Mivel a vizsgálatot kizárólag rákos betegeken végezték, azt nem lehet tudni, hogy ezek a tünetek általánosíthatóak-e más betegségekben haldoklókra is. A vizsgálatot éppen ezért ki fogják terjeszteni ebbe az irányba.
Ha a gyász folyamata félresiklik, elhúzódhat a túljutása a második szakaszon. Egyik formájában a sírás, az elvesztett személlyel való állandó foglalkozás, a dühös tiltakozás megjelenik, az idealizált emlékek újra és újra előkerülnek, azaz az elhunyt személyt a "gyász élteti tovább", míg másik formájában a halott "mumifikálása" történik, azaz a halott minden tulajdonát és tárgyát pontosan ott és úgy őrzik meg, ahogy az elhunyt tartotta életében. A gyász akkor is rendellenes, ha hiányzik, vagy elhalasztódik annak érdekében, hogy a vele járó fájdalom elkerülhetővé váljon. A gyász teljes hiánya akár életen át is tarthat, ami mögött állhat tudattalan félelem a veszteségre adott reakciótól (például megbolondulás, kontrollálatlan sírás, mások eltávolodása). A komplikált gyász gyakoriságát a különböző csoportokban 10-25 százalék közöttinek találták a kutatók. A komplikált gyászra hajlamosító tényezők a következőek: váratlan veszteség túlságosan erős kötődés a halotthoz ambivalens érzések az elhunyttal kapcsolatban gyermek, illetve fiatal halála halmozott, illetve feldolgozatlan korábbi veszteségek a gyásszal egyidejűleg fellépő stresszhelyzetek a halál erőszakos úton való bekövetkezte (pl.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei tartalom: - A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Karinthy Frigyes: Barabbás - 2010. április 3., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva. Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt: - Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit? És akkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt kiáltotta: "Barabbást! " És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: "A názáretit! " Ár: nincs raktáron, előjegyezhető
Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: "A názáretit! "; mintha ezt kiáltanád: "A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát! " Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral. És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: "A názáretit! "; mintha azt kiáltanák: "Békesség, békesség! Békesség e földön! Karinthy Frigyes: Barabbás | Gondolatkincstár. " Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé. Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított. A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett: – A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus!
", mintha azt hörögné:,, Halál! halál! halál! " Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit, és mondá neki:,, Te látod... " Ő pedig bólintott fejével, és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Kétoldalt feketén füstölögtek a romok. Lent, a kiszáradt árok fenekén találta meg az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és csendesen így szólt: — Itt vagyok. Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. — Rabbi! Rabbi! — zokogott. És a mester szelíden folytatta: — Ne sírj. Állj fel, és jöjj velem. Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé, és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott, és az ő öltönyét megragadta. Karinthy Frigyes: Krisztus és Barabbás (Dick Manó Könyvkereskedés, 1918) - antikvarium.hu. — Mester! — kiáltott elfulladva és könnyek között —, ó, mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! — Semmit — mondta ő szelíden —, csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon, és megkérdezett titeket:,, Kit engedjek hát el közülök, Barabbást, a gyilkost vagy a názáretit? "
Új könyvének minden sora erről a gondolatvilágról, erről a művészetről tesz tanúságot.
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Kétoldalt feketén füstölögtek a romok. Lent, a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. [A szöveg a lejátszó alatt folytatódik. ] Megállt előtte, és csendesen így szólt: – Itt vagyok. Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. – Rabbi! Rabbi! – zokogott. És a mester szelíden folytatta: – Ne sírj. Állj fel, és jöjj velem. Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé, és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott, és az ő öltönyét megragadta. – Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó, mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! Karinthy frigyes barabbás elemzés. – Semmit – mondta ő szelíden –, csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon, és megkérdezett titeket: "Kit engedjek hát el közülök, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit? "
Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: "A názáretit! "; mintha ezt kiáltanád: "A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát! " Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral. És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: "A názáretit! "; mintha azt kiáltanák: "Békesség, békesség! Békesség e földön! " Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé. Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított. A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett: – A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus!