Nem ledes, csak halogén, de a fénye hibátlan Galéria: Teszt: Volkswagen T-Roc 1. 5 TSI ACT A kritika inkább azoknak szól, akik szó nélkül benyalják a marketingmaszlagot, nem pedig a T-Rocnak. Az ugyanis egy jó arányú crossover, nagyjából a Golf méretében. Annál három centivel rövidebb, mind teljes hosszban, mind tengelytávban, viszont kettővel szélesebb, hasmagassága szűk két centivel nagyobb (14, 2 és 16 centi a két adat). A fényszórókkal egybefutó maszk könnyen lehet, hogy a közeljövő Volkswagenjeinek közös arcát mutatja, oldalanként három-három lámpatesttel tagolták az arcot. A 16-os kerekeket jóval nagyobbnak láttatja a sárvédőíveken futó fekete műanyagozás. Kicsit dob az egészen a külső tükrök tövéből induló, az oldalablakok fölött végigfutó, és a hátsó szélvédő mellett végződő krómszínű betét. Az összkép teljesen rendben van, de vélhetően nem nyer majd díjakat – egy harsányabb fényezés, valami eltérő tetőszínnel sokat dobna rajta. Egy kis krómozás itt is Galéria: Teszt: Volkswagen T-Roc 1.
Azonos használat mellett nem is eszik sokkal többet, mint amennyit mondjuk az ezres Ibiza FR fogyasztott nálam. A kétliteres TSI-t már kicsit túlzásnak is vélem az autóhoz. 31.. könnyen lehet, hogy a jövőben az lesz Galéria: Teszt: Volkswagen T-Roc 1. 5 TSI ACT A Style felszereltségű tesztautóba extraként még Climatronic automata klíma, elektromosan behajtható külső tükrök, és fűthető üléseket, fűthető ablakmosó fúvókákat tartalmazó téli csomag került, így került akciósan 6, 1 millió forintba. Ennyi pénzért bőven mindent tud, amire az átlagautósnak szüksége van: pont elég benne a kényelmi extra, jó motorja és váltója van, rendesen megy. De a 6, 1 milliós árról nem lehet egyértelműen megmondani, hogy sok vagy kevés. Galéria: Teszt: Volkswagen T-Roc 1. 5 TSI ACT Ahhoz képest, amennyi pénze az egyszeri magyar autóvásárlónak van a célra, nyilván sok, és akkor sem tűnik kevesebbnek, ha azt mondom, ennyiért már simán lehet venni Golfot vagy Škoda Octaviát – új autót, de még a régebbi, 1, 4-es TSI-vel.
A Kadjarra például ráver 140 litert, de még a 3008 is száz liter mínuszban van innen. Lehajtott ülésekkel 1655 litert tud (nem síkban), aztán aki Tiguanban ennél is sokkal több helyre vágyik, mázlija van, mert ott a hétüléses Allspace, ami fektetett harmadik üléssorral 700 litert tud, mindent lehajtva meg 1775 litert. A motorja a 150 lovas kétliteres TDI, és a Volkswagen konfigurátorát nézve nem is látok most más motort itthon. Az automatát hétfokozatú DSG-vel adják, katalógus szerint 5, 4 literes vegyesfogyasztással, ami nagyjából meg is áll. Ehhez a másfél tonnához és a nagy archoz ennyi bőven elég pályázni is, bár nagyon kipróbálnék egy másik ugyanilyen Tiguant, hogy kiderüljön, ez a halk sípolás 110-nél enyhén kanyarodva általános-e vagy csak a tesztautó csinálja valamiért. Az Allspace a B oszloptól előre tök ugyanez az autó, de nem rémlik, hogy az is sípolt volna. Hogy a VW-nek mennyire működik ez a szürke karakternélküliség, tökéletesen mutatja, hogy az elődjéhez hét éve Vályi Pista által írt ajánló az új Tiguanra is áll: Nem érdeklik az autók, ellenben szeret méhészkedni?
A csomagtérben felárért konnektor, kivehető elemlámpa is van, ha megrendeljük az elektromosan kihajtható vonóhorgot, azt is onnan nyithatjuk. A csomagtérajtó pedig lehet elektromos mozgatású, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel akár láblendítéssel is nyíló. Könnyedén bővíthető az ötülésesen is közel 0, 75 köbméteres csomagtér. Az utasülés támláját is előrehajtva több mint 2, 5 méter a raktér hossza Felárért 220V konnektor is van a csomagtérben, a kalaptartó alapáron is rekeszbe rejthető. A hétüléses csomagtér 137 literes, a kategóriában korrekt Jó ránézni, jó vezetni. Oké, hogy a Touran legfőbb erénye, hogy szinte minden és mindenki belefér, de az sem mellékes, hogy jó a megjelenése. A Volkswagen mai, élre vasalt dizájnja talán itt hozta a legnagyobb előrelépést. Mondhatni ugyanis, hogy a Golf és a Passat mindig is helyén volt a formájával, viszont a Touran unalmasból karakán lett. De még ennél is fontosabb, hogy a tömegcsökkentés elképesztően jót tett a vezethetőségének. Már a 150 lóerős, 250 Nm nyomatékát 1500-3500 1/perc között konstansan hozó 1.
247 Az üldözött (A Most Wanted Man); rendező: Anton Corbijn; szereplők: Philip Seymour Hoffman, Rachel McAdams, Robin Wright, Willem Dafoe, ; angol-amerikai-német politikai thriller akciófilm; 121 perc; 2013 (12) Ó, Philip! Az élet közel sem a legjobb, de mindenképp a legkegyetlenebb forgatókönyvíró. Mennyivel jobb lenne szokványosan a filmre szorítkozni, most azonban ezt nem tehetjük meg. Mert a mozibarátoknak csupán ennyi marad, hogy a filmvásznon keresztül vegyenek végső búcsút kedvencüktől. Nem olyan rég még megrendülve néztük Heath Ledger utolsó meghajlását a Doktor Parnassusban, aztán a nagymackó Gandolfini elhalványuló mosolyát az Exek és szeretőkben, itt pedig azzal a szomorú ténnyel kell megbarátkoznunk, hogy Philip Seymour Hoffman neve utoljára szerepel első helyen a stáblistán. Egy újabb John le Carré regény megfilmesítése mellett amúgy sem mentünk volna el. Carré nem csupán beleírta magát a XX. századi kémirodalom halhatatlanjai közé, de azt is illik tudni róla, hogy őfelsége népszerű ügynökével ellentétben a való életben is erősítette az MI-6 kötelékét.
írta Nikodémus Anton Corbijn megcsinálta. Nem olyan stílusos és míves, nem tülekedik benne annyi sztár, s nem is szolgál olyan cizellált tanulsággal, de Az üldözött méltó a Suszter, szabó, baka, kém három évvel ezelőtti adaptációjához. Sőt, és ez a fontosabb, hű John le Carré világához és Philip Seymour Hoffmanhoz, akinek halála előtt ez volt az utolsó drámai alakítása. Nem mintha két egyforma filmről beszélhetnénk: az egyik hűvös brit eleganciával, a másik rideg német precizitással hódít, s noha a Suszter… emiatt vonzóbbnak tűnik első pillantásra, Corbijn friss rendezése más területeken csillogtatja nem kevés erényét. Például az adaptálás mikéntjének terén: Andrew Bovell forgatókönyvíró jó arányérzékkel tartott meg és hagyott el részeket le Carré regényéből, egyetlen fő szálra, a csecsen menekült történetére koncentrálva. Corbijn pedig ráérzett, hogy ennek az egyetlen cselekményszálnak a bemutatásán keresztül mindent el tud mondani, amit ő akar, és amit az író is elmondott regényében.
9/11-et a nemzetközi kémhálózatok össznépi töketlenkedése eredményezte, most persze vállvetve dolgoznak azon, hogy ez meg ne ismétlődjön. Ennek gócpontja Hamburg, mely szürkéskék és mustársárgába öltözött kockaépületeivel, ingerszegény lakásbelsőivel tökéletesen sugallja, a város pont annyira színes, mint valójában a tényleges hírszerzői munka. Itt szintén létezik a napi rutin. A feladat újra és újra ugyanaz, behálózni a kis halat, beetetni, majd felhasználva a még nagyobbat horogra akasztani, és ezzel a világot biztonságosabb hellyé tenni. A láncdohányos Günther Bachmann ( Philip Seymour Hoffman) karaktere szomorúan rántja le a leplet a hétköznapi Bondról. Valójában szürke zakót, lógó ballont hord, pocakos, két utcányit, ha bír szuflával. Nem visz fel talicskaszámra nőket, a legbékésebb pillanatában max egyedül pötyög otthon a zongoráján. Mire a történet szerteágazó szálai kezdenek összeállni, mi már régen egy másik filmet nézünk, egy korszakos egyéniség búcsúfellépését. Még egyszer utoljára előadja a legnagyobb trükkjét, amit egész karrierje alatt olyan könnyedén játszott, "hiszen csak egy vagyok közületek. "