eddig látott karaktert alakító színész is visszatér, egy-egy telepes képében.
Az R. L. Stine regényfolyamából készült trilógia első darabja magán viseli a tinihorror és a slasher hátrányait is, de az előnyöket nehezen tudja felvillantani. 1994-ben a beszédes nevű Shadyside-ban egy újabb brutális gyilkosság történt. A helyi plázában az egyik ott dolgozó fiatal végzett több társával, de a fiktív kisvárosban olyan gyakran történik ilyesmi, hogy mindez aligha érdekli a helyieket. Deena ( Kiana Madeira) és testvére, Josh ( Benjamin Flores Jr. ) a vérfürdő után ugyanúgy megy középiskolába, mint előtte, ahol csak az unott megemlékezés jelzi, hogy történt valami borzalmas. A település testvérvárosában, Sunnyville-ben a nemtörődömség helyett a szerencsétlenebb sorsú Shadyside ekézése lesz a középiskolai bullying forrása. Az elit város gimnáziumába jár Deena volt párja, Samantha Fraser ( Olivia Scott Welch) is. A két lány között egy futballjáték során vita alakul ki, ami hamar a meccs utáni hanyag autósüldözésbe, majd balesetbe torkollik. A két város között a fiatalok rátalálnak egy sokszáz éve eltemetett boszorkány földi maradványaira, és a sír megbolygatását átok követi.
Előzetes képek Az előzetesek nagy felbontású képeit nézhetitek itt meg és akár le is tölthetitek.
A főváros védői - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek - felvették a harcot. November 4-ét, amikor az 1956-os események áldozatairól emlékeznek meg, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá. Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. Szilágyi József – Nagy Imre személyi titkára – ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt, máig tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra. November 4-én hosszú évek óta megemlékeznek az 1956-os események áldozatairól, ezt a napot a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.
November 4-én, a nemzeti gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtásának, a szovjet csapatok egykori bevonulásának 60. évfordulóján országszerte megemlékeznek a forradalom áldozatairól. A szovjet katonai invázió megpecsételte a kormánypolitikát irányítók sorsát 1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő fegyveres felkelés, forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra, valamint a szovjet megszállás ellen. A népfelkelés a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Fotó: baznyesz-miskolc – Webnode Mind az utcai (fegyverrel is) politizálók, mind a kormánypolitikát irányítók sorsát végül a nemzeti függetlenséget eltipró november 4-i második szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely pár nappal azután következett be, hogy Nagy Imre miniszterelnök november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10–11-én törte meg a szovjet túlerő.
A kért segítség nem érkezett meg, és hősies küzdelem után a hatalmas túlerővel szemben a magyar forradalom elbukott. Majd a brutális megtorlás évei következtek. November 4-én, nemzeti gyásznapunkon a harcokban elesettekre és a kegyetlen bosszú áldozataira emlékezünk. Várjuk Önöket is Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezésén november 4-én.
A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. Szilágyi József - Nagy Imre személyi titkára - ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt, máig tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra. November 4-én hosszú évek óta megemlékeznek az 1956-os események áldozatairól, ezt a napot a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította. Nemzeti gyász esetén Magyarország lobogóját az Országház előtt ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással felvonják, majd félárbócra eresztik. A törvényben meghatározott középületekre zászlóhasználat esetén gyászlobogót kell kifüggeszteni, lobogóhasználat esetén Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbócra kell ereszteni.
A KDNP II. és XVI. kerületi szervezete, a Tóth Ilonka Szülőházáért Alapítvány és a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ "Építsünk hidat" címmel tart közös megemlékezést 1956 fiatal mártírjairól előbb a Mansfeld Péter szobornál, majd a Tóth Ilona szobornál. 1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét, és felmondta a Varsói Szerződést. A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra. 1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen.