Maár Gyula Stekovics Gáspár felvétele Született 1934. augusztus 2. Budapest Elhunyt 2013. december 20. (79 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Maár Mariann Törőcsik Mari (1973 – 2013. ) Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró Iskolái Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1968, rendezés) Kitüntetései Kossuth-díj (2010) IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Maár Gyula témájú médiaállományokat. Maár Gyula ( Budapest, 1934. augusztus 2. Maár gyula első felesége. – Budapest, 2013. december 20. [1]) Kossuth - és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. Életpályája [ szerkesztés] Polgári családba született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt 1952–1957 között, történelemből és irodalomból diplomázott. Tanított néhány évig, majd 1960 és 1961 között a Medicina Könyvkiadó lektora, 1961-től 1963-ig pedig a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1963-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1968-ban végzett rendezőként, ezután a Mafilm rendezője lett.
Humora, látása rendkívül aktuális, eleven. Legtöbb filmjének operatőre Koltai Lajos volt, aki a legtiszteletteljesebb elismeréssel adózik Maár Gyula művészetének, csakúgy, mint Tarr Béla, aki Maár Gyula Töredék c. legutolsó filmjének producere volt. Rendszeresen készített filmeket a Magyar Televíziónak. Nevéhez olyan tévéfilmek rendezése fűződik, mint az 1976-ban Jókai Mór regényéből készült A lőcsei fehér asszony, a Bűn és bűnhődés vagy az Én és a kisöcsém című zenés film. Törőcsik Mari fiatalon és most – szomorú, miért keresik annyian a legendás színésznőt | nlc. Készített portréfilmet feleségéről Törőcsik Mariról, Pilinszky Jánosról és Polgár Lászlóról. Gyermekkorában készített festményeit rövid időre kiállították Budapesten. Végakarata szerinte felesége Törőcsik Mari és lánya, a hamvait a Sugovica folyóba szórta. [2] Színházi munkái [ szerkesztés] Szerzőként [ szerkesztés] Bűn és bűnhődés (1969) Viszontlátásra, drága (1972) Rendezőként [ szerkesztés] Pilinszky János: Síremlék (1978) Szép Ernő: Patika (1979) Hamilton: Gázláng (1983) Remenyik Zsigmond: 'Vén Európa' Hotel (1984) Popplewell: A hölgy fecseg és nyomoz (1985) Erkel Ferenc: Hunyadi László (1989) Filmjei [ szerkesztés] Ablak (1966) Skorbut (1967) Klösz mester világa (1969) Prés (1971, forgatókönyvíró is) - nagyjátékfilm Végül (1973, forgatókönyvíró is) - nagyjátékfilm Déryné, hol van?
(1975, forgatókönyvíró is) - nagyjátékfilm Teketória (1976, forgatókönyvíró is) - nagyjátékfilm Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony (1976, forgatókönyvíró is) - tévéfilm Színész vagyok - Törőcsik Mari (1977) - tévéfilm Viszontlátásra, drága!
december 22, 2013 Kiadó: Európa Könyvkiadó Kiadás éve: 2009 Mindenek előtt egy gondolat: ez most nehéz feladat lesz. A könyv olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy azt se tudom, hol kezdjem, és legszívesebben csak ismételném az "imádom" és a "zseniális" szavakat. Mégegy gondolat: egy más sokszor és sokat emlegetett könyvsorozat (Cassandra Clare: Infernal Devices) hatására döntöttem úgy, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet, mivel a főszereplő elég sokat emlegeti ezt a regényt. Nem csak a főszereplő… Na de, mivel őket (távolibban, kegyetlenebbül mondván: karaktereket) nagyon megszerettem, úgy éreztem, fontos, hogy megtudjam, mit szerettek és emlegettek annyira és annyit 🙂 Ezért kezdtem el olvasni a Két város regényét. Valamiért több szerelmi szálra számítottam, és ehhez képest a fiatalok szerelmes érzelmei igencsak háttérbe szorulnak. Természetesen nem mentes ettől az érzelemtől a könyv, csak nem a két fiatalember versengéséről a szeretett nőért, a meghódításásról szól a könyv, ezt szögezzük le az elején 🙂 Na még egy: az én verziós képemen, Szásenkának az arckifejezése, szerintem kifejezetten illik a könyv-vége hangulathoz… Borító: ennek a kiadásnak a borítója viszonylag egyszerű, semmi cicoma, keményfedeles könyv külön borítóval, amin Dickens látható – fájdalmamra idősebb kori képe – valamint az éljenző tömeg és katonák amint a guillotine általi kivégzéseket nézik.
Két város – és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a Terror anarchiájával. Carton sorsa végzetesen összefonódik riválisáéval, s a végső próbát neki is Párizsban kell kiállnia. Dickens, ha úgy tetszik, tipikus 19. századi író. A stílus a korszellemnek megfelelő, ám aki tartana tőle, hogy esetleg elvesznek a sorok a részletekben, megnyugodhat, kifejezetten olvasmányos. Az elején akad néhány szál vagy esemény, amit az olvasó nem igazán tud hová tenni, mivel mellékesnek tűnnek, ám a végére minden összeáll egy nagy egésszé. A cselekmény is a századnak megfelelően romantikusan kalandos. Romantikán ezúttal a stílust értem (a fülszöveg szerelmi háromszög ígérete ne tévesszen meg senkit), amelyhez az önfeláldozó gavallér urak és az érzékeny lelkű hölgyek karakterei tökéletesen illenek.
Charles Dickensnek (1812--1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből. "Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele…" Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London. Két város – és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a Terror anarchiájával.
Hanem a Két város regénye. If you have, don't expect me to A TALE OF TWO CITIES befriend you when you get back to England. Ha ezt tette, ne remélje, hogy egy jó szót is szóljak az érdekében, ha Angliába visszatérünk. The opening words of Charles Dickens' literary masterpiece A Tale of Two Cities skillfully contrast how events can affect our thinking, our feelings, and our outlook. Charles Dickens Két város regénye című irodalmi remekművének bevezető szavai találóan szembeállítják, milyen hatással lehetnek az események gondolkodásunkra, érzéseinkre és szemléletmódunkra. I want to go to the moment in the room in New York City when Dora held up Veronica's Veil, the relic brought back by Lestat from his journey into the Inferno, for then I would have a tale told in two perfect halves- of the child I had been and of the worshiper I became, and of the creature I am now. Rá akarok térni arra a pillanatra a New York -i szobában, amikor Dora a magasba emelte Veronika kendőjét, amelyet Lestat hozott fel a pokolból, mert akkor két tökéletesen arányos részre oszthatnám a mesét: a gyermekről, aki voltam, meg a rajongóról, akivé lettem, és a lényről, aki most vagyok.
Talán. Mert zűrös ügyek mindegyik oldalon maradtak és korrupció mindig is lesz. De a kiélezett verseny miatt talán már leszámolhatunk azzal, hogy nekünk, a megbízóknak, munkaadóknak, választóknak egyre magasabban van az ingerküszöbünk. És ez talán igaz a munkavállalóink, a politikusaink körén belülre is. Egy polgármester vagy egy botrányos döntés sara könnyen ráfröccsen azokra, akik a pártja hierarchiájában jóval magasabban helyezkednek el. Meddig érdemes elmenni egy párttársunk fedezésében, eljött-e az idő, hogy a négyszemközti ejnye-bejnye helyett kimondjuk: viseld a következményeket, állj ki magadért, mert mi nem nyúlunk utánad? És ugye, eljutunk majd oda is, amikor nem a Gézabélák viselt gazdasági vagy magánéleti dolgai, hanem az igazán életbevágó témák tematizálnak egy választást? Győrben, Budapesten, bárhol. Engem már nem is érdekel, ha ez erkölcsi alapon nem megy, menjen akkor a puszta politikai matek alapján. Nincsenek már illúzióim. Csak egy idézet szombatról: "Áhított lenne a gazdasági növekedés mellett erkölcsi emelkedésről hallani.
A szereplőket tekintve tehát ismét tetten érhető a korszellem, bár Dickensnek megvan a maga sajátos vonzalma a kifejezetten negatív figurákhoz. Akad néhány szereplő, akiket az olvasó szívesen agyoncsapna, annyira hasonlítanak néhány kevésbé közkedvelt ízeltlábúhoz. Nélkülük viszont nem lenne meg a kontraszt, amitől a pozitív figurák kifejezetten szimpatikussá válnak kiszámítható jellemvonásaik ellenére is. Apropó kiszámíthatóság, a gyakorlott olvasó (főleg ha nem ez az első regénye ebből a korból) könnyedén kitalálja, hová is vezetnek a szálak és mi lesz a végkifejlet. Ez azonban nem von le a könyv értékéből, mert a lezárás mindenképpen izgalmas, bámulatos és fájó egyszerre. La Guillotine Nagyon tetszett a francia forradalom ábrázolása, mert cseppet sem volt elfogult. Megmutatta benne a lelkes változtatásra való hajlamot és nem kertelt a kiváltó okokról, azonban azt is leírta, hová vezet az őrült lelkesedés. Történelmi ismeretek fényében mi már tudjuk, milyen fázisokon haladt végig La Guillotine véres táncmulatsága, a könyv szereplői azonban nem és pont azt teszik, amit az akkor élők is tettek.