Rólunk Dunaharaszti központi részén, a Dózsa György úton várja szeretettel butikunk régi és természetesen új vásárlóit. Hetente megújuló, folyamatosan bővülő árukészlettel, a legújabb trendekkel, állandó akciókkal igyekszünk vásárlóink kedvében járni. Többféle stílusirányzat, a sportostól az elegáns, alkalmi viseletig, hogy mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő darabokat.
Ez a szolgáltatás az elállási időn belül érvényesíthető. Csak jelezd ügyfélszolgálatunknak a visszaküldési szándékodat és mi visszaszállítjuk, majd visszatérítjük a vételárat. 360 napos visszavásárlási garancia Örülök érdeklődésednek, a 360 napos visszavásárlási garanciát választva, kérdés nélkül visszaküldheted a terméket, melyet a megvásárolt áron térítünk vissza 360 napig. Névnap, karácsony, vagy más váratlan esemény megnyugtató megoldása. Fontos! Gyonyoruszep mayo - árak, akciók, vásárlás olcsón - TeszVesz.hu. Csak új állapotú, eredeti címkével, dobozzal rendelkező termékre használható ez a szolgáltatásunk 360 napig. A terméket vissza juttatását követően térítjük vissza.
(Ennek a befogadás szempontjából is jelentősége van: hiszen műveltségünktől függően ismerjük fel – vagy nem – a más szövegből származó elemeket – nagyobb olvasói aktivitást kíván). Az intertextek fajtái lehet jelölt (tudomására hozzuk az olvasónak, hogy vendégszöveget alkalmazunk: idézőjel, jegyzettel) és jelöletlen: az olvasó kultúráltságától függ, hogy felismeri-e. szó szerinti idézet (Pl. Kosztolányi: Halotti Beszéd: "látjátok feleim") nem szó szerinti, elferdített idézet, pl. József Attila: "Magamban bíztam elejétől fogva" ( Tebenned bíztunk… – protestáns népének) jellegzetes kulcsszavak alkalmazása (Nagy László: József Attila! ) mottó (irodalmi szöveg elején álló, más szerzőtől való idézet) allúzió (rájátszás, utalás, célzás): Sejteti a kifejezendő tárgyat, eseményt fogalmat, pl. Babits: Cigány a siralomházban – Vörösmarty: A vén cigány. Csokonai stílusát idézi meg a Lilla Vitézre emlékezik című alkotás. palimpszeszt (átírás, felülírás) Kovács András Ferenc: Elunja fészerét a tél, / Elunja hó levét az ág… paródia (Karinthy: Így írtok ti – stilisztikai-tartalmi megidézés a túlzás eszközével) Az intertextualitás nem csak az irodalomban, hanem a mindennapokban is jelen van: szállóigék közmondások közhelyek idézetek lábjegyzet Az intertextualitás számunkra leginkább kézenfekvő fajtái a hivatkozások, linkek (szöveg a szövegben, egymásra utalás: mindez egy bonyolult hálózatot hoz létre).
Cigány a siralomházban Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. És örül hogy - ha nem bírja már s minden összetört - átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld. Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány. Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már. Szép tavasz járja, zöld a fa ága a kisgalamb vígan turbékol a fán. Ősz feje kábul a szíve kitárul és párjához így szól a rokkant cigány. Hol van a hegedüm párom, tavasszal minden vidám, Városba elmegyek máma, én az öreg cigány. Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán, Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány, Öreg cigány az ősz cigány. És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedő. Alig bír járni a lábain állni, mégis szívében ott él a derő. Városba érve, fáradtan mén be egy csillogó fényes terem ajtaján, Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg be a rokkant cigány. Nagyságos úraim kérem, nem tudom ismernek-e még, Könyörgöm én sokat húztam, valaha régesrég, Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jóuraim mulatunk ma ugye? Nyissanak ajtót és ezt a rajkót látni szeretném, repülni tud-e? Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kinn van az ember és kész a hatás, Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, urak, jó mulatást!
Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és […] Olvass tovább Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig.
Ősz ez! barbár, gyilkos és hazug. Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e lárma és rángás? Csöndben érik a csira a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű növése lassú: ez az élet! Kertem, ódd a magvat ami megmaradt kincses tavaly füvéből és barbár szelekkel ne törődj! Jöhet a vad tánc, tépő, részeg, ál-buján vetkőzni csontig a virágokat; jöhet a vak kacaj ápolt növényeinkre; majd a fehér-csuhás vezeklő, a tél; te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény lenézve így szól: » Én vagyok az Új! « - feleld: »A Régi jobb volt! « - Hősi léceid mögött mint középkori szerzetes dugott a zord sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros képégetők elől pár régi könyvet: úgy dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett léckatonáid helyén élő orgona hívja illattal a jövendő méheit.
A végleges szöveg azonban a szabadságharcra is, és azon túl valamilyen általános, egyetemes pusztulásra is utal (ezt az utána következő versszakok teszik egyértelművé). A harmadik versszakot a vihar képével nyitja a költő, és egyben arra is utal, hogy a dal, amit a muzsikusnak játszania kell, nem olyasmi, amit általában játszani szokott, hanem annál sokkal szilajabb zene, amit a zivatartól "tanul el": Tanulj dalt a zengő zivatar tól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl; A költőnek olyan erejű művet kell tehát írnia, mint a zivatar (gyönyörű alliteráció t találunk a " z engő z ivatar" képében), hiszen a műnek méltónak kell lennie a témához: a nemzeti katasztrófához. A vihar tombolását Vörösmarty olyan igékkel fejezi ki, amelyek emberi cselekvéseket jelölnek: nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl – az ember szokta ily módon kifejezni a fájdalmát. Ezek az igék, melyeknek halmozás ával a költő fokozás t visz véghez, felidézik azt a rengeteg szenvedést, amelyen a magyarság keresztülment. A következő két sorban pedig természeti képek ben fejeződik ki a világméretűvé növesztett vihar tombolása: Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Ezek az átfogó képek mindenre, égre, földre, tengerekre is kiterjednek.
Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább